Ferenc pápa: a keresztények cserépdarabjait egyetlen hitben kell egyesíteni
Gedő Ágnes – Vatikán
„Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!” (Zsolt 122,1) – a zsoltárosnak ezzel a szép köszöntésével fejezte ki örömét Ferenc pápa, amiért az örmény, kopt, etióp, eritreai, malankár és szír ortodox egyházak fiatal papjai és szerzetesei – püspökeik vezetésével - látogatást tettek nála a Vatikánban. Ez az ötödik tanulmányút, amelyet a Keresztény Egységtörekvés Dikasztériuma szervezett számukra, mint ahogy hasonló látogatást készített a katolikus papok számára az ecsmiadzini örmény katolikátus és a szír-malankár ortodox egyház. A pápa nagyon hálás ezért a kölcsönös ajándékozásért, melyet a katolikus illetve a keleti ortodox egyházak közötti teológiai párbeszédért létrehozott nemzetközi vegyesbizottság kezdeményezett azért, hogy kiegészítse az igazság párbeszédét a szeretet párbeszédével.
A szimbólum teológiai vetülete
Mostani látogatásuknak különös jelentőséget ad az, hogy idén ünnepeljük a niceai hitvallás 17. centenáriumát, mely a közös hit kifejezésének szimbóluma minden keresztény számára. A Szentatya beszédében a szimbólum szóról elmélkedett, melynek erős ökumenikus dimenziója van, a maga hármas értelmezésében.
Teológiai értelemben szimbólumon a keresztény hit fő igazságainak együttesét értjük, amelyek egymást harmonikusan kiegészítik. Így nézve tagadhatatlan és semmi máshoz nem fogható a niceai hitvallás, mely szintetikusan beszél üdvösségünk misztériumáról.
Hitünk szimbóluma és az egység
A szimbólumnak egyháztani jelentése is van, ami az igazságokon túl egyesíti a hívőket. Az ókorban a görög symbolon a felismerést segítő mozaikdarab egyik felét jelentette. A szimbólum tehát a felismerés és a szeretetközösség jele a hívők között. Az egyes hívők hite szimbólum, mely teljes egységét csak a többiekkel együtt éri el. Szükségünk van tehát egymásra azért, hogy megvalljuk hitünket, ezért a niceai credo az eredeti változatában többes számot használ: „hiszünk”. Tovább folytatva ezt a képet, azt mondhatjuk, hogy a még megosztott keresztények olyanok, mint a cserépedény darabjai, akik az egységet a közös hit megvallásában érhetik el. Hitünk szimbólumát úgy hordozzuk, mint cserépedénybe rejtett kincset (vö. 2Kor 4,7).
Amikor a hitvallást imádkozzuk, érezzük az egységet!
Így érkezünk el a szimbólum harmadik, spirituális jelentéséhez. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a Credo elsősorban egy dicsérő ima, ami Istenhez köt minket. Az Istennel való egység szükségszerűen a keresztények egységén át vezet, akik mind ugyanazt a hitet valljuk. Ha az ördög megoszt minket, a szimbólum egyesít. Milyen szép lenne, ha valahányszor elmondjuk a hitvallást, egységben éreznénk magunkat minden rítusú kereszténnyel! A közös hit megvallásához ugyanis az kell mindenekelőtt, hogy szeressük egymást – amire a keleti liturgia biztat a credo elimádkozása előtt. Kedves testvérek, azt kívánom, hogy jelenlétetek legyen a látható egységünk szimbóluma, míg kitartóan keressük a teljes egységet, amit Jézus Urunk oly hőn óhajtott – buzdította végül a keleti ortodox papokat és szerzeteseket a pápa.
