Jézus fényt áraszt szívünkben és életünkben – Ferenc pápa Úrangyala imája
Vertse Márta – Vatikán
A pápa arra buzdított, hogy tegyük fel magunknak a kérdést szívünkben: Jézus-e az én királyom? Jézus Igéje jelenti-e számomra az útmutatást, Ő adja-e számomra a bizonyosságot? Ha lelkünket bűn nehezíti el, kérjünk bocsánatot, mert Jézus soha nem fárad bele, hogy megbocsásson – tanította a Szentatya.
A „király” és a „világ” szó új értelme
A vasárnapi evangéliumi szakasz (Jn 18,33-37) Jézust Poncius Pilátus előtt mutatja be: átadták a római helytartónak, hogy halálra ítéljék – kezdte beszédét Ferenc pápa. Utalt a Jézus és Pilátus között kezdődött rövid párbeszédre, amelynek során Pilátus kérdései és az Úr válaszai révén mindenekelőtt két szó alakul át és kap új értelmet: a „király” és a „világ” szó.
Jézus az igazság Királya
A pápa először a „király” szó jelentését mélyítette el. Pilátus a párbeszéd elején megkérdezi Jézust: „Te vagy a zsidók királya?”. A birodalom tisztviselőjeként gondolkozva meg akarja érteni, hogy az előtte álló ember fenyegetést jelent-e. Ugyanis a helytartó számára egy király az a hatalom, amely minden alattvalója felett uralkodik. Ez fenyegetés lenne Pilátus számára. Válaszul Jézus azt állítja, hogy igen, király, de egészen más módon! Jézus úgy király, mint tanú: Ő az, aki az igazságot mondja (vö. 37. v.). Jézus, a megtestesült Ige királyi hatalma az Ő igaz és hatékony szavában rejlik, amely átalakítja a világot – fejtette ki Ferenc pápa.
Jézus világa az örökkévalóság
Világ: ezután a Szentatya a második szóhoz fűzte a gondolatait, szembe állítva Pilátus és Jézus világát. Poncius Pilátus „világa” olyan, ahol az erősek győzedelmeskednek a gyengék felett, a gazdagok a szegények felett, az erőszakosok a szelídek felett. Egy olyan világ, amelyet sajnos jól ismerünk –jegyezte meg a pápa. Jézus Király, de az ő országa nem ez a világ, nem e világból való (36. v.). Jézus világa valójában az új világ, az örök világ, amelyet Isten készít el mindenki számára azzal, hogy életét adja a mi üdvösségünkért. Ez a mennyek országa, amelyet Krisztus hoz el a földre a kegyelem és az igazság kiárasztásával (vö. Jn 1,17). Az a világ, amelynek Jézus a Királya, a gonosz által tönkretett teremtést váltja meg az isteni szeretet erejével, amely felszabadít és megbocsát, amely békét és igazságosságot ad. Jézus megváltja a teremtést, mert Jézus felszabadít, Jézus megbocsát, Jézus békét és igazságosságot ad. „De igaz ez, atyám”? – kérdezhetné egy hívő. A válasz: „Igen” – mondta a pápa, majd a következő kérdéseket tette fel a képzeletbeli beszédpartnernek: „Milyen a te lelked? Van benne valami súlyos? Valami régi bűn? Jézus mindig megbocsát. Jézus nem fárad bele, hogy megbocsásson. Ez Jézus országa. Ha van benned valami rossz, kérj bocsánatot. És Ő mindig megbocsát”.
Jézus a világmindenség Királya, aki üdvözít bennünket
Jézus egészen közelről beszél Pilátushoz, de ő mégis távol marad tőle, mert egy másik világban él – mutatott rá a Szentatya. Pilátus nem nyílik meg az igazságnak, pedig az ott van előtte. Keresztre fogja feszíttetni Jézust, és majd megparancsolja, hogy írják a keresztre: „A zsidók királya” (Jn 19,19), anélkül, hogy megértené ezeknek a szavaknak az értelmét: „A zsidók királya”. Pedig Krisztus eljött a világba, ebbe a mi világunkba: aki az igazságból való, az hallgat az ő szavára (vö. Jn 18,37). Ez a világmindenség Királyának hangja, aki üdvözít bennünket – tanította a Szentatya.
Jézus Igéje vezessen bennünket életünk útján
Az Úr meghallgatása fényt áraszt ki a szívünkben és az életünkben. A pápa arra kért mindenkit, hogy tegye fel magának a kérdést szívében: mondhatom-e, hogy Jézus az én „királyom”? Vagy a szívemben vannak más „királyok”? Milyen értelemben? Az Ő Igéje jelenti-e számomra az útmutatást, adja számomra a bizonyosságot? Látom-e Őbenne Isten irgalmas arcát, aki mindig megbocsát, aki vár bennünket, hogy megbocsásson nekünk? – tette fel a kérdéseket Ferenc pápa, majd beszéde végén arra buzdított, hogy imádkozzunk együtt Máriához, az Úr szolgálóleányához, miközben reménykedve várjuk Isten Országát.