Nyitott szív tesz minket testvérekké – Ferenc pápa a börtönben megnyitott Szent Kapuról
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
A nyitott szívek teremtik meg a testvériséget
Szélesre akartam tárni ma a Kaput itt – kezdte beszédét a Szentatya. Az elsőt a Szent Péter bazilikában nyitottam meg, ez a második a Tiétek – szólt a pápa a fogvatartottakhoz. Szép gesztus szélesre tárni, kinyitni a kapukat. De sokkal fontosabb az, amit jelent, hogy megnyissuk a szívünket. Nyitott szívek! Mert ez teremti a testvériséget. A bezárt, kemény szívek nem segítenek az életben. Épp ezért a jubileum kegyelme abban áll, hogy kitágítsa és főként, hogy megnyissa a szíveket a reménynek. A remény pedig nem csal meg, sohasem! (vö Róm 5,5) – utalt a pápa a római levél tanítására, amit alapos megfontolásra ajánlott.
A remény partra-vetett horgony, mely előre visz minket
Ferenc pápa szívesen gondol a reményre, mint egy horgonyra, amely a parton van, mi pedig kötéllel hozzákötve biztonságban vagyunk, mert a reményünk olyan, mint a szilárdan rögzített horgony (vö Zsid 6,17-20). Ne veszítsétek el a reményt! – bíztatott a pápa. Ezt az üzenetet szeretném átadni nektek, mindnyájatoknak, köztetek elsőként magamnak. Ne veszítsétek el a reményt! A remény soha nem csal meg. Soha. Néha kemény a kötél és fáj a kéznek..., de a kötelet mindig a kezünkben tartva, partra szegezett tekintettel, a horgony előre visz minket. Mindig van valami jó, mindig van valami, ami tovább visz minket.
Kötéllel a kezünkben…
Először is a kötél a kézben, másodszor a kitárt ablakok és a kitárt ajtók, de főleg a szív ajtaja – szólt szabadon a pápa. Amikor a szív bezárul, megkeményedik, olyan lesz, mint egy kő, mert megfeledkezik a gyengédségről. Még a legnehezebb helyzetekben is – hiszen mindenkinek, mindegyikőtöknek megvan a maga, könnyebb-nehezebb helyzete – mindig legyen nyitott a szíve, hiszen pontosan ez tesz minket testvérekké. Nyissátok meg szívetek kapuit! Mindenki tudja, hogyan kell csinálni. Mindenki tudja, hol van zárva vagy csak félig zárva az az ajtó. Ezt mindenki tudja.
Két dolgot mondok még nektek – folytatta a pápa. Először is: kötéllel a kézben, a remény horgonyával. Másodszor pedig: Tárd szélesre a szív ajtaját. Kinyitottuk ezt a kaput, ám ez a szívünk ajtajának a jelképe. Nagyon szép jubileumot kívánok nektek. Nagy békességet kívánok, nagy békét. Minden nap imádkozom értetek. Igazán. De ez nem beszédtéma. Gondolok rátok és imádkozom értetek. Kérem, hogy ti is imádkozzatok értem. Köszönöm – zárta rögtönzött homíliáját Ferenc pápa.
Legyen a jövő év jobb, mint az idei! Minden évnek jobbnak kell lennie!
A szentmise záró-áldása előtt a Szentatya ismét összefoglalta tanítását: Ne feledkezzünk meg arról, mit is kell csinálnunk a kezünkkel. Először is kapaszkodjunk a reménység kötelébe, kapaszkodjunk a horgonyba, a kötélbe. Soha el ne engedjük azt! A második tennivaló, hogy nyissuk szélesre a szívünket. Tehát nyitott szívek! Az Úr segítsen minket mindebben. A szentmise után Ferenc pápa így búcsúzott a Rebibbia börtön női és férfi fogvatartottjaitól: Mielőtt befejezzük a látogatást, mindenkinek boldog új évet kívánok. Legyen a jövő év jobb, mint az idei! Minden évnek jobbnak kell lennie! Most pedig innét szeretném köszönteni a celláikban maradt foglyokat, akik nem tudtak eljönni. Üdvözlet mindnyájatoknak. Ne feledjétek: kapaszkodjatok a horgonyba! Kezetek legyen összekulcsolva! Ezt el ne feledjétek! Boldog Újévet mindenkinek!
A Rebibbia börtönben kereste fel Szent II. János Pál pápa 41 éve a merénylőjét
A Rebibbia börtön Róma északkeleti részén, a Tivoli felé vezető úton épült 1946-ban, jelenleg mintegy 1800 fogvatartott várja itt szabadulását, a közelben épült női fogvatartó részleggel együtt. A Rebibbia börtön legemlékezetesebb lakója Ali Agca, aki 43 évvel ezelőtt, 1981. március 13-án a Szent Péter téren tartott szerdai általános kihallgatás során merényletet követett el ellene. A Szent Pápa nemcsak túlélte a sok lövést, hanem szívből megbocsátott merénylőjének, és ennek jeleként Törökországban tett látogatása során magához ölelte Ali Agca édesanyját, míg a fiát itt a Rebibbia börtönben kereste fel 1983. december 27-én, napra pontosan 41 éve. Belépett a cellájába, az ajtót bezárták és ők ketten sokáig beszélgettek egymással. Szent II. János Pál pápa soha nem szólt arról, mit és hogyan beszéltek, mert az hármójuk titka, kettejüké és a Jóistené!
