90 éve született a lateráni egyezmény a Szentszék és az Olasz Állam között
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
A történelmi háttér
Európa mai értelemben vett nemzetállamai a 8. századtól kezdtek formálódni a keresztény frank királyság létrejöttével. A Pápai Állam Kis Pipin frank uralkodó (741-768) adománya révén született és nagyjából a Róma környéki Latiumtól északon egészen Romagna tartományig, délen pedig Nápolyig terjedt. Ez az ezeréves sajátos történelmi állapot szűnt meg létezni gyakorlatilag, amikor 1870. szeptember 20-án Garibaldi lövészkatonái a Város Porta Pia melletti falán ejtett résen keresztül behatoltak a Városba.
IX. Piusz pápa a „Vatikán foglya”
IX. Piusz pápa visszavonult a Vatikánba, mivel a felkínált egyezséget nem fogadta el és a „Vatikán foglyának” tekintette magát. Ebben a jogilag rendezetlen, patthelyzetben – minden nehézség ellenére – Róma püspökének a lelki és bizonyos értelemben a politika hatalma is megmaradt, amit az is bizonyít, hogy elsőként ismerte el 1918-ban az újraalakuló Lengyelországot (aminek centenáriumáról külön pápai levél is megemlékezett) és 1920-ban a függetlenné vált Magyar Királyságot is. A helyzet azonban főleg az olasz katolikusok számára volt nagyon kényes, mert egyszerre voltak a római katolikus egyház tagjai és az új olasz állam polgárai, ugyanakkor IX. Piusz pápa a „Non expedit” kezdetű bullájában megtiltotta a katolikus hívőknek, hogy részt vegyenek a pápai területeket elbitorló új olasz állam közéleti eseményeiben. Az áldatlan állapotot az 1929. február 11-én megkötött lateráni egyezmény oldotta meg.
Politikai és gazdasági egyezmény, valamint konkordátum
A szerződés három részből állt: egy politikai és egy gazdasági egyezményt, illetve egy konkordátumot tartalmazott. Az első cikkelyek elismerték a Vatikán szuverenitását és a szabad pápaválasztást, ugyanakkor Rómát Olaszország fővárosának nyilvánították, tehát sikeresen megoldották az országegyesítés óta húzódó úgynevezett „római kérdést.” A lateráni egyezmény emellett részletesen felsorolta, hogy a Vatikánon kívül mely birtokok, illetve épületek maradtak az Egyházi Állam birtokában, köztük a négy pápai főbazilika, a Szent Péter, falakon kívüli Szent Pál, a lateráni Szent János és a Santa Maria Maggiore bazilikák, továbbá a Castel Gandolfó-i nyári palota, valamint Róma ókeresztény katakombái is. A független Egyházi Állam a szerződésben semlegességet vállalt a nemzetközi kérdésekben, Olaszország pedig „cserében” saját államvallásának ismerte el a katolicizmust. A lateráni szerződés a két háború közötti nehéz időkben született meg és amikor a II. világháború után 1947-ben az olasz köztársasági alkotmányozó nemzetgyűlése újratárgyalta azt, lényegileg újból megerősítette, némi módosítással, mint például a katolicizmus államvallási státusának megszüntetésével.
1984-ben az Apostoli Szentszék és Olaszország új, módosító egyezménye
55 évvel a szerződés megkötése után Szent II. János Pál pápa alatt 1984. február 18-án az Apostoli Szentszék és Olaszország új, módosító egyezményt írt alá. A dokumentum újra megerősítette a Katolikus Egyház függetlenségét és szuverenitását az Olasz Államon belül, a kölcsönös együttműködés, az emberi értékek és a közjó előmozdításának figyelembe vételével. Rögzítette a missziós, pasztorális, oktatási, karitatív, evangelizációs és szentségkiszolgáltató területen való teljes egyházi függetlenséget, különös tekintettel a vallásos cselekmények közösségi végzésére, a Tanítóhivatal lelki és egyházi területet érintő kérdésekben való joghatóságára és végrehajtó hatalmára. Sőt, garanciát adott az egyházi társulások létrehozására és nyilvános tevékenységére, amellyel hitükből fakadó véleményüket is közösségileg kifejezhetik és terjeszthetik az alkotmányban garantált szabadságjogaikkal élve. A dokumentum újra aláhúzta, hogy az állam nem avatkozik be semmilyen formában az egyházi hivatalok betöltésébe, amely az illetékes egyházi hatóság csorbítatlan jogkörébe tartozik.
