Az örvendetes rózsafüzér titkaival Ferenc pápa egészségéért – Vértesaljai László jegyzete
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Valójában a Segítő Szűzanya kegyképe köré gyűlt az egyház, eléje térdelt a bíboros is, hogy együtt fohászkodjunk a Város Püspöke, Ferenc pápa gyógyulásáért. Az életet befogadó és azt a világnak nyújtó Anya segítségét kértük, hogy járjon közbe azért a pápáért, aki elődeihez hasonlóan kitüntető nagy szeretettel kérte és kéri most is Isten Anyja pártfogását, hogy továbbra is vezethesse Krisztusnak reá bízott nyáját.
A születés öt titkát kibontó evangéliumok, a Miatyánk és Üdvözlégy Máriák sora követi egymást, ahogy azt napról napra tesszük, de itt ez más, mert az esőáztatta Szent Péter téren most a Nyáj fohászkodik föl a Pásztoráért. Bizalom és szeretet, féltés és hála köt össze bennünket ismeretlenül is, ahogy egy fakorlátnak támaszkodva állunk egymás mellett: balra három kedves nővér – mint később kiderül – a Jóság Szűzanyja közösség lányai, jobbra egy spanyol fiatal házaspár és nagyon sokan, papok, szeminaristák, a Pásztor leendő munkatársai.
A rózsafüzér ima után Mária litániát éneklünk, majd Parolin bíboros áldást ad. Nincs beszéd, mert ami kellett, azt elmondtuk együtt: Urunk, gyógyítsd meg Szentatyánkat! Rábíztuk szívünk szándékát és indulunk haza. Ekkor ér a meglepetés, hogy milyen kicsi a világ és mégis milyen nagy benne az ismerősök serege: A római Német-Magyar kollégium növendékei köszönnek rám, aztán három ismeretlen fiatalember köszöni az értesítést a rádiónk fb-járól. Zarándokok, még fénykép is készül rólunk. S a nagy szökőkút mellett, végül rám köszön egy La Valletta-i máltai jezsuita, akivel vagy húsz éve találkoztam náluk.
Közben nézem az arcokat, s bár már tíz körül jár, valami bizakodó remény old csendes derűt az arcunkra. Mielőtt a térre indultam, olvastam az utolsó orvosi jelentés „jóhírét”, most pedig viszem haza és írom a Szentatyáért végzett esti imádság „evangéliumát”. Az örömhír egyetlen karácsonyi szó: Emmanuel – Velünk az Isten!
