Ferenc pápa: A teológia legyen hozzáférhető mindenki számára!
Gedő Ágnes - Vatikán
Az európai változások idején miként tudjuk hirdetni az evangéliumot, hogy eljuttassuk Krisztus világosságát az emberekhez? A világ minden tájáról érkezett férfi és női teológusok arról tanácskoztak a napokban, hogyan lehet a szentszéki teológiai tanulmányi rendszert a mai kor változásaihoz igazítani. Más szóval, miben látják a teológia jövőjét? Több magyar résztvevője is volt a kongresszusnak, köztük Csiszár Klára Antónia pasztorálteológus, a Linzi Katolikus Egyetem rektorhelyettese és Teológiai Karának dékánja; Kovács Gusztáv, az Európai Katolikus Teológiai Társaság elnöke, a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola rektora; Odrobina László és Seszták István főiskolai tanárok, a nyíregyházi Szent Atanáz Görögkatolikus Főiskola rektori tanácsának tagjai.
A fény megrajzolja a világ körvonalait
A Szentatya elmondta, hogy amikor a teológiára gondol, a fény jut eszébe. A fénynek köszönhetően emelkednek ki a dolgok a sötétből, rajzolódnak ki az arcélek, a világ formái és színei végre megjelennek. A fény azért szép, mert anélkül világítja meg a dolgokat, hogy ő maga előtérbe kerülne. Látta már valaki a fényt? Azt viszont látjuk, amit megvilágít – fűzte hozzá a pápa. A fény diszkrét, kedves, alázatos, ezért láthatatlan marad. Hasonlóképpen a teológia is: rejtett és alázatos munkát végez, hogy felmutassa Krisztus és evangéliuma világosságát. Ebből következik a teológusok útja: keressék a kegyelmet és maradjanak meg mindig a Krisztussal való barátság kegyelmében, mert ő az igazi világosság, aki eljött erre a világra. Minden teológia a Krisztussal való barátságból születik, és az ő szeretetéből testvérei, világa iránt: ez a világ, mely egyszerre drámai és nagyszerű, tele fájdalommal, de megindító szépséggel is.
Férfi és női teológusokra egyaránt szükség van
Ezekben a napokban a kongresszus résztvevői a teológia mikéntjéről, irányáról, jövőjéről tanácskoztak. Fontos megvizsgálni, hogy a múlt teológiai öröksége mondhat-e még valamit a mai kihívások közepette, és segíthet-e elképzelni a jövőt? Ebben férfi és női teológusok együtt gondolkodnak – mondta a pápa, majd felidézte a királyok második könyvének történetét. A jeruzsálemi templomban talált szöveget próbálja megfejteni egy pap és néhány tudós, még a király is. Kapizsgálják valamennyire, de végül is nem értik meg. Ekkor a király úgy dönt, hogy egy nőnek, Hulda prófétanőnek adja, aki azonnal megérti, és segít a csupa férfiból álló tudós csoportnak értelmezni az írást. (vö. 2Kir 22,14-20) Vannak dolgok, amire a nők ráéreznek, és a teológiának szüksége van az ő hozzájárulásukra. A csak férfiakból álló teológia félteológia. Ezen a téren még nagy utat kell megtennünk – állapította meg a pápa, majd egy vágyát és egy kérését osztotta meg a teológusokkal.
Ne egyszerűsítsük le a valóságot
Ferenc pápa vágya az, hogy a teológia segítsen újragondolni a gondolkodást. A gondolkodásmódunk áthatja érzéseinket, akaratunkat és döntéseinket is. Egy szélesre tárt szívhez nagyívű képzelet és gondolkodás társul, míg a lapos, zárt és középszerű gondolkodás nehezen képes kreativitást és bátorságot teremteni. Ferenc pápa hozzátette: „eszembe jutnak a teológiai kézikönyvvek, amelyekből mi tanultunk. Minden zárt, minden múzeumi, könyvtári, de nem gondolkodtatott el”.
