Krisztus, a mi örömünk forrása mindig velünk van – Ferenc pápa homíliája

Vertse Márta – Vatikán

„Mester, mi mit tegyünk?” (Lk 3,12) – idézte Ferenc pápa a vasárnapi evangéliumi szakaszból a nép kérdését, amelyet Keresztelő Jánoshoz intézett. Rögtönzött szavakkal hozzátette: „ez egy szép kérdés, ma este, elalvás előtt, mindannyian megkérdezhetnénk, mintegy ima formájában: „Uram, mit kell tennem, hogy felkészítsem szívemet Karácsonyra?” Lukács evangéliuma szerint éppen a legtávolabbiak fejezik ki a megtérés vágyát: nem a farizeusok és a törvénytudók, hanem a vámosok és a katonák, hogy felkészüljenek a Messiással való találkozásra. János így válaszol a vámosoknak és a katonáknak: gyakoroljátok az igazságosságot, legyetek tisztességesek és becsületesek (vö. Lk 3,13-14). Jézus azért jön el, hogy üdvözítsen, nem pedig azért, hogy elítélje azt, „ami elveszett” (vö. Lk 1,4-32) – mondta homíliájában Ferenc pápa, majd hozzátette: jobb, ha elmondjuk saját magunkról az igazságot: „Uram, bűnös vagyok”. Így igazsággal, nem egy hamis, sminkelt igazságossággal közeledünk Jézushoz, aki éppen azért jön el, hogy üdvözítse a bűnösöket.

Gyanakvó és örömteli várakozás

Ebben az adventi időszakban alázatos, bizakodó szívvel készüljünk az Úr eljövetelére – buzdított rá Ferenc pápa, majd utalt rá, hogy Advent harmadik vasárnapjának olvasmányai a Messiásra való várakozás két módját mutatják be: a gyanakvó és az örömteli várakozást.

Az önzés, a csukott kéz nem tesz boldoggá

A várakozás gyanakvó módja tele van bizalmatlansággal és szorongással. Aki önző gondolatok rabja, az elveszíti a lélek örömét és teljesen elmerül az evilági életben. Ebből a fásultságból Szent Pál üdvözítő szava ébreszt fel, amelyet a filippiekhez írt levele tartalmaz: „Ne aggódjatok semmiért” (Fil 4,6). Az aggodalom mindig tönkre tesz minket – jegyezte meg a pápa. A keresztények nem élhetnek aggodalommal. Ne aggodalmaskodjatok, ne legyetek csalódottak, szomorúak – hangzott a pápa buzdítása, majd megállapította, hogy ezek a lelki problémák ma is jelen vannak, különösen a fogyasztói társadalmakban. Ismét rögtönzött szavakkal felidézte személyes élményeit: „Ezekben a napokban Rómában olyan sok embert láttam, akik vásárolni mentek, a fogyasztás aggodalmaskodásával, amely azután szertefoszlik, nem marad belőle semmi. Az ilyen társadalom elégedetlenül öregszik meg, mert nem képes adni: aki önmagának él, az soha nem lesz boldog. Aki csukott kézzel él és nem nyitja ki a kezét, nem boldog. Aki nem használja kezét arra, hogy adjon, hogy segítsen, hogy osztozzon másokkal, soha nem lesz boldog. És ez a rossz mindannyiunkban jelen lehet, minden keresztényben, bennünk is, papokban, püspökökben, bíborosokban, a pápában is” – mondta Ferenc pápa.

Az Istenbe vetett hit reményt ad

Pál apostol azonban hatékony gyógyszert kínál nekünk, amikor azt írja: „Ne aggódjatok semmiért, hanem mindazt, amit kértek hálaadással párosult imádsággal és könyörgéssel terjesszétek Isten színe elé” (Fil 4,6). Az Istenbe vetett hit reményt ad! – hangsúlyozta a Szentatya, utalva az Ajaccioban tartott kongresszusra, amely a hit ápolásáról, a népi jámborság szerepéről szólt. Gondoljunk a rózsafüzér imádságára: ha újra felfedezzük és jól gyakoroljuk, megtanít bennünket arra, hogy szívünket Jézus Krisztusra összpontosítsuk, Mária szemlélődő tekintetével. És gondoljunk a testvériségekre, amelyek a felebarát szabad lelki és testi szolgálatára nevelhetnek. A testvéregyesületek tagjainak Ferenc pápa azt ajánlotta, hogy tegyék aktívvá a hitet a szeretetszolgálatban, különös tekintettel a leggyengébbekre.

