Pápai üzenet a Palermói Tudományegyetem évadnyitójára: Becsüljük a lassúságot!
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
A közös ünneplés megpecsételi a kezdetet
Sok tevékenység újraindult már, de a közös ünneplés megpecsételi a kezdetet, mi pedig minden kezdetben felismerhetünk egy ígéretet, hogy van még hátralévő idő, vannak megírásra váró oldalak és hogy mindenki számára van hely. A jövő nem megírt sorsként nehezedik ránk. A város szívében fekvő egyetem az egyik legjelentősebb hely a jövő előkészítésében, hiszen falai közt olyan dolog valósul meg, amit másutt nehezen lehet megtapasztalni. Ez pedig a nemzedékek találkozása és eszmecseréje, a kutatás a különböző tudományterületeken, az eltérő kulturális, politikai és vallási vélemények együttélése, a helyi és nemzetközi valóság összefonódása, személyes növekedés sikereken és kudarcokon át – szól a pápa üzenete.
Az egyetem olyan egyetemességre utal, amely magában foglalja még az ellentéteket is
Az egész városnak hasznára lehet az egyetem öntudata, hogy sokszínűségében nagyszerű közösséggé válhat. A pápa üzenete szerint éppen ez hiányzik a kortárs együttélésből, amit megsebeznek az egyre jobban polarizálódó nézőpontok. Márpedig csak együtt tudjuk megőrizni és értelmezni a valóságot, és csak együtt tudjuk azt belakni. S hogy ez ne maradjon pusztán csak jelszó, hanem élmény is, azért még nagyon sokat kell dolgozni. Elszakítva egymástól még a legjobb ötletek is megzavarodnak, olyan zászlókká válnak, melyek elválnak az élettől és összeütközéshez vezetnek el minket. Az egyetem ezzel szemben olyan egyetemességre utal, amely magában foglalja még az ellentéteket is, és az értelem bevonását igényli, még a jóság előtt.
Ott van remény, ahol az igazságosság teret enged
A megértés ugyanis befogadást jelent, az ítélkezés felfüggesztését. Nyitottság nélkül az elme, a szív és minden emberi környezet elsorvad. A félelmek azonban hatással vannak még a műveltebb emberekre is, iriggyé tesznek, versengésre, bosszúállásra és merevségre indítanak. Szükség van szilárd személyes és intézményi őszinteségre, ha meg akarunk szabadulni a retorikától és a képmutatástól. Új kezdetek is kellenek, hogy az egység győzedelmeskedjék a konfliktusok felett, a közjó pedig a személyes és magánérdekek felett. Ott van remény, ahol az igazságosság teret enged, és a fiatalok pedig főszereplőkké válhatnak, főként olyan tanulmányok révén, amely nem vonja ki, hanem belemeríti őket a valóságba.
Fontos a valósággal tartott kapcsolat, főként annak elvetett részeivel
Fontos a valósággal tartott kapcsolat, különösen annak elutasított vagy elvetett részeivel. Gyakran olyan emberekről van szó, akik soha nem jutnak be az egyetemre. Gyakorta nem becsüljük meg létezésüket és nézőpontjaikat. A jelen és a jövő nagy kérdéseit azonban inkább a peremről, a perifériáról lehet megérteni, s nem annyira a központból. A tudás és módszertan összekapcsolódása, az új transzdiszciplináris szintézisek lehetősége, az agy és az erőforrások bevonásának képessége nagymértékben függ a bátorságtól, hogy a városunk szolgálatába állítjuk-e magukat, amihez persze mindenkinek el kell hagynia személyes és intézményi komfortzónáit. Így a szomorú szenvedélyekből az örömtelibe léphetünk át, ekkor az értelem, s a tanulás és az élet megnyílik egymás előtt, az új dolog utat tör magának, a kétségbeesés pedig visszahúzódik. Rosario Livatino és Don Pino Puglisi és a többi vértanú már megvilágították Palermót és Szicíliát a reményükkel. Ők az új kezdetek jelképei, szimbólumai, amihez mindenki hozzájárulhat saját képességeivel.
A megértés lassúságot igényel, a növekedés is lassú folyamat
Ferenc pápa üzenete végén a Földközi-tenger kultúráira jellemző vonást, a lassúságot említette meg, mely a mai tendenciákkal ellentétes. A technika ma éppen a sebességgel bűvöli el világot, ugyanakkor például az olvasás olyan lassúságot igényel, amelyet ma sem a diákoknak, sem a tanároknak nem engednek meg. A megértés pedig lassúságot igényel, a növekedés is lassú folyamat és soha nem lineáris út, a kudarcok és tévedések pedig alapvetőek az igazság keresésében. A változáshoz is időre van szükség és ezeket a célokat nem adhatjuk fel. Az emberi intelligencia végső soron visszavezethetetlen algoritmusokra és logikai folyamatokra és lényegileg a jó keresésére irányul. Senki sem monopolizálhatja, csak lépésről lépésre halad előre és ez az ígéret rejlik minden kezdetben – zárul Ferenc pápa üzenete a Palermói Tudományegyetem évadnyitójára.
