Ferenc pápa a nevelési szimpóziumhoz: a nevelés célja az élet megváltoztatása
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
A nevelés annak elsajátítása, hogy meglássuk a világot a maga komplexitásában
Találkozótok nagyon érdekes az egyház számára, melyről Szent VI. Pál mondta, hogy „tapasztalt az emberiességben” – kezdte beszédét a pápa és a továbbiakban erről az humanitásról, mint „evangéliumi humanizmusról” elmélkedett. Példaként a „Futó pillanat” című filmet említette, ahol egy tanár az új szemeszter első óráját azzal kezdi, hogy minden diákot felállít az iskolapadra, hogy onnan nézzenek szét. Így szereznek ugyanis egy másik látásmódot, szemben a szokásos széken-ülő nézetükkel. A nevelés ugyanis nem csak tartalmak közvetítése, hanem annak az elsajátítása, hogy meglássuk a világot a maga komplexitásában. A pápa Jézus módszerére, tanítási stílusára utalt, mely a példabeszédeket használta. Jézus soha nem beszélt elvont módon, nem szólt egy elithez, hanem egyszerű nyelvezettel mindenkihez fordult, mindenki számára érthető nyelvezettel. A példabeszéd lehetővé teszi, hogy annak hallgatója belépjen az eseménybe és szembesüljön az ottani szereplőkkel, mégpedig úgy, hogy belevonja abba egész saját személyét.
Nevelési folyamat a szociális szolgálat útján
Ezzel szemben a mai globalizáló világ a nevelésben azt kockáztatja, hogy ellaposítja azt, miközben politikai és gazdasági érdekeket szolgál. Ez az egyformaság a mögötte álló ideológiai feltételekkel meghamisítja a nevelői művet, miközben olyan érdekek szolgálatába szegődik, melyek egyáltalán nem szolgálják sem az ember méltóságát, sem az igazság keresését. Éppen ezért nem változtathatjuk meg a világot, ha nem változatjuk meg a nevelést! El kell indítani ezt a változást! – kérte a pápa és a dél-amerikai Universitate egyetemi nevelési hálózatra utalt, mely kifejlesztette a „service-learning” pedagógiai folyamatot, ami pedig a nevelési folyamatot a szolgálat útján keresztül próbálja megvalósítani. Ebben a modellben a diákok közösségi felelősségvállalását szorgalmazzák szociális projekteken keresztül, melyek az akadémiai képzés szerves részét alkotják. Ebben a megközelítésben a „katolikus” jelző nem csak egy díszítő címke marad, hanem elkötelezettséget jelent abban a konkrét pedagógiai stílusban, melyet az evangélium tanít. Ez nem egy evangéliumi ideológia, hanem humanizmus, mégpedig evangéliumi humanizmus.
Egy gyermek neveléséhez egy egész falura van szükség
Ebben az értelemben a dél-amerikai Universitate egyetemi nevelési hálózat programja pontosan megfelel a Globális Nevelési Paktumnak, miközben olyan nevelési formákat használ, melyek mindenkit megérintenek. Ferenc pápa itt az általa is sokszor emlegetett afrikai nevelési módszerre utalt, vagyis egy afrikai közmondás szerint egy gyermek neveléséhez egy egész falura van szükség. Építsünk hát egy „nevelői falut”, ajánlotta a pápa, ahol osztozhatunk a pozitív és kulturálisan érvényes emberi kapcsolatok előmozdításában. Ennek a közelségében minden bizonnyal nevelési szövetség érlelődik mindazok között, akik tudományos, politikai, művészeti, sport- és egyéb megnyilvánulásaikban hozzájárulnak az ember fejlődéséhez. Az oktatás valójában nem egy olyan tevékenység, amely akkor ér véget, ha elhagyjuk az osztálytermeket vagy a könyvtárat: az oktatás folytatódik az életben, folytatódik a találkozókon és a mindennapi utakon. A másik meghallgatása, a párbeszédre való reflektálás, ez a nevelés útja – szögezte le a pápa.
A nevelés kaland, nagy kaland!
Ennek a nevelési szövetségnek a béke, az igazságosság és a befogadás szolgálatában kell állnia, kiterjesztve azt minden nép felé, hogy jótékony hatásai a mind intenzívebb együttműködés révén valósuljanak meg. Ez a szövetség aztán képes lesz elősegíteni a vallások közötti párbeszédet és közös otthonunk gondozását is. Tisztában vagyunk vele, hogy a feladat nem könnyű, de izgalmas! A nevelés kaland, nagy kaland! – ismerte el a pápa. A külső kihívásokkal szemben bátran vállalni kell a szükséges változtatásokat, Jézus, mindnyájunk Mesterének tanítása szerint. A különböző kezdeményezések összetartásának támogatása érdekében a pápa két alapelvet bízott rájuk, melyeket az Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdításából vesz. Először is „a valóság magasabb rendű az eszménél”, továbbá „az egész mindig több a részeknél”. A pedagógiai projekteknek mindenekelőtt kapcsolatba kell lépniük a valósággal, az őket körülvevő valósággal, hogy a tapasztalatból kiindulva tanulják meg, hogyan alakítsák át a világot, de nem a saját érdekükben, hanem a szolgálat szellemével. Legyen kapcsolatban a valósággal, ne pedig eszmékkel!
Az „érdekességek kultúrája” is a katolikus nevelést szolgálhatja
Ferenc pápa beszéde végén az „érdekességek kultúráját” ajánlotta a figyelmükbe, mely a katolikus nevelést szolgálhatja. Az „érdekességek kultúrája” fogalom megvilágítására a gyermekkor örökös kérdezését használta, hiszen a gyermekek vissza-vissza térően és meg nem szűnve mondják: „Igen apa, de miért?”. Támogassuk a fiatalokat önmaguk és az egész világ felfedezésében, anélkül, hogy a tudást az eszmék képességeire redukálnánk, ellenkezőleg, egészítsük ki azt a szorgalmas kezek ügyességével és a szenvedélyes szív nagylelkűségével. Mert a nevelés nem csak az elmével történik, hanem elmével, szívvel és kézzel!. Meg kell ismerni, amit gondolunk, érezzük, amit teszünk, és mérlegeljük, amit érzünk és gondolunk. Ez a nevelésnek a hármas nyelve és nekünk ezen az úton kell elindulnunk! – zárta beszédét Ferenc pápa a „Szolgálat-Tanulás és a Globális Nevelési Paktum” egyetemi szimpózium résztvevőihez.
