1956. november 5.: XII. Piusz pápa újabb enciklikája a magyarországi rendkívül gyászos események kapcsán

Vertse Márta - Vatikán

A Datis nuperrime k. körlevélben a pápa utal rá, hogy egy nemrég kiadott enciklikájában, amelyet „a katolikus püspökökhöz intéztünk, annak a reménynek adtunk kifejezést, hogy a nemes magyar nép számára végre talán felvirradt az igazságra és a szabadságra alapozott béke új hajnala, mert úgy látszott, hogy kedvezően alakulnak a dolgok a nemzet életében. A később érkezett hírek azonban fájdalmas keserűséggel töltötték el lelkünket. Megtudtuk ugyanis, hogy a magyar városokban és falvakban ismét folyik a polgárok drága vére, mert lelkük mélyéből vágynak az igazi szabadság után; az ország éppenhogy felállított intézményeit felforgatták; megsértették az emberi jogokat, és idegen fegyverek segítségével új rabszolgaságba taszították a vértől ázott nemzetet. 

Kötelességünk diktálja, hogy felemeljük tiltakozó szavunkat és bánkódjunk a fájdalmas események felett, melyek keserű fájdalmat és méltatlankodást keltettek nemcsak a katolikus világban, hanem minden szabad nemzet körében. Fontolják meg végre azok, akiket felelősség terhelt azokért a gyászos eseményekért, hogy a népek igazi szabadságát sohasem lehet vérbe fojtani. Nekünk, akik atyai lélekkel tekintünk minden népre, ünnepélyesen ki kell jelentenünk, hogy minden erőszak, minden igazságtalan vérontás, bármely részről induljon is ki, mindenkor tilos. Ismét sürgetnünk kell minden népet és társadalmi osztályt, hogy teremtsék meg már a békét, amelynek igazságosságon és szabadságon kell alapulnia, és éltető tápláléka a szeretet. 

Istennek Kainhoz intézett szava: Testvéred vére hozzám kiáltott a földről (Gen 4,10) még ma is teljes mértékben érvényes. A magyar nép vére is az Úrhoz kiált, aki, mint igaz bíró az egyszerű polgárokat rendszerint csak haláluk után bünteti meg bűneikért, de az uralkodókat és nemzeteket néha még életükben sújtja igazságtalanságaikért, amint ezt a történelem példái elénk tárják. Hasson az Isten ezeknek a felelős embereknek a lelkére, hogy végre véget érjen az igazságtalanság, minden erőszak megszűnjék és minden nép egymás közötti békében élve, ismét megtalálja a jogos rendet a higgadt nyugalom légkörében. 

Azért küldjük imáinkat az Istenhez, hogy azok, akik halálukat lelték ezekben a szomorú napokban, különleges módon élvezhessék az örök világosságot és békét a mennyben; szeretnénk továbbá, ha minden keresztény egyesítené könyörgését a Mienkkel ezért a szent célért. Midőn ezeket az érzéseinket tudomástokra hozzuk, szívből küldjük nektek, Tisztelendő Testvérek, és híveiteknek, különösen pedig a szeretett magyar népnek apostoli áldásunkat, a mennyei kegyelem jelét és atyai jóakaratunk bizonyítékát. 

Az újabb pápai enciklikát elemző vezércikk ezekkel a szavakkal zárul:

„Egy nép szívét halálos ütés érte, egy olyan nép szívét, amely szent a történelem és Európa hálája számára – 270 évvel ezelőtt Budát felszabadították a megszállóktól és ekkor örökre megszűnt a veszély, amely a földrész keresztény biztonságát fenyegette.

Csak ha a civilizált világ és Európa mentes marad attól a rossztól, amely Szent István gyermekeire zúdult, csak akkor reménykedhetnek abban, hogy végleg felszabadulnak alóla örökre“.

Az egész itáliai félszigeten fokozódnak a magyar néppel való szolidaritás megnyilvánulásai

Roncalli bíboros, velencei pátriárka (Szent XXIII. János pápa) felhívása

„A pillanat súlyossága és magyar testvéreink szenvedésében való részvételünk jeleként elrendelem, hogy a Szent Márk székesegyház harangjai egy héten át este 6 órakor öt percen át a halottakért harangozzanak. A harangok zúgása – különösen a Szent Márké – mindenkit szomorú gondolatokra és alázatos imára késztet majd.

Miközben a vihar órájában a magyar nép a kedves Mennyei Édesanyához fordul és atyái hagyományát követve fohászkodik Magyarország Királynőjéhez, mi a Győzedelmes Szűz Máriához, Nikopeia-hoz fordulunk ugyanazzal a fohásszal. November 6-tól 13-ig kegyképét kiállítjuk, hogy a hívek leróhassák előtte tiszteletüket“.

Loreto-ban, a Szent Ház bazilikában ünnepélyes gyászmisét mutattak be a magyar elesettekért. P. Pellegrino beszédében többek között ezt mondta: “Az egyháznak soha nem volt küldetése, hogy felkeléseket mozdítson elő; de nem mond le arról a jogáról és kötelességéről, hogy megmondja, melyik oldalon áll az igazság és melyiken az igazságtalanság, mi a törvényesség és mi a jogtalanság, amikor egy nép saját sorsáról dönt. A Szentatya enciklikái ékesszóló és azonnali válaszok voltak a magyar nép által elindított küzdelemre, amellyel megkísérelték megmenteni alapvető emberi, vallási és politikai jogaikat“.

Amalia Valmarana, az olasz nők nevében táviratot intézett (Giovanni Gronchi) államfőhöz: „A magyar nemzetet a lélek legnemesebb és megsemmisíthetetlen értékeiben sújtották a gyászos események. Az olasz nép mutassa ki világosan testvéri szolidaritását a bátor és hősies magyar néppel, ítélje el az embertelen agressziót és szakítsa meg a diplomáciai kapcsolatokat a Szovjetunióval“.