Vatikáni dokumentum a genderről: ideológia nem, párbeszéd a kutatásról igen

Gedő Ágnes / Debora Donnini / Andrea Tornielli – Vatikán

Segítség a katolikus nevelőknek

A vatikáni dokumentum célja, hogy segítsen az új nemzedékek nevelésében: milyen módszerrel tudják kezelni az emberi szexualitás egyik legvitatottabb kérdését, a szeretetre nevelés tágabb horizontjának fényében. Elsősorban a katolikus iskoláknak, szülőknek, diákoknak, nevelőknek szól, de püspökök, papok és szerzetesek, egyházi és világi mozgalmak tagjai is haszonnal forgathatják. A Katolikus Nevelésügyi Kongregáció nevelési válsághelyzetről beszél, különösen az érzelmi és szexuális témákat illetően.

Antropológiai irányvesztés

A kihívást az általánosságban gendernek nevezett ideológia adja, mely tagadja a férfi-nő közötti kölcsönösséget és különbségeket, melyeket pusztán a történelmi-kulturális környezet hatásainak tart. Az identitás eszerint individualista vélemény, ami idővel változhat. Antropológiai irányvesztésről van szó, ami korunk kulturális légkörét jellemzi, aláásva a család szerkezetét is. A gender-ideológia továbbá olyan nevelési projekteket és törvénykezési tendenciákat erőltet, melyek a személyes identitást és az érzelmi intimitást gyökeresen elszakítják a férfi-női biológiai különbözőségtől (ahogy azt az Amoris laetitia – kezdetű apostoli buzdítás is megállapítja). Ebbe a szövegösszefüggésbe ágyazódik a most bemutatott vatikáni dokumentum, amely a meghallgatás, a gondolkodás és a javaslat hármas módszerét kínálja föl.

Nemi különbségek nélküli társadalom?

A nevelésben fölmerülő gender-kérdésről abban az értelemben lehet párbeszédet folytatni, amennyiben az nem az ideológiát érinti, hanem a humántudományos kutatásokat, például, hogy miként élik meg az egyes kultúrákban a férfi és nő közötti szexuális különbözőségeket. Elutasítja azonban a gyermeknevelést is meghatározni akaró egyengondolkodást. A gender-felfogás XX. századi megjelenése a 90-es évektől mostanáig eljutott addig a feltételezésig, miszerint radikálisan szétválasztható a társadalmi nem (gender) a biológiai nemtől (szexus), méghozzá úgy, hogy a gender élvez abszolút elsőbbséget. Ezt úgy állítják be, mint az emberiség fejlődésében elért fontos állomást, amelyben egy nemi különbségek nélküli társadalmat vázolnak föl. A természet és a kultúra közötti növekvő ellentétben a gender-elmélet egy fluid, folyékony dimenzió felé tendál (queer). Az egyén teljes emancipációját támogatja minden eredetileg meghatározott szexualitással szemben, ami maga után vonja a merevnek ítélt kategóriák megszűnését.

A párbeszéd útja a kutatás irányába mutat

A vatikáni dokumentum megjelöl néhány találkozási pontot a kölcsönös megértés elősegítésére a gender-kutatások keretén belül. Értékeli azt az igényt, hogy a gyerekeket tiszteletre neveljék minden ember iránt, a maga sajátosságában és különbözőségében úgy, hogy senki ne váljon kirekesztés, erőszak, zaklatás, diszkrimináció áldozatává fogyatékossága, faja, vallása, érzelmi irányultsága miatt. Pozitív az antropológiai megértés fejlődésében a nőiség értékeinek kiemelése, mely a gender-gondolatban megjelenik. A nők készsége az emberi kapcsolatok ápolásában, főként a gyengék javára egyfajta érzelmi, kulturális és lelki anyaságot valósít meg, ami fölbecsülhetetlen érték az emberi személy fejlődése és a társadalom jövője szempontjából. Kritikus pontnak számít a természettől való eltávolodás, a tudomány által (például a kromoszómák szintjén) bebizonyított szexuális különbözőség tagadása.

Keresztény antropológia

A Katolikus Nevelésügyi Kongregáció dokumentuma ezután a keresztény antropológia szemszögéből vizsgálja meg az emberi természetet. A Teremtés könyvében olvassuk, hogy „Isten férfinak és nőnek teremtette őket”. Az emberi természetet test és lélek egységeként értjük meg, amely vízszintes síkon a személyek között, függőleges síkon az Istennel való szeretetközösséggel egészül ki. Nem foszthatjuk meg a családot a nevelés jogától és kötelességétől. Minden gyereknek joga van egy anya és egy apa mellett fölnőni, és éppen a családon belül tapasztalhatja meg a szexuális különbözőség szépségét. Az iskolának az a feladata, hogy segítő módon együttműködjön a családdal a nevelésben, és párbeszédet folytasson vele, tiszteletben tartva kultúráját. Újra kell építeni a szövetséget iskola, család és társadalom között.

Versaldi bíboros: mi mindenkit tisztelünk, de minket is tiszteljenek

Nevelési válságot élünk, ahogyan a dikasztérium vezetője, Giuseppe Versaldi bíboros rádiónknak elmondta. Párbeszédet kell folytatnunk a genderről anélkül, hogy lemondanánk az identitásunkról. Meg kell találnunk a párbeszéd útjait anélkül, hogy szlogenekbe és túlzásokba esnénk. Ezt azonban saját identitásunkból kiindulva kell tennünk. A hitből jövő világosságot le kell fordítanunk észérvekre, mert nagy a zűrzavar és s félő, hogy sok iskolában tudományosnak állítják be az egyengondolatot. Mi mindenkit tiszteletben tartunk, de elvárjuk, hogy minket is tiszteljenek – szögezte le Versaldi bíboros.