Ferenc pápa katekézise: Az életben változtatnunk kell, hogy új módon tudjunk szeretni

Gedő Ágnes - Vatikán

Közzétették a Szentatya szerdai katekézisét, amelyben a Jézus és Nikodémus közötti találkozás reménykeltő és bátorító példáját tárja elénk, hogy megmutassa, Krisztus milyen módon ad nekünk reménységet. Vannak olyan találkozások, amelyek megvilágítják az életet és reményt hoznak. Megeshet például, hogy valaki segít más szemszögből tekinteni egy nehézségre vagy problémára, amit átélünk; vagy egyszerűen csak mond egy szót, amitől nem érezzük egyedül magunkat a fájdalmunkban. Olykor csöndes találkozások is lehetnek, ahol nem hangzik el egy szó sem, mégis ezek a pillanatok segítenek folytatni az utunkat. Ferenc pápa katekézisében elsőként Jézus és Nikodémus találkozásáról olvashatunk, melyet János evangéliumának harmadik fejezete ír le. Ez a találkozás ugyanis megmutatja, hogy ki lehet jönni a sötétből és megtalálni a bátorságot Krisztus követéséhez.

„Újjá kell születnetek” (Jn 3,7b)

“Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű ember, egy zsidó tanácsos. Ez éjnek idején fölkereste Jézust, s így szólt hozzá: „Rabbi, tudjuk, hogy Istentől jött tanító vagy, hisz senki sem vihet végbe olyan jeleket, amilyeneket te végbeviszel, ha nincs vele az Isten.” Jézus azt felelte neki: „Bizony, bizony, mondom neked: aki nem születik újjá, az nem láthatja meg az Isten országát.” (Jn 3,1-3)

Nikodémus éjszaka megy Jézushoz: szokatlan időpont ez egy találkozáshoz. János nyelvezetében az időmeghatározások gyakran jelképes erejűek. Itt az éjszaka valószínűleg a Nikodémus szívében lévő éjszakára utal. Egy olyan emberre, aki a kétségek sötétségében botorkál, abban a homályban, amelyet akkor élünk meg, ha már nem értjük, mi történik velünk és nem látjuk magunk előtt a követendő utat. Aki sötétben van, nyilvánvalóan a fényt keresi. János pedig így ír evangéliuma elején:

„Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba”. (Jn 1,9) Nikodémus tehát Jézust keresi, mert ráérzett, hogy ő világíthatja meg a szívében lévő sötétséget.

Változtatni kellene, de hogyan?

Mindazonáltal az evangélium azt is elbeszéli, hogy Nikodémus nem fogja föl rögtön, amit Jézus mond neki. A párbeszédükben ezért sok félreértést, és sok iróniát is találunk – ami szintén jellemző János evangelistára. Nikodémus azért nem érti, amit Jézus mond neki, mert továbbra is a saját logikája és kategóriái mentén gondolkodik. Határozott személyiség, közszereplő, egy zsidó vezető. Valószínűleg azonban érzi, hogy valami már nem működik az életében. Rájön, hogy változtatnia kellene, de nem tudja, hol kezdje.

Ne zárkózzunk be, hanem szülessünk újjá

Életünk bizonyos szakaszaiban ez valamennyiünkkel megtörténik. Ha nem fogadjuk el a változást, ha saját merevségünkbe, szokásainkba és gondolkodásmódunkba zárkózunk, akkor félő, hogy meghalunk. Az élet abban a változtatási képességünkben áll, hogy új módon tudjunk szeretni. Jézus egy új születésről beszél Nikodémusnak, ami nemcsak lehetséges, de egyenesen szükséges is életünk egyes pillanataiban. Ha hagyjuk, hogy a Szentlélek új életet teremtsen bennünk, akkor újjászületünk. Újra megtaláljuk azt az életet, ami talán kihunyóban volt. Ferenc pápa azért kezdte Nikodémussal a jézusi találkozások sorát, mert ő olyan ember, aki saját életével bizonyítja be nekünk, hogy ez a változás lehetséges. Végül azok között lesz, akik elmennek Pilátushoz, hogy elkérjék Jézus testét. Végre megtalálja a fényt, újjászületik, és már nem kell sötétben lennie.

Nézzünk szembe félelmeinkkel

A változások olykor megijesztenek minket. Egyfelől vonzanak, van, hogy vágyunk rájuk, másfelől pedig szeretnénk megmaradni saját kényelmünkben. Ezért a Lélek arra biztat minket, hogy nézzünk szembe ezekkel a félelmekkel. Jézus emlékezteti Nikodémust, hogy a zsidók is féltek, amikor a pusztában vándoroltak. Annyira a saját aggodalmaikra fókuszáltak, hogy ezek a félelmek egyszer csak mérgeskígyók alakját öltötték. Ahhoz, hogy megszabaduljanak, Mózes rézkígyójára kellett nézniük, vagyis fölemelni tekintetüket és megállni a tárgy előtt, ami a félelmeiket jelképezte. Csak akkor leszünk szabadok, ha szembenézünk azzal, amitől félünk.

Nikodémus, ahogy mi mindannyian, rátekinthet a Megfeszítettre, arra, aki legyőzte a halált, minden félelmünk gyökerét. Emeljük föl mi is tekintetünket arra, akit átszúrtak, hagyjuk, hogy Jézus velünk is találkozzék! Benne megtaláljuk a reményt ahhoz, hogy szembenézzünk életünk változásaival és újjászülessünk – buzdított katekézise végén Ferenc pápa.