Ferenc pápa az Aostai Szent Bernát küldöttségéhez: Segítsétek az útrakelőket nehézségeikben!
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Háromszoros jubileum
Ferenc pápa a küldöttség köszöntésekor a kanonokrend többszörös jubileumára utalt: XI. Piusz pápa 1923-ban hirdette ki Nagy Szent Bernátot az alpinisták, az utazók és az Alpok lakóinak védőszentjévé és most ért véget az ezen alkalomból tartott centenáriumi megemlékezés-sorozat. Ezentúl megemlékeztek az 1023-ban napvilágot látott Aostai Szent Bernát születésének millenáriumáról, illetve szentté avatásának kilencedik centenáriumáról. Az ünnepi megemlékezések időszakát kísérő különböző mozzanatok középpontja ennek az alpesi szentnek az alakja volt, ezért a Szentatya megfontolásra ajánlotta az ő életének és munkásságának néhány alapvető vonását, amire a Gondviselés hívta és amelyek, mint az igehirdetés, a befogadás és a béke előmozdítása ma is nagyon időszerűek.
Bernát a legkeményebb szíveket is meg tudta érinteni
Először is az igehirdetés. Bernát az aostai egyházmegye fődiakónusaként olyan prédikátor volt, aki a legkeményebb szíveket is meg tudta érinteni, megnyitva őket a hit és a megtérés ajándéka előtt. Így sikerült neki az igehirdetést „a Lélek megtapasztalásának intenzív és boldog élményévé tennie”, mely szolgálatát buzgón végezte egészen a haláláig, mely 1081-ben érte, éppen egy prédikáció közben.
A hegyen átkelők befogadása a menhelyre
A második mozzanat a befogadás. Az engedelmesség jegyében fogadta el Bernát azt a küldetést, mely a Mont Blanc melletti alpesi hágókon átkelő zarándokok és utazók gondozását bízta rá, többek közt azon a hágón keresztül mely máig az ő nevét viseli, ez pedig a Nagy Szent Bernát hágó. A Franciaországból és Svájcból Olaszországba vezető út nagyon fáradságos volt és azzal a veszéllyel is járt, hogy könnyen el lehetett tévedni, továbbá a rablótámadás és a dermesztő hideg is kihívást jelentett az utazóknak. A hegyeken átkelő utasok megsegítésére Szent Bernát két menhelyet alapított, maga köré gyűjtve a kanonok közösségét, akik ma is ennek a szolgálatnak szentelik magukat, hűen eredeti a mottóhoz: „Hic Christus adoratur et pascitur. Itt Krisztust imádják és táplálják”. Ennek az anyagi és lelki jellegű felebaráti szeretetnek a középpontja az Eucharisztia volt, mely imádságból kiindulva végül mindenki befogadásához vezetett, aki csak kopogtatott az ajtajukon. Igazi modell ez napjainkban is: szeretettel fogadjunk be és gondoskodjunk mindenkiről, aki segítséget kér, testben és lélekben, megkülönböztetés és elzárkózás nélkül – kérte a pápa.
Bernát béketeremtő lélek volt
A harmadik mozzanat a béke előmozdítása, mert Bernát béketeremtő lélek volt. E tekintetben példaértékű a történet, amikor immár betegen Paviába utazott, hogy megpróbálja meggyőzni IV. Henrik császárt, hogy hagyjon fel a VII. Gergely pápa elleni háború szándékával. Ez az utazás végül az életébe került, mert nem sokkal visszatérése után meghalt. Mint tudjuk, próbálkozása sikertelen maradt, ez azonban még nemesebbé teszi őt előttünk, mert azt mutatja, hogy egy kényes és bizonytalan vállalkozásban vett részt a siker bármiféle garanciája nélkül. A békét szolgálta anélkül, hogy elcsüggedt volna, még a kudarcok ellenére is. És mekkora szükség van most is erre a bátorságra! – szögezte le a pápa. Minthogy a Szentatya vendégei közt néhányan alpesi idegenvezetők és síoktatók is voltak, őket Védőszentjük két jelképére emlékeztette, a jégcsákányra és a kötélkorlátra. Szent Bernát jégcsákánya Isten Igéje volt, mellyel a leghidegebb és legkeményebb lelkeket is meg tudta ragadni, míg kötélkorlátja a közösség volt, amellyel együtt járt és segített másokat is járni, akár kockázatos utakon is, a cél elérése érdekében. Végül Ferenc pápa mindenkinek azt kívánta, a példához hasonlóan szép utakon járjanak a magas hegyek közt, de mindenekelőtt a szívekben belül járjanak.
