Ferenc pápa a szeminaristáknak: keressétek föl korunk lelki és fizikai börtöneit!
Lorena Leonardi / Gedő Ágnes - Vatikán
Elmenni a börtönök mélyére, hogy elvigyék a vigasz olaját és a remény borát, de nemcsak a büntetésvégrehajtási intézetekbe, hanem minden olyan rabságba, amely társadalmunk tagjait gúzsba köti: legyen az ideológiai, erkölcsi, kizsákmányoló börtön, vagy a vigasztalanság, a tudatlanság, az Isten elfelejtésének rabsága. Ferenc pápa ezt az üzenetet bízta a Pamplona és San Sebástián spanyol egyházmegyék szeminaristáira. A mintegy negyven papnövendékhez anyanyelvén szólt a Szentatya, utalva rá, hogy érsekük azért ragaszkodott ehhez az audienciához, mert tudja, hogy a pápa szívéhez közel állnak a börtönlakók. A szeminárium nem egy börtön – tréfálkozott -, hanem olyan hely, ahol megtanulják, hogy a pap meg akar váltani, a rabok megváltója, mert Jézus élő képmása, aki a nagybetűs Megváltó.
Fontos elmenni a börtönökbe
A pápa több ízben kérte, hogy a papok menjenek el a börtönökbe. Róma püspökeként Nagycsütörtökön a lábmosás szertartását börtönökben végzi. Nekik van a legnagyobb szükségük arra, hogy megmossuk a lábukat. Egy emlékét is felidézte ezzel kapcsolatban: „Egyszer a lábmosás szertartásakor egy nőnek mostam a lábát egy női börtönben. És amikor a következőre áttértem volna, megragadta a kezem, a fülemhez hajolt és azt mondta: „Atyám, én megöltem a fiamat”. Ilyen belső lelkiismereti drámákat élnek meg azok, akik a börtönben vannak. Amikor papok lesztek, menjetek el a börtönökbe, ez elsődleges. És mi mind elmondhatjuk azt, amit én érzek: miért ők és nem én?”
Nemcsak fizikai börtönökre utalt beszédében a pápa, hanem elsősorban a mentális, érzelmi és lelki börtönökre, amelyekre ítéltethetünk. A papokat felkenik, hogy szabadulást hirdessenek a raboknak, akiket néha tudtukon kívül is leláncol sok minden: a kultúra, a társadalom, a káros szenvedélyek, a titkos bűnök.
Engedelmesen a Léleknek, a felesleges dolgoktól mentesen
A szeminaristák ne féljenek szembenézni a bálványimádó szolgálat kísértésével, ahol magunkat helyezzük a középpontba, anyagi hatalmat vagy tapsot keresve. Legyenek engedelmesek a Léleknek, a pusztában találkozzanak Istennel, szabaduljanak meg attól a sok dologtól, ami fölöslegesen lehúz minket. Jézus, amikor Názáretbe megy, tudja, hogy ő a világ szemében nem más, mint József fia, egy közülünk. Sose feledjék ezeket a gyökereket, hogy ők a nép fiai. „Apostolkodásunkban nem tehetünk különbséget az emberek között, főleg, ha külföldiek, vagy egyenesen ellenségek, mert Isten szemében mindnyájan gyermekei vagyunk. Amikor a testvérünkre nézünk, felismerjük benne a készséget, hogy megkapja a kegyelmet, amit az Úr kínál neki”.
Az irgalmasság fáradhatatlan hordozói
Egy másik evangéliumi részletre utalt a pápa, amikor az Úr megfeddi szívük keménysége miatt kortársait, akik nem értik, miért akarja gyorsan kiszabadítani a rossz szellem által évek óta megkötözött nőt. „Ti legyetek készen mindig az áldásra, a kiszabadításra”. Bátran, önzetlenül és fáradhatatlanul vigyétek el Isten irgalmasságát mindenkinek – buzdította végül a spanyol papnövendékeket a pápa.
