A Szentatya üzenete a nápolyi érsekség és más egyházmegyék jubileumi zarándoklatára
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
A Szentatya üzenete
Kedves testvéreim a Nápolyi Főegyházmegyéből és több más jelenlévő egyházmegyéből, köszöntelek Benneteket és püspökeiket egyházmegyéitek jubileumi római zarándoklata alkalmából. Ezek a zarándoklatok kifejezik azt az egységet, amely egy közösségbe gyűjt össze benneteket a ti saját lelkipásztoraitok és Róma püspöke körül. Egyúttal kifejezi azt az elkötelezettséget, mellyel elfogadjátok Jézus meghívását, hogy „a szűk kapun át” (Mt 7,13) lépjetek be az ő országába. A szeretet ugyanis ilyen jellegű: egyesít minket és együtt növekedésre késztet bennünket. Mégha különböző utakon is érkeztetek, Ő ezért hozott össze benneteket itt Péter sírja körül, hogy innen a hitben még erősebben és még egységesebben induljatok el újból a szeretetben. Ezekben a napokban erősen éreztem közelségetek támogatását, különösen azon imák által, amelyekkel elkísértetek engem. Ezért, még ha fizikailag nem is lehetek jelen közöttetek, nagy örömömnek adok hangot annak tudatában, hogy egyek vagytok velem és egymást közt is - mint Egyház - az Úr Jézusban. Megáldalak benneteket és imádkozom értetek. És kérlek benneteket, hogy ti is folytassátok az értem való imádkozást. Köszönöm nektek. Ferenc pápa, Róma, Gemelli kórház, 2025. március 22-én.
A nápolyi érsekség zarándoklata Ferenc tízéves nápolyi látogatása jegyében
Ferenc pápa nápolyi látogatásának tízedik évfordulóján tizenkétezer nápolyi hívő érkezett szombat délelőtt jubileumi zarándoklatra Rómába. A Szent Péter téren a szentmisét Domenico Battaglia, Campania tartomány fővárosának bíboros érseke vezette. „Nincs merészebb zarándoklat, mint a saját szívünkben tett zarándoklat”, mert csak „a testvérünktől elválasztó küszöb átlépése által kaphatunk választ imáinkra”. Ezt a buzdítást intézte Domenico Battaglia nápolyi bíboros érsek a nápolyi egyházmegye több mint tízezer hívőjéhez, akik március 22-én részt vettek a jubileumi római zarándoklaton. A bíboros-érsek a vatikáni Szent Péter bazilika előterében szentmisét mutatott a zarándokok előtt, akik már a kora reggeli órák óta ellepték a Szent Péter tér környéki utcákat.
A derék nápolyiak dübörgő tapssal fogadták Ferenc pápa üzenetét
„Bolondos március” – mondják az olaszok a kiszámíthatatlan időjárású márciusról. Így volt ez szombaton is, mert hajnal óta esett, ám a nápolyi zarándokok mit sem törődtek az esővel, mert lelkes éneklés és hangos imádság közben, zászlóikat lobogtatva vonultak a térre, ahol délelőtt a szentmise kezdetére elállt az eső és kisütött a nap. „Semmi sem állíthatja meg a Ferenc pápa iránti szeretetünket” - mondta az 55 éves Katia a Nápoly alatti tengerparti Herculaneum-ból -, „különösen most, hogy a betegség nehéz napjait éli”. Mi csak bátorítjuk őt, közel állunk hozzá, ahogyan ő is közel állt hozzánk, amikor 2015-ben, tíz évvel ezelőtt, majd 2019-ben újból meglátogatott minket”. Valóban a 2015. március 21-i lelkipásztori látogatása volt az, amely a leginkább megmaradt a hívek szívében, akik elevenen őrzik a hozzájuk intézett szavak emlékét, ahogy akkor Ferenc pápa hozzájuk szólt: „Kedves nápolyiak, engedjetek utat a reménynek, és ne hagyjátok, hogy a reményt ellopják tőletek!”. És a jubileumi szentévben Ferenc pápa most nem feledkezett meg Isten nápolyi népéről, mert több egyházmegyével együtt üzenetben köszöntötte őket, melyet a szentmise előtt maga Battaglia bíboros-érsek olvasott fel, amit aztán a derék nápolyiak dübörgő tapssal fogadtak.
Battaglia bíboros: „Aki nem indul a testvére felé, az önmagát utasítja el”
A nápolyi bíboros-érsek a tékozló fiúról szóló példabeszédből kiindulva szólt homíliájában, hangsúlyozva, hogy az emberi szív gyakran eltorlaszolja magát és így elzárkózik a megbocsátás elől, ami megakadályozza, hogy megnyíljon felebarátja felé. Az evangéliumi tanítás két főszereplőjéhez hasonlóan „néha mi is képtelenek vagyunk áthidalni a távolságot, amely elválaszt minket testvérünktől, és gyakran a büszkeség áldozatai vagyunk, amely a személyes érdekeket mások érdekei elé helyezi. Ám ebben a helyzetben, amikor a bocsánatot kérő, hazatérő fiú bűnbánatával szemben a másik testvér ellenséges magatartása áll, „mert elárulva érzi magát”, végül is az Atya „az a szilárd pont a viharos tengeren, mely a szeretetét úgy fejezi ki, hogy magyarázatot nem kérve és ítélkezés nélkül fogadja vissza a hazatérőt, de éppúgy a küszöbön maradót is”. „Az idősebb testvér kívülmaradása egyúttal annak a jele, hogy aki nem hajlandó elmenni a testvéréhez, az valójában nem hajlandó elmenni önmagához sem, mert a másik szemében látja azt az árnyékot, mely valójában saját lelkére telepedik” – fejtette ki homíliájában Battaglia bíboros-érsek.
A remény soha nem hal meg
„Sokszor átéltem már ezt az érzést életemben - mondja az egyik zarándok, Francesca, aki Torre del Grecóból érkezett - és csak az ima segített ki a bonyolult időszakokból, amikor nem tudtam túllátni önzőségemen. A család segítsége ilyenkor alapvető fontosságú, és valóban igaz, hogy Isten irgalmas Atya, aki nem hagyja magára egyetlen gyermekét sem”. Vincenzo, aki Massa di Somma-ból érkezett, szintén meg van győződve: „Még mindig nagy lelkesedéssel emlékszem Ferenc pápa 2015-ös látogatására, amikor azt mondta nekünk, hogy Isten irgalma nem ismer határokat. Ha mindannyian gyakoroljuk egymás felé, a remény soha nem csal meg minket”.
