A pápa a szentévi audiencián: Váltsunk perspektívát Isten álma szerint
Isabella Piro / Somogyi Viktória – Vatikán
„Irányváltás” és „perspektívaváltás” kell ahhoz, hogy lépteinket és tekintetünket Isten felé fordítsuk, és belépjünk „álmaiba”. Ezt kívánja Ferenc pápa mindenkinek, aki zarándoklatra indul a földön idén, a remény szentévében. A remény, amely hangosan visszhangzott a dél-olaszországi Campania régió casertai és capuai egyházmegyéinek mintegy nyolcezer zarándokának hangjában és meghatott arcában, akik február 1-jén, szombaton a szentévi audiencián zsúfolásig megtöltötték a vatikáni VI. Pál termet. Az abruzzói Sulmona-Valva egyházmegyéből további kétezer hívő követte a találkozót a Szent Péter-bazilikából. Az audiencia végén a pápa személyesen köszöntötte őket is a bazilikában, és elimádkozta velük a „Miatyánkot”.
A remény, ami soha nem okoz csalódást
„A jubileum – magyarázta Ferenc pápa – új kezdet az emberek és a Föld számára; ez egy olyan időszak, amikor mindent újra kell gondolni Isten álmában.” Hozzátette: a megtérés pontosan ez: az irány megváltoztatása, a dolgok „más szemszögből” való szemlélése, az utunk „új célok felé történő irányítása”. „Így keletkezik a remény, amely soha nem okoz csalódást... És számunkra is a hit megtapasztalását ösztönözte az olyan emberekkel való találkozás, akik az életben képesek voltak megváltozni, és úgyszólván beléptek Isten álmaiba” – mutatott rá a pápa.
Mária Magdolna, akit Isten irgalmassága meggyógyított
A pápa ezután az Isten irgalmassága által meggyógyított Mária Magdolna alakjára utalt: „Az irgalmasság megváltoztatja a szívet – húzta alá –, és Mária Magdolnát az irgalom visszahozta Isten álmaiba és új célokat adott neki az útján.” A pápa mindenekelőtt hangsúlyozta, hogy Mária Magdolna az, aki megfordul: nem az üres sírra néz, hanem a Feltámadott felé tekint. És újra megfordul, amikor meghallja, hogy a nevét kiáltják: „Így nő a reménye: most már látja a sírt, de nem úgy, mint korábban. Felszáríthatja a könnyeit, mert meghallotta a nevét: csak a Mestere ejti így ki. A régi világ úgy tűnik mintha még létezne, de már nincs.”
Vesd el a büszkeséget, amely megakadályoz abban, hogy felismerd Jézust
Mária Magdolnától tehát, „az apostolok apostolától” megtanulhatjuk a reményt, azt a reményt, amely elvezet az állandó megtérés által egy „új világba”. Ezután Ferenc pápa minden hívőhöz fordult: „Tegyük fel ma magunknak a kérdést: tudom-e, hogyan kell megfordulni, és másképp, más szemmel nézni a dolgokra? Van bennem vágy a megtérésre? A túlságosan biztos ego, a túl büszke ego megakadályoz bennünket abban, hogy felismerjük a Feltámadt Jézust: valójában még ma is úgy jelenik meg, mint az olyan hétköznapi emberek, akiket könnyen magunk mögött hagyunk. Még akkor is, amikor sírunk és kétségbeesünk, magunk mögött hagyjuk. Ahelyett, hogy a múlt sötétjébe, a sír ürességébe néznénk, Mária Magdolnától megtanulunk az élet felé fordulni. Mesterünk ott vár minket. Ott kiejti a nevünket” – mondta a pápa. A való életben mindig van hely mindenki számára, mindig mindenkinek van küldetése, ami az Úrtól kapott küldetés. És ez a gondolat segít abban, hogy bátran éljük az életünket – fejezte be beszédét a pápa a szombati szentévi audiencián.
A jelenlévők köszöntése
A jelenlévő két zarándokcsoportnak szóló köszöntőjében Ferenc pápa mindenekelőtt felidézte a 2014. július 26-án Casertában tett látogatását: „Ennek az eseménynek az egyházi és lelki jelentőséggel teli emléke ébressze fel mindenkiben azt a vágyat, hogy elmélyítse a hitéletét, és hogy mindig a remény tanúi és a béke munkásai legyenek.” A Sulmona-Valva egyházmegye híveihez fordul a pápa buzdította őket, hogy egyre inkább értsék meg és fogadják be Isten szeretetét, „igazi örömünk forrását és okát”. Végül a Szent Péter-bazilikában jelenlévő bergamói szeminaristákat is arra ösztönözte, hogy „mindig Jézust helyezzék az életük középpontjába”.
