Éljen a költészet! – gyűjteményes kötet Ferenc pápa irodalomról szóló írásaiból
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
„A költészet emelkedjék egyetemi tanszék rangjára”
„Ferenc pápa Éljen a költészet” címmel az olaszországi Ares kiadó jelentette meg a Szentatya új könyvét március 4-én. A 224 oldalas kötetet Antonio Spadaro jezsuita atya gondozta, mely összegyűjti Ferenc pápa immár 12 éves péteri szolgálata során a tőle megjelent írásokat a költészetről, és annak a képzésben és nevelésben elfoglalt helyéről. Az említett ajánlást chirográf, kézzel írt levél formájában intézte Spadaro atyához a Szent Márta-házból ez év január 20-án: „Kedves testvérem, éljen a költészet! Örülök, hogy összegyűjtötted azokat a szövegeket, amelyeket az évek során a költészet fontosságáról írtam. Szeretném, ha a költészet az egyetemeinken katedrára emelkedne! Vissza kell szereznünk az irodalom iránti érzékünket az életünkben, de az oktatásunkban is, különben olyanok maradunk, mint az aszalt gyümölcs. A költészet segít mindnyájunknak, hogy emberré legyünk, és erre ma nagy szükségünk van rá. Ferenc”. A Szentatya óhaja mindenekelőtt a pápai egyetemeket érinti, ahol a jelenlegi gyakorlat szerint az irodalom és irodalomtörténet oktatása nem történik önálló tanszék szintjén, hanem alkalmi és egyedi jellegű.
A költészet nem elmélet, segít megismerni az ember szívét
„Nekem nagyon tetszik a költészet, mely tele van metaforákkal. A metaforák megértése segít abban, hogy a gondolkodás mozgékony, intuitív, rugalmas és éleslátó legyen. Akinek van fantáziája, nem lesz merev, van humorérzéke is, mindig élvezi a kegyelem és a belső szabadság édes ízét.” – szól Ferenc pápa egyik gondolata a gyűjteményes kötetben. „A regény, az irodalom olvas az ember szívében, segít befogadni a vágyakat, a ragyogást, de a nyomorúságot is. A költészet nem elmélet. Segít prédikálni, segít megismerni az ember szívét.” – idézi a könyv Ferenc pápa szavait, melyek a 2016-ban az Antonio Spadaro atyának, a La Civiltà Cattolica folyóirat akkori igazgatójának adott interjúban hangzottak el. Az „Éljen a költészet!” könyv valójában egy antológia, melyben az argentin pápa kifejti saját egyedi tanítását a költészetről és az irodalomról.
A költészet a tanítóhivatal szerves része
A Szentatya költészetről szóló gondolatai elé Spadaro atya írt egy tanulmányt, melyben azok értelmezési kulcsát próbálja megadni, először is az érintett szerzők széles körének a bemutatásával. Ők egyúttal a pápa megbecsült költői-írói, mint a klasszikus Vergilius, az argentin Borges, a francia Marechal, a német Hölderlin, az angol Tolkien, aztán a nagy Dosztojevszkij, az olasz Manzoni és természetesen Dante. Pápai megnyilatkozásaiban helyet kap a poétikus logosz, mely beszédeinek, üzeneteinek alkotó eleme. Gyakorta idéz költőket és írókat, ami önmagában véve jelentős tény – állapítja meg Spadaro atya. Példaként említi, hogy a „Querida Amazonia” kezdetű apostoli buzdításban a pápa nem kevesebb, mint 17 írót és költőt idéz.
Képzelőerőről megáldott hitről álmodik a pápa
Ferenc pápa gyakran használja a „költő” kifejezést, mégpedig annak eredeti görög alkotó-teremtő értelmében, mert így az irodalom, a zene és a művészet alkalmassá válik arra, hogy kifejezze és táplálja a képzeletet”. A hit egyik súlyos problémája Ferenc pápa szerint éppen abban áll, hogy nem tudjuk elképzelni azokat az igazságokat, amelyekben hiszünk: hiányoznak hozzá az erőteljes képek. A költészet ezért a pápa számára a cselekvés összefüggése, amely zsenialitást és kreativitást igényel.
Új és erőteljes nyelvezetre van szükségünk
A Ferenc pápa irodalmi megfontolásait tartalmazó kötet hangsúlyozza a költészet és az irodalom alapvető szerepét az ember szellemi és spirituális képzésében, önmagunk és mások jobb megértése érdekében. Ám ezentúl szükség van a kreativitás és a képzelet fontosságának a vizsgálatára is az életünkben és a hitünkben, melyek egy „új és erőteljes nyelvezet” használatára buzdítanak az evangélium üzenetének közvetítésére.
Irodalom és művészet iránti szenvedély kreativitással párosulva
A könyv végén egy rövid interjút találunk Jorge Milia argentin újságíróval, aki Jorge Bergoglio tanítványa volt, amikor az 1960-as évek közepén az argentin Santa Fe gimnáziumban tanított. Elmondja, hogy az akkori fiatal jezsuita irodalom és művészet iránti szenvedélye kreativitással párosult, odáig menően, hogy a diákokat kisebb novellák írására kérte fel – amelyeket aztán később Jorge Luis Borges előszavával adtak ki. A hatvanas évek zenei világában azt is támogatta, hogy a kollégiumában megszülessen egy ifjúsági rock-zenekar, amelyet éppen a Beatles együttes zenéje inspirált.