Az ideológiák leegyszerűsítik a valóságot
Az első teendő tehát a gondolkodás újrafogalmazása, az, hogy kigyógyuljunk a leegyszerűsítésből. A valóság ugyanis összetett, a kihívások sokrétűek, a történelemben egyszerre van jelen a szépség és a gonosz ütötte sebek. Amikor pedig nem tudunk, vagy nem akarunk szembenézni ennek az összetettségnek a drámájával, akkor hajlamosak vagyunk a leegyszerűsítésre. Ez azonban a valóság megcsonkítása, mely meddő gondolatokat, egyengondolatokat szül, polarizál és szétforgácsol. Ezt teszik például az ideológiák, megölve a valóságot, a gondolkodást, a közösséget. Az ideológiák mindent egy gondolatra redukálnak, amit aztán kényszeresen és manipulálva ismételnek, felületesen, mint a papagájok.
A különböző tudományágak gyümölcsöző együttműködése
Hatásos ellenszere lehet a leegyszerűsítésnek az a tanács, amit a Veritatis gaudium – k. apostoli konstitúció fogalmaz meg a különböző tudományágak együttműködéséről. Ennek lényege, hogy a teológiai gondolkodás formáját más tudományágakkal együtt kell megérlelni: a filozófia, az irodalom, a művészetek, a matematika, a fizika, a történelem, a jogi, politikai és közgazdaságtudományok segítségével. A különböző tudásfajták „kelesztésével” éppúgy, mint az érzékek esetében, felhasználjuk sajátosságaikat, úgy, hogy közben kölcsönösen szükségük van egymásra. Ahogy Szent Pál mondja: „Ha a test csupa szem volna, hol maradna a hallás? Ha meg csupa hallás, hol volna a szaglás?” (1Kor 12,17)
Aquinói Szent Tamás és Szent Bonaventura
Idén ünnepeljük két nagy teológus, Aquinói Szent Tamás és Szent Bonaventura halálának 750. évfordulóját. Aquinói Tamás arra emlékeztet minket, hogy nem csupán egy érzékünk van, hanem sokféle és különböző, azért, hogy megragadjuk a valóságot. Bonaventura pedig azt állítja, hogy amilyen mértékben hiszünk, remélünk és szeretünk Jézus Krisztusban, úgy nyerjük vissza hallásunkat, látásunkat, szaglásunkat, ízlelésünket és tapintásunkat. A gondolkodás újragondolásával a teológia újra régi fényében ragyog majd az egyházban és a kultúrákban, segíteni fog mindenkinek az igazság keresésében.
A középkorú felnőttek nyitnak a teológiai tanulmányok felé
A pápa ezután azt a kérését bízta a teológusokra, hogy tegyék elérhetővé a teológiát mindenki számára. Az elmúlt néhány évben a világ több részén érdeklődés tapasztalható a felnőttek részéről tanulmányaik folytatására, tökéletesítésére, akár egyetemi szinten is. Férfiak és nők, főként középkorúak, akik talán már lediplomáztak, és szeretnék elmélyíteni hitüket, fejlődni, és ezért beiratkoznak egy egyetemi karra. Ez a jelenség terjedőben van és érdemes a társadalomnak és az egyháznak is foglalkoznia vele. Az élete derekán járó ember rendszerint már rendelkezik egy bizonyos szakmai és érzelmi biztonsággal, de ez az az időszak, amikor a kudarcok jobban fájnak, és új kérdések merülnek föl, mialatt az ifjúkori álmok szertefoszlanak. Ilyenkor elveszettnek érezhetjük magunkat, lelkünk elakadhat. Ezt hívják életközépi válságnak. Úgy érezzük, hogy ismét neki kell fognunk a keresésnek, próbálkozva erre-arra, vagy úgy, hogy valaki kézen fog és vezet minket. A teológia pedig ebben útitársunk – mutatott rá a pápa, majd azt kérte, hogy ha egy ilyen személy bekopogtat a teológia ajtaján, a teológiai iskolák kapuján, leljen tárt karokra. Találja meg a teológiában azt a helyet, ahol újrakezdheti az utat, kereshet, találhat és újra kereshet. A teológusok pedig dolgozzanak ki számukra új tanulmányi programokat, hogy a teológia elérhető legyen mindenki számára.
