Ferenc pápa a katolikus nevelési elkötelezettségről: Tágas, szerető szívvel neveljetek!
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Tizenegyedik nemzeti kongresszusát tartja az Olasz Katolikus Akció Nevelő Elkötelezettség mozgalma, melynek tagjait csütörtökön fogadta a Szentatya a Vatikánban. Beszéde kezdetén megköszönte nekik a korántsem magától értetődő döntésüket, hogy az egyházban a nevelés szándékával létrehozott társulatként működnek. A Mozgalmukat meghatározó nevelői szolgálat – ma talán még inkább, mint a múltban – kihívást jelent az emberi és keresztény nevelés terén. A nevelés mindenekelőtt azt jelenti, hogy újra felfedezzük és értékeljük a személy központi szerepét egy olyan kapcsolati kontextusban, melyben az emberi élet méltósága teret talál a növekedéshez és a beteljesüléshez.
„Legyetek nagyszívű nevelők az élet bonyolultságainak labirintusaiban!”
Az Olasz Katolikus Akció nevelési projektje a nevelői küldetés szerves és rendszeres elképzeléseként fejlődik. A pápa az 1990-es alapításukra emlékeztette őket, amikor a Katolikus Oktatók Mozgalmának átalakításával születtek meg azzal a céllal, hogy kreatív és az idők jeleire odafigyelő lelkülettel, az evangélium fényétől megvilágosítva szenteljék magukat az edukáció nagy feladatának. Ezt pedig úgy valósították meg, hogy igyekeztek megőrizni saját gyökereiket, együttműködve a helyi egyházakkal és a világi katolikusok egyéb közösségeivel.
A mostani korszakváltásban, egy szekularizációs, evilági lelkületű folyamat közepette a nevelői tevékenység egy eleddig ismeretlen távlatba merül bele. A keresztény nevelés feltáratlan, antropológiai és kulturális változásokkal fémjelzett terepen halad át, amelyekre továbbra is keresi a választ Isten Igéjének fényénél, ugyanakkor tovább gyűjti azokat a pozitív tapasztalatokat is, amelyeket sok család, iskola, plébániai közösség, egyesület és maga a pedagógia közvetít.
Nagyon sok sürgető feladat vár az emberre ma is, és ezek közül a pápa a mozgalom saját kifejezését használva emelte ki: „Legyetek nagyszívű nevelők az élet bonyolultságainak labirintusaiban!”, melyek az emberi kapcsolatokra nehezednek.
A labirintusból felülről léphetsz ki, de sohasem egyedül!
„Tudjátok, hogyan lehet kijutni a labirintusból? – kérdezte a pápa. Nos, egyedül sohasem, soha! Aztán pedig felülről, felülről jövő segítséggel! A labirintusból felülről léphetsz ki, de sohasem egyedül! – ismételte meg a Szentatya. Legyetek nagyszívű nevelők a mellettetek élő gyerekek, fiatalok és felnőttek számára! Hivatásotok, hogy tágítsátok ki a szíveteket, mert nem lehet szűk szívvel élni! Ne féljetek magas eszméket kitűzni, anélkül, hogy elcsüggednétek a számos nehézséggel szemben! És hogy el ne veszítsétek a fonalat ezekben a „bonyolult útvesztőkben”, fontos, hogy ne maradjatok egyedül, hanem építsetek előnyös kapcsolatokat, együttműködve a nevelési folyamat különböző alanyaival, így a családokkal, tanárokkal, szociális munkásokkal, sportklubok vezetőivel, hitoktatókkal, papokkal, szerzetesekkel, és persze a közoktatással. Mindebbe a munkába vonjátok be a gyerekeket, mert a gyerekek belépnek abba, nekik nem szabad passzívnak maradniuk a nevelői folyamatban, hanem aktívnak kell lenniük! – ajánlotta a pápa.
A nevelés segít abban, hogy újra belépjünk önmagunkba
A mostani kongresszuson megújították elkötelezettségüket egy olyan nevelői elv és gyakorlat mellett, mely ténylegesen az embert, annak nélkülözhetetlen értékével és eredeti méltóságával együtt, helyezi a középpontba. Ezt mindig és minden esetben tekintsék célnak és abból soha ne engedjenek. Az a nevelés, „amely – saját célkitűzésük szerint is – segít abban, hogy újra belépjünk önmagunkba, hogy ápoljuk benső világunkat, a transzcendenciát, a spiritualitást, mint az emberi személy integrált fejlődésének alapvető elemeit – annak minden dimenziójában, vagyis spirituális, egzisztenciális, érzelmi, kulturális, társadalmi és politikai vonatkozásaiban – szükségesek ahhoz, hogy a mozgalom továbbra is helyes úton járjon. Menjetek tovább, ne veszítsétek el bátorságotokat! – bíztatta őket a pápa.
Tekintettel a küszöbön álló jubileumra, mely a remény elvetésének ideje lesz, a pápa még egy tanácsot adott: Fordítsanak különös figyelmet a gyerekekre, a serdülőkre, a fiatalokra! Bizalommal, empátiával tekintsenek rájuk, mintegy Jézus tekintetével és szívével, hiszen ők a világ és az Egyház jelene és jövője. A nevelő feladata, hogy elkísérje, támogassa, bátorítsa őket és tanúságtételükkel mutassák meg nekik a helyes utat, amely elvezet ahhoz, hogy „mindenki testvér” legyen.
„Aki szeret, az nevel”
„Aki szeret, az nevel” – idézte a Szentatya a Katolikus Akció pár éve kiadott könyvének címét, mert ez egy értelmes, reménnyel teli szempont, amelyet minden tevékenységük során szem előtt kell tartaniuk. Nevelési folyamatokon keresztül fejezzük ki szeretetünket mások felé, a hozzánk közel állók vagy ránk bízottak iránt, ugyanakkor elengedhetetlen, hogy a nevelés módszere és célja a szereteten alapuljon. Szeretet nélkül nem lehet nevelni! Neveljetek mindig szeretettel! –összegezte és zárta beszédét Ferenc pápa az Olasz Katolikus Akció Nevelő Elkötelezettség mozgalmának száz tagjához.
