Pietro Parolin bíboros karácsonyi missziója Irakban: Ti vagytok Jézus jelenléte!

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán  

December 24-29 között hivatalos látogatás Irakban, zsúfolt programokkal

Bagdadba érkezve Parolin államtitkár találkozott a Béke Palotában az Iraki Köztársaság elnökével, a kurd származású Barham Salih elnökkel, aki ez év október elején lépett hivatalba. Bagdadi látogatása után Parolin államtitkár az iraki Kurdisztánt kereste fel az ország észak-keleti részén december 27-én. Itt is a legmagasabb szintű fogadtatásban részesült. Először Maszud Barzani, a kurdisztáni demokratikus párt elnöke fogadta, majd meglátogatta Erbil káld katolikus érsekségét, a Szent Péter és Pál templomot, a Ferenc pápa nevét viselő idősek otthonát, az erbili katolikus egyetemet. December 28-án pénteken az úgynevezett Iszlám Állam által szétdúlt ninivei fennsíkot látogatta meg a vatikáni államtitkár, ahol Karakoshban a szír katolikus székesegyházban szentmisét mutatott be az Aprószentek, a Jézusért megölt ártatlan vértanú Kisdedek tiszteletére. Vele együtt misézett II. Younan szír katolikus pátriárka és Petrosz Mouche moszuli szír-katolikus érsek. 

Ferenc pápa személyes üdvözletét vitte magával 

Homíliájában Parolin államtitkár örömmel állapította meg, hogy végre azon a helyen lehet jelen, amiről az utóbbi években oly sokat beszéltek, mindig a tragikus hírek között említve Karakosht. „A Szentatya arra kért, hogy hozzam el nektek üdvözleteit és apostoli áldását, továbbá, hogy biztosítsalak benneteket: ő mindig a szívében hordoz benneteket és minden nap megemlékezik rólatok az imádságában”. Másik öröm forrása Parolin bíboros számára, hogy az Eucharisztiát azon az oltáron ünnepelheti, mely az iraki keresztények szenvedésének a jelképe lett. Ez a szenvedés Krisztus áldozatával egyesült és most a béke és az üdvösség forrása a világ számára.   

Ti nagy példamutatással nem tagadtátok meg a hiteteket

Olyan városban vagyunk, ahol ősidőktől fogva a keresztény közösség mindig mélységesen megélte a hitét, ezernyi baj és szenvedés közepette. Az üldöztetés, az igazságtalanság, az árulás, a pusztítás benneteket sem kímélt, még a legszentebbet sem, magát ezt a székesegyházat sem. Parolin bíboros felidézte, hogy az egyház és az egész világ szinte hitetlenül tekintett azokra az eseményekre, melyek 2014 nyarán kezdődtek, amikor egyik napról a másikra az itt lakók arra kényszerültek, hogy mindent maguk mögött hagyva elmeneküljenek innét. Ti azonban nagy példamutatással nem tagadtátok meg a hiteteket. A názáreti Szent Családhoz hasonlóan ti is útra keltetek, hogy megoltalmazzátok gyermekeitek életét, egy jobb jövő reményében.   

Soha nem maradt gyümölcstelen a mártírok tanúságtétele

Isten üdvözítő tervében az áldozatok nem maradnak gyümölcs nélkül, mint ahogy nem maradt gyümölcstelen számtalan mártír tanúságtétele sem, amikor a kereszténység kezdetétől fogva saját vérükkel áztatták ezt a földet. Parolin bíboros a vértanú elődök bátorító példájára utalt, melynek emlékét a liturgia ápolja, külön megemlítve a helyi Szent Behnam és Szent Szára nagyszerű példáit. Ezekkel a szenvedésekkel szemben a keresztény ember mindig megpróbál a hite révén választ adni. Ma, miként tegnap, újból feltűnnek az életet elutasító sötét felhők, de mindennél erősebben ragyog a szeretet fénye, mely legyőzi a gyűlöletet és egy új világ beköszöntét jelzi.  

