Ferenc pápa fogadta az Egyetemes Béketanács delegációját

Joseph Tulloch / Somogyi Viktória – Vatikán

Ferenc pápa hétfőn délelőtt találkozott az Egyetemes Béketanács ifjúsági delegációjával. Arra kérte a résztvevőket, akik különböző vallási és kulturális háttérből érkeztek, hogy a reményt, a párbeszédet és a megbékélést helyezzék munkájuk középpontjába, mint „a béke nagy mesterei”. Beszédében a pápa méltatta a fiatal küldöttek elkötelezettségét a béke mellett a Szentföldön, amelyet, mint mondta, „ismét a konfliktusok sötét felhői borítottak be”. Hangsúlyozta, hogy idealizmusuk és kreativitásuk miatt a fiatalok kulcsszerepet játszhatnak a békefolyamatban.

A fiatalok, mint a remény hordozói

A pápa azonban rámutatott, hogy a feladat nem könnyű, ezért három „rövid gondolatot” ajánlott nekik megfontolásra. Kiemelte, hogy a fiatalok képesek begyógyítani a régi sebeket és félretenni az előítéleteket. Ugyanakkor óva intett az „ideológia” veszélyétől, mondván, hogy az gátolja a „kreativitást” és a „szándékot, hogy jót tegyünk”. „A múlt sérelmeihez és előítéleteihez való egészségtelen ragaszkodás soha nem vezethet valódi és tartós békéhez” – nyomatékosította a pápa.

A párbeszéd, mint a béke kulcsa

„A párbeszéd az egyetlen út a békéhez” – figyelmeztetett a pápa, felszólítva a fiatalokat, hogy keressék a közelséget másokkal és segítsék elő a kölcsönös megértést. Ezt követően a „Fratelli tutti” (Mindnyájan testvérek) kezdetű enciklikájából idézett: „A párbeszéd révén a fiatalok a béke nagyszerű mestereivé válhatnak.”

Ne veszítsétek el a reményt!

A pápa ezután a remény fontosságáról beszélt, különösen a háború, a szegénység és a diszkrimináció láttán. Az ilyen problémák „arra vezetnek bennünket, hogy azt gondoljuk, hogy a párbeszédben való részvételünk hiábavaló, mert kevés konkrét eredményt hoz”. Azokban a pillanatokban, amikor ilyen gondolatok csábítanak bennünket, fontos „emlékeznünk arra, hogy bármit, amit érdemes megtenni, nem könnyű. Áldozatra van szükség, és készen kell állni arra, hogy minden nap újra elkötelezzük magunkat, különösen akkor, ha úgy tűnik, hogy a dolgok nem úgy alakulnak, ahogyan mi akarjuk.” Beszéde végén a pápa arra buzdította hallgatóságát, hogy „tartsák életben a reményt”.