Az „Egyházak, mint tábori kórházak” kezdeményezés 3. találkozójának résztvevői a pápánál
Alessandro Di Bussolo / Somogyi Viktória – Vatikán
A kiszolgáltatottak segítése „mindig kiváltság”, lehetőség „Krisztus testének megérintésére”, és lehetővé teszi számunkra, hogy az Evangéliumot hirdessük a „keresztény elkötelezettségben a legrászorultabbak iránt”. Ezt hangsúlyozta Ferenc pápa Ángel García Rodríguez atyának a „Béke hírnökei” (Mensajeros de la Paz) egyesülete által támogatott „Egyházak, mint tábori kórházak” (Iglesias Hospital de Campaña) kezdeményezés harmadik találkozója résztvevőinek. A vatikáni Konzisztóriumi teremben tartott audiencián a pápa emlékeztetett arra a három alapelvre, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az egyházak olyanok legyenek, mint a tábori kórházak: „hirdetni Krisztust”, „orvosolni az egyenlőtlenségeket” és „reményt vetni”. Majd kötetlen szavakkal a pápa szomorúan hozzátette, hogy azért is tegyük ezt, mert egy papot idézett, aki örül annak, hogy 1200 hívője van a szentmiséken a 250 ezer lakosú városnegyedben. Tudatában kell lennünk, hogy kevesen jönnek a templomba, és „nekünk kell megkeresnünk őket”.
A bevándorlók azok a gyerekek, akiket nem akarunk
A pápa spanyolul kifejtette, hogy Krisztus hirdetéséhez, „aki mindig a legsebezhetőbbekkel jár”, mivel először ő maga is „szegénnyé lett”, elengedhetetlen, hogy „tanúságot tegyünk ezeknek a testvéreknek a befogadásáról, inkább konkrét gesztusokkal, mint a szavakkal” és hogy „felkeressük őket”, „mindegyikükben Krisztus arcát látva”. Ekkor előkészített beszédét félretéve, Ferenc pápa hangsúlyozta, hogy fontos Krisztus befogadása a szegényekben és a migránsokban. „A migránsokat azért húzom alá, mert Olaszországban és Spanyolországban ez egy realitás – nem akarom azt mondani, hogy probléma – egy realitás, nem? Másrészt pedig legyünk hálásak, hogy érkeznek migránsok, mert az átlagéletkor itt egy kicsit botrányos. Azt hiszem, az átlagéletkor Olaszországban 46 év. Nincsenek gyerekeik. Ó, igen, mindenkinek van kutyája vagy macskája, de gyerekük nincs. Érkeznek a bevándorlók, és bizonyos értelemben ők azok a gyerekek, akiket nem akarunk megszülni. Gondolkozzatok el ezen egy kicsit!” – kérte a pápa.
A gazdagok és szegények közötti egyenlőtlenségek orvoslása
Ezután „helyre kell állítani a társadalmi szövetet az egyenlőtlenségek kijavításával”, mert „senki sem maradhat közömbös mások szenvedése iránt”. „Apostolkodásotokkal elítélitek a társadalomban, hogy a gazdagok és a szegények közötti, néha nagyon nagy egyenlőtlenség nem az, amit Isten akar az emberiség számára, és az igazságosságban ezeket az egyenlőtlenségeket fel kell oldani.”
Egyenlőtlenségek a kizsákmányolt gyerekekkel és az kiselejtezett idősekkel szemben
A pápa ismét félretéve az írott szöveget kiemelte „a gyerekekkel és az idősekkel szemben fennálló egyenlőtlenségeket”. „Az idősebb embereket kiselejtezik, mintha semmivel sem tudnának hozzájárulni a társadalomhoz. És gondoljunk a gyerekekre, amikor bizonyos munkákra felhasználják őket, majd elhagyják őket. Vannak gyerekek, akiket arra használnak, hogy tárgyakat gyűjtsenek a szemétlerakókban, amelyeket aztán eladhatnak. Egy olyan országban, ahol van egy nagyon kényes gyümölcs, az áfonya, amelynek betakarítása nagyon gyengéd odafigyelést igényel, az éhes gyerekeket használják fel, hogy szedjék az áfonyát és kizsákmányolják őket. „Fel kell tennünk magunknak a kérdést: mi történik a gyerekekkel, mi történik az idősekkel? Az idősek a bölcsesség forrásai és tanúi vagyunk annak a botránynak, hogy egy nyugdíjas otthon gardróbjában tartjuk őket” – mutatott rá Ferenc pápa.
