Ferenc pápa homíliája az évvégi hálaadáson: a világ reménysége a testvériségben rejlik!
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Róma arra hivatott, hogy mindenkit befogadjon
Ez a hálaadás órája, amit örömmel élünk meg a Szent Istenanya ünneplése során. Ő a szívében őrzi Jézusnak a titkát és ennek fényében megtanít bennünket arra, hogy az idők jeleit e misztérium fényénél olvassuk – kezdte beszédét a pápa. A végéhez közeledő esztendő teli volt kihívásokkal Róma városa számára. A város lakói, a zarándokok, a turisták és az átutazó vendégek megtapasztalták a jubileumokat megelőző tipikus időszakaszt, melynek során megszaporodtak a kisebb-nagyobb építkezések. Ez az este most a bölcs megfontolások ideje, amikor elgondolkodunk azon, hogy vajon ennek a műnek túl azon, hogy önmagában véve is értékes, van-e olyan jelentése, amely megfelel Róma sajátos, egyetemes hivatásának? A most hallott Isten Igéjének a fényében ezt a hivatást így lehetne kifejezni: Róma arra hivatott, hogy mindenkit befogadjon, hogy mindenki Isten gyermekének és egymás között pedig testvérnek ismerje fel magát. Éppen ezért most hálaimánkat szeretnénk felemelni az Úrhoz, mert megengedte nekünk, hogy dolgozzunk, hogy sokat dolgozzunk, de mindenekelőtt azért, mert megengedte, hogy azzal a nagyszerű érzékkel, azzal a széles látókörrel végezzük azt, ami a testvériség reménysége – állapította meg a pápa.
Igen, a világ reménysége a testvériségben rejlik!
A jubileum mottója, a „Reménység zarándokai” gazdag a jelentésében, azoktól a különböző lehetséges távlatoktól függően, amelyek olyanok, mint a zarándoklat megannyi „útja”. A remény egyik nagy ösvénye pedig, amelyen járni kell, a testvériség, vagyis az az út, amelyet a „Fratelli tutti” enciklikában javasoltam. Igen, a világ reménysége a testvériségben is rejlik! Jó belegondolni abba, hogy az elmúlt hónapokban városunk ennek a célnak építkezési területévé vált, ezzel az átfogó jelentéssel: Feladatunk, hogy felkészüljünk a világ minden tájáról érkező férfiak és nők, katolikusok és más felekezetű keresztények, minden vallás hívőjének befogadására, az igazság, a szabadság, az igazságosság és a béke keresőinek, a remény és a testvériség zarándokainak a befogadására - hangsúlyozta a Szentatya.
A testvéri világ reménysége Ő maga, a megtestesült Fiú
De fel kell tennünk magunknak a kérdést: van-e alapja ennek a perspektívának? A testvéri emberiség reménye csak egy szónoki fogás, vagy van neki egy „sziklaszerű” alapja, amelyre valami állandó és tartós dolog építhető? – kérdezte Ferenc pápa. A választ a Szent Istenanya adja meg nekünk azzal, hogy megmutatja nekünk Jézust. A testvéri világ reménye nem ideológia, nem gazdasági rendszer, nem technológiai haladás. A testvéri világ reménysége Ő maga, a megtestesült Fiú, akit az Atya küldött, hogy mindnyájan azzá legyünk, akik vagyunk, vagyis a mennyei Atya gyermekeivé, tehát testvérekké legyünk egymás közt.
A remény zarándokaiként együtt járjunk a testvériség útján
Így hát, miközben hálával csodáljuk a városban végzett munkálatok eredményét, megköszönjük sok-sok férfi és nő munkáját, akik ezt elvégezték, és köszönjük a polgármester úrnak ezt a városfejlesztő munkát -, ráébredünk arra, hogy mi is lehet az a döntő építkezés, ami mindannyiunkat érint. Ez az építkezés pedig azt jelenti, hogy minden nap megengedem, hogy Isten megváltoztassa bennem azt, ami nem méltó egy gyermekhez – íme a változás! –, ami nem emberi, és amiben minden nap elkötelezem magam, hogy felebarátaim testvéreként éljek.
Szentanyánk segítsen bennünket, hogy a remény zarándokaiként együtt járjunk a testvériség útján. Az Úr áldjon meg minket, mindannyiunkat; bocsássa meg bűneinket, és adjon erőt ahhoz, hogy a következő évben is folytathassuk zarándoklatunkat. Köszönöm – zárta a hálaadó Te Deum, a „Téged, Isten dicsérünk” ősi himnusz imádkozásakor mondott homíliáját Ferenc pápa.