A keresztény öröm szilárd alapja az Úr jelenléte

A Szentatya ezután az örömteli várakozásról elmélkedett. A keresztény öröm semmiképpen sem gondtalan, felszínes, nem egyfajta karneváli öröm. Ehelyett szívből fakadó, rendkívül szilárd alapokon nyugvó öröm, amelyet Szofoniás próféta a néphez fordulva így fejez ki: ”Veled van az Úr, a te Istened, az erős Szabadító! Örül majd neked nagy örömmel, újjáéleszt szeretetével, örül majd neked ujjongó örömmel” (Szof 3,17). Bízzunk az Úrban, aki közöttünk van. Olyan sokszor nem emlékezünk rá: közöttünk van, amikor jótettet hajtunk végre, amikor neveljük gyermekeinket, amikor gondozzuk az időseket. Azonban nincs közöttünk, amikor pletykálkodunk, rosszat mondunk valakiről. Ott nincs velünk az Úr, csak mi vagyunk ott. Az Úr eljövetele üdvösséget hoz nekünk: ezért ez ok az örvendezésre. Örömünk tehát nem egy csalóka vigasztalás, hanem a Lélek gyümölcse az Üdvözítő Krisztusba vetett hit által, aki kopogtat a szívünkön, megszabadít a szomorúságtól és az unalomtól. Ezért válik az Úr eljövetele minden nép számára jövővel teli ünneppé: Jézus társaságában felfedezzük az élet igazi örömét, és a remény jeleit adjuk, amelyeket a világ vár.

Az idősek egy nép bölcsességei

Az első ilyen jel a béke jele – hangsúlyozta homíliájában Ferenc pápa. Ő, aki eljön, az Emmanuel, a velünk lévő Isten, aki békességet ad „a földön Isten kedveltjeinek” (vö. Lk 2,14). Az adventi időszakban, fogadására készülve, növekedjenek közösségeink képességükben, hogy mindenkit elkísérjenek, különösen a fiatalokat a keresztség és a szentségek felé vezető úton és különös módon az időseket, akik egy nép bölcsességét jelentik. Ezt ne felejtsük el! – biztatott rá a Szentatya, újból közvetlen szavakkal fordulva a mintegy 15 ezer hívőhöz, akik minden alkalommal nagy tapssal válaszoltak. „És mindannyian elgondolkodhatunk: hogyan viselkedem az idősekkel szemben? Megkeresem őket? Vesztegetem-e rájuk az időmet? Meghallgatom-e őket? „Jaj, ne, unalmasak a történeteikkel!”. Magukra hagyom őket? Hány gyerek hagyja magára a szüleit az idősek otthonában. Emlékszem, egyszer a másik egyházmegyében elmentem egy idősek otthonába, hogy meglátogassam az embereket. És volt ott egy hölgy, akinek három-négy gyermeke volt. Megkérdeztem: „És, hogy vannak a gyermekei?”. - „Jól vannak! Sok unokám van.”  „És ők is eljönnek meglátogatni?” - „Igen, mindig jönnek.” Amikor kijöttem, a nővér azt mondta: „Évente egyszer jönnek”. De az anya eltitkolta a gyermekei hibáit. Olyan sokan hagyják magukra az öregeket. Telefonon kívánnak boldog Karácsonyt vagy Húsvétot! Vigyázzatok az idősekre, akik egy nép bölcsességei!” – hangzott a Szentatya buzdítása.

Ne feledjük el a háborútól szenvedő gyermekek fájdalmát

A pápa örömmel állapította meg, hogy Korzikán, hála Istennek sok fiatal van, aki a keresztség és a szentségek felé halad. „Soha nem láttam még ennyi gyereket, mint itt! Ez Isten kegyelme! És csak két kiskutyát láttam. Kedves testvéreim, szüljetek gyermekeket, akik a jövőben örömötök, vigasztalásotok lesznek. Ez az igazság: soha nem láttam még ennyi gyermeket. Csak Kelet-Timorban volt ennyi, de a többi városban nem. Ez a ti örömötök és dicsőségetek”. A Szentatya ezután a nemzetek közötti fájdalmak okait sorolta fel: nyomor, háborúk, korrupció, erőszak. Szólt azokról az ukrán menekült gyermekekről, akiket olykor elhoznak a pápai kihallgatásokra és akik elfelejtettek mosolyogni. Gondoljunk ezeknek a háborús országokban élő gyermekeknek a fájdalmára! – kérte a Szentatya.  

Hordozzuk mindig szívünkben Krisztus jelenlétének örömét

Isten Igéje mindig bátorít bennünket, a népeket elnyomó pusztítással szemben az egyház egy reményt hirdet, amely soha nem csal meg, mert az Úr eljön, hogy közöttünk lakjon, eljövetele kimeríthetetlen erőnk forrása. Minden időben és minden nyomorúságban Krisztus jelen van, Krisztus a mi örömünk forrása. Velünk van a szenvedésekben, hogy örömét adja nekünk. Mindig hordozzuk szívünkben ezt az örömet, ezt a bizonyosságot, hogy Krisztus velünk együtt halad. Ne feledjük el! És ezzel az örömmel, ezzel a bizonyossággal, hogy Jézus velünk van, boldogok leszünk és másokat is boldoggá teszünk. Ez legyen a mi tanúságtételünk – fejezte be homíliáját Ferenc pápa az Ajaccioban bemutatott szentmisén, Advent harmadik, Gaudete vasárnapján.