Köszönöm, hogy reményt vettek el a háború elől menekülők között
Végül nyomatékosította, hogy reményt kell elvetni „minden emberbe, akit befogadtok, mert nincs otthona, mert menekült, mert egy kiszolgáltatott helyzetben lévő család része, mert a háború vagy bármi más okból áldozat”, amely miatt peremre szorul. A pápa ekkor kötetlen szavakkal nyilvánosan megköszönte a találkozó valamennyi résztvevőjének munkáját. „Igaz, hogy kicsit merészek és bátrak vagytok, nem mindenki ilyen, de amit csináltok, az másokat is inspirál, nagyon inspirál, hogy felkeresitek a menekülteket, meglátogatjátok őket, a háborúban megsebesült ukrán katonákat. Reményt vettek el ezeknek az embereknek, igaz? A menekülteknek. A háború nagyon nehéz, nagyon kemény dolog. Ez egy olyan valóság, amely öl, pusztít. Gondoskodtok ezekről az emberekről” – állapította meg a pápa.
Megérinteni Krisztus testét a szegényekben
És ne feledjük, hogy az Ószövetség mindig azt kéri, hogy gondoskodjunk „az özvegyről, az árváról és az idegenről, a migránsról, a menekültről”. „Minden emberben, akit befogadtok, minden kiszolgáltatott emberben a reményt vetitek el. Bár ezek a testvéreink gyakran elnyomottnak érzik magukat, amikor egy „zsákutcának” tűnő panorámával szembesülnek, emlékeztessétek őket arra, hogy a keresztény remény minden helyzetnél nagyobb, még ha nem is könnyű ezt mondani egy háborús sebesültnek, de ki kell mondani, mert az alapja Istenben van és nem az emberben. Az optimizmus egy dolog, ami rendben van, de a remény egy másik dolog. Teljesen más” – hangsúlyozta a pápa.
Majd arra hívta azokat, akik az Egyházban elkötelezték magukat a legsebezhetőbbek iránt, hogy fedezzék mindig fel: egy kiváltságról van szó, „mert övék a Mennyek országa”. „Minden alkalommal, amikor lehetőségünk van közel kerülni hozzájuk, és felajánlani nekik a segítségünket, ez alkalom arra, hogy megérintsük Krisztus testét, mert az Evangélium közvetítése nem elvont dolog, nem ideológia, ami egy indoktrinációra redukálódik. Nem, nem erről van szó, hanem arról, hogy az Evangéliumot konkréttá tegyük a keresztény elkötelezettséggel a leginkább rászorulók iránt; ebben áll az igazi evangelizáció” – nyomatékosította Ferenc pápa.
Még az ateisták is szolgálhatják Jézust a szegények között
Folytassátok tovább a „remény, az irgalom és a szeretet közvetítését mások felé”, hogy „meggyőzödve erről az igazságról, csatlakozhassanak a legszegényebbek szolgálatához”. Hogy jobban érthető legyen, mire gondol, a pápa kötetlen szavakkal hozzátette: „Ó, atyám, meg kell keresztelnünk őket, mielőtt a legszegényebbek szolgálatába állnának, vagy elküldjük őket gyónásra, hogy Isten kegyelmében lehessenek? Nem. Bárki, ateista, nem ateista, bárki, ennek vagy más vallásnak a tagja szolgálhatja a legszegényebbeket. A legszegényebbek között ott van Jézus. Ők akkor is Jézust szolgálják, ha nem hisznek benne” – jelentette ki a pápa.
Az „Egyházak, mint tábori kórházak” kezdeményezés harmadik találkozója
Az „Egyházak, mint tábori kórházak” kezdeményezés harmadik találkozója november 3-án, vasárnap vette kezdetét Rómában, amelyre mintegy ötven ember érkezett Spanyolországból (Madrid és Barcelona), Olaszországból, Jordániából, Mexikóból és Argentínából. A tanácskozás témája: a „Szinodális egyház és az egyházak, mint tábori kórházak az emberiség szolgálatában”. A korábbi találkozókat Madridban és Barcelonában tartották. Az első támogatói között volt a most 87 éves Ángel García Rodríguez atya által 1962-ben alapított Asociación Mensajeros de la Paz (A Béke Hírnökeinek Szövetsége), egy nemzetközi nem kormányzati szervezet, amelynek székhelye Madridban található. Több mint 50 országban működik a társadalom leghátrányosabb helyzetű csoportjainak emberi és társadalmi előmozdítása érdekében, alkalmazkodva a különböző társadalmi valóságokhoz.
