Ünnepi búcsúszentmise a vatikáni Magyarok Nagyasszonya kápolnában

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

„Áttekintve Európa fölött, láthatjuk, hogy nem a hangsúlyosan Máriát tisztelő közösségek azok, amelyek megszűntek Fiát imádni, hanem éppen azok a közösségek, amelyek Mária tiszteletéről lemondtak” – kezdte Németh Norbert atya a szentbeszédét a vasárnap szentté avatandó Newman bíborostól idézve. Ezen mottó jegyében felidézte a nagypénteki golgotai képet, amikor Jézus Jánosra bízta az édesanyját. A haldokló Krisztus nem akarta zavarba hozni János apostolt, amikor a Szent Szüzet rábízta. Szava – Íme a te anyád! – végrendelet, nem pedig egyfajta bemutatás. Nem azt mondta: Ez az én anyám!, mert ekkor ez Jézus családi ügye maradt volna. Mária ez esetben csak az egyház szent „Anyósa” lenne. De Jézus nem anyóst, hanem Anyát hagyott ránk, az egyházra.

A keresztfa tövében Máriának és a szeretett Tanítványnak egymásra bízásával a mi legszemélyesebb közösségünk kezdődött el. Mi ugyanis nem Jézus csapata, szakköre, vagy mozgalma vagyunk, hanem Anya-szentegyház, hiszen Jézus végrendelete értelmében Mária a mi Édesanyánk. Jézus szavaival nemcsak anyjáról és az egyik tanítványáról gondoskodik, hanem az Őt követő összes embert egy családba rendezi. Jézus családot alapít, de nem a gének által programozott alapon, hanem a Szentlélek programja szerint. Nekünk magyaroknak ez a családi kötelék még mást is jelent, egy sokkal szorosabb kapcsolatot a Mennyek Országával.                               

A Magyarok Nagyasszonya ünnepének gyökerében ott áll Szent István királyunk, a magyar történelem legnagyobb alakja. Az „alapító atya” rájött a továbbélés titkára. Ország-felajánlása nem egy idős ember kétségbeesett tette volt, hanem a Szent Király országa számára a legbiztosabb szövetségest és támaszt kereste, akit Máriában talált meg. Az egész országot, múltjával és jövőjével együtt jelképező koronát ajánlotta oda Neki.

Mekkora kincsünk nekünk Szűz Mária! Több mint 1100 éves hazánkban, 2000 éves keresztény hitünkben kapjuk a köteléket Máriához!

Van tehát Anyánk, nem vagyunk árvák és nem vagyunk egyedül. Ha szép templomi énekünk így kérdez „Hol vagy István király?”, akkor fordítsuk a kérdést „Hol vagytok Magyarok?” és kezdjük el újból, amit egykor ő maga kezdett el: Merjünk Máriára, mint Anyánkra és Nagyasszonyunkra hagyatkozni! Szűz Márianak ajánljuk fel magunkat. Legyen övé a jövőnk, legyen övé az ő Magyarországa, a Regnum Marianum – szólt Németh Norbert atya, a Pápai Magyar Intézet rektora az ünnepi búcsúszentmisén a vatikáni Magyarok Nagyasszonya kápolnában október 8-án kedden reggel.