Megbocsátunk, mert ezt teszi az Isten

A keresztény ember válasza az istengyermekségre mindig a megbocsátáson halad keresztül. Mégis fel kell tenni a kérdést, hogy miért is kell megbocsátanunk? Miért kell eltörölni az adósságainkat? A válasz nagyon egyszerű: Mert így tesz az Isten! A bűnbocsánat maga közelebb viszi az embert az Istenhez. A megbocsátásban a jóval győzzük le a rosszat, szeretetté alakítjuk a gyűlöletet és tisztábbá válik így maga a világ. Ti a megbocsátás tapasztalt emberei vagytok! – szólt elismerőleg a bíboros-államtitkár. Megindító azt tudni, hogy sokan megbocsátottak azoknak, akik rosszat tettek velük.

Mindahányszor megbocsátunk, a szívünk újjászületik

A hitben való növekedés mindenek előtt magában foglalja az Isten bocsánatát. Ugyanis, mindahányszor megbocsátunk, a szívünk újjászületik. Miután nekünk megbocsátották vétkeinket, mi is képesek vagyunk a megbocsátásra és a szeretetre. Mindazonáltal, ahogy Ferenc pápa többször is ismétli, nem is olyan könnyű megbocsátani. Mindenekelőtt az imádsággal kell kezdeni, ahogy István diakónus tette. Először szívünk neheztelésével kell szembesülnünk és Istenre kell bíznunk azt, aki a rosszat tette Isten irgalmassága ellen: „Uram, érte könyörgök hozzád, hozzád könyörgök érte!” – ismételhetjük gyakran. Közben megfigyelhetjük azt, hogy ez a belső harc megtisztítja  szívet a rossztól, az imádság és a szeretet megszabadítanak bennünket a bosszú benső láncaitól.

Hozzájárulásotok ne csak az egyház javát szolgálja, hanem az egész társadalomét is

Az elszenvedett fájdalom és erőszak soha ne váljon bosszúvá és a gyűlölet nehéz igájává! – kérte Parolin bíboros. A megbocsátás ugyanis a kiengesztelődés alapja. Ő maga, az Isten megadja nekünk az erőt hozzá! - idézett ismét a bíboros Ferenc pápától. A megbocsátásnak és az irgalomnak nagy a társadalmi hatása. Éppen ezért hivatástok arra szól, hogy hozzájárulásotok ne csak az egyház javát szolgálja, hanem az egész társadalomét is. A megbocsátást otthon kell elkezdeni, a saját közösségben, s az, mint a keresztény lét tapintható jele, élő tanúságtétellé válik a megosztottságtól és erőszaktól szenvedő mai világ számára.

Ti vagytok Jézus jelenléte          

Beszéde záró részében Parolin bíboros ismét a Szent Családra utalt, mely a próbatételek után visszatért Názáretbe. Örvendetes, hogy Karakosh városa és az egész ninivei fennsík az újjáépítés útjára lépett, ami nagy reménység az egyetemes egyház és az egész ország számára. Persze, nem csak fizika újjáépítésről van szó, hanem a bizalom újjáteremtéséről is, a társadalom szövetének az újraszövéséről is és éppen ebben áll a ti nagyszerű missziótok. Végezetül Parolin bíboros ismételten leszögezte, hogy mennyire fontos a keresztények jelenléte a Közel-Keleten. Ti vagytok Jézus jelenléte. Küldetéseteket semmi  mással nem lehet helyettesíteni, éppen azért arra kérlek benneteket, hogy továbbra is éljétek a hiteteket és küldetéseteket nagylelkűen, bizalommal és reménységgel. A Szent Család erősítsen meg benneteket a hitben, tartsa fenn reményeteket és növelje bennetek a szeretetet! – zárta homíliáját Parolin bíboros az iraki Karakoshban bemutatott szentmise során.