Cantalamessa atya 2. nagyböjti beszéde: Isten Anyja a kiüresedésben is követi a Fiát
P. Vértesaljai László SJ - Vatikán
Az Újszövetség kevés szóval a legtöbbet mondja el Máriáról
El kell ismerni, hogy az Újszövetség nem beszél sokat Máriáról, legalábbis nem annyit, amennyit elvárnánk, szem előtt tartva Isten Anyja tiszteletének a fejlődését. Mindazonáltal figyelmes szemmel észrevehetünk egy dolgot, hogy Mária soha nem hiányzik az üdvösség titka alapvető mozzanatainak egyikéből sem. Három egészen pontos mozzanat alkotja ugyanis a megváltás titkát, melyek az Ige megtestesülése, a Húsvét titka és Pünkösd. Mária jelen van a Megtestesülés titkánál, de nem hiányzik a Húsvét misztériumánál sem, hiszen írva van: „Jézus keresztjénél ott állt az anyja” (vö Jn 19,25). De nem hiányzik a pünkösdi titokból sem, amint írva van: A Szentlélek eljött az apostolokra, amikor „mindannyian egy szívvel, egy lélekkel állhatatosan imádkoztak Máriával, Jézus anyjával” (ApCsel 1,14). Máriának ez a hármas jelenléte az üdvtörténet kulcs-mozzanataiban nem lehet véletlen. Egyedüli helyet jelölnek ki számára Jézus mellett a megváltás történetében: Mária az egyedüli teremtmény, aki tanúja és részese mindhárom eseménynek.
Kövessük most Máriát a húsvéti titokban, Ő vezessen bennünket Húsvét mély megértésére és Krisztus szenvedésében való részvételre. Mária pedig kézen fog minket és arra bátorít, hogy kövessük őt ezen az úton, ahogy egy anya szól az egybegyűlt fiaihoz. „Menjünk mi is és haljunk meg vele együtt!” (Jn 11,26). Az evangéliumban Tamás apostol mondja ezt, de Mária lesz, aki ténylegesen meg is valósítja!
Engedelmességet tanult abból, amit elszenvedett
A húsvéti Titok Jézus életében nem a getszemáni kertben történt elfogatásával kezdődik és nem is csak a Nagyhéten át tart. Egész élete, amióta Keresztelő János Isten Bárányaként rámutatott, valójában felkészülés a Húsvétjára. A Lukács evangélium szerint Jézus nyilvános élete egy lassú és feltartóztathatatlan „emelkedő út volt Jeruzsálem felé”, ahol beteljesedik a küldetése.
Mária is megjárta a megtisztulás és kiüresedés útját
Az új engedelmes Ádám útjával párhuzamosan halad az új Éva útja. Mária számára is már nagyon hamar elkezdődött a húsvéti Titok. Simeon szavai az ellentmondás jeléről és a kardról, mely átjárja a lelkét, annak az előízét hordozták, amit Mária a szívében megőrzött, más szavakkal együtt. Ennek az elmélkedésnek a célja valóban az, hogy kövessük Máriát Jézus nyilvános élete során és lássuk, minek a mintája és modellje ebben az időben.
Mi történik általában az életszentség útján, amikor egy lélek a kegyelem teljességével telt el, amire nagylelkűen válaszolt hitének „igenjével” és szándékosan nekifog a jótetteknek és az erény művelésének? – tette fel a kérdést a kapucinus atya. A válasz: a megtisztulás és kiüresedés! A lélek éjszakája! Majd látni fogjuk, hogy Mária életének ebben a szakaszában vezetőnk és példánk lesz, mely mutatja, miként is kell viselkednünk, amikor eljön az életben a „megmetszés időszaka”.
Szent II. János Pál pápa irányjelző szava
Cantalamessa atya utalt Szent II. János Pál pápa „Redemptoris Mater”, a Megváltó Édesanyja kezdetű enciklikájára, melyben a Szűzanyát a kenószisz, a kiüresedés nagy kategóriáival írta le, amit Szent Pál apostol alkalmaz Jézus földi életére: „Ő Isten-mivoltában az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette (ekonészen) önmagát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez” (Fil 2,6-7). Mária a hit által – írja a pápa – tökéletesen egyesült a kiüresedésben. A kereszt tövében Mária a hit által részt vesz a kiüresedés mindent felkavaró titkában. Ez a kiüresedés a kereszten teljesedett be, de már jóval korábban kezdődött. Már Názáretben és főként később Jézus nyilvános működése során, amikor is Mária mindinkább előrehaladt a hit zarándokútján.
Mária életének ez a fonala rendkívüli jelentőségű számunkra, mert visszaadja Máriát az Egyháznak és az emberiségnek. Örömmel vegyük tudomásul azt a nagy haladást, ami a katolikus egyház Mária tiszteletében megvalósult és aki a II. Vatikáni Zsinat fordulóján élt, erről könnyen meg is győződhetett.
Privilégium és mentesség helyett teljes részvétel
Korábban a „privilégium” és a „mentesség” magyarázták Mária nagyságát. Úgy gondolták, hogy Mária nem csak az eredeti bűntől és a romlástól lett volna mentes (mely tanítást az Egyház a Szeplőtelen Fogantatás és a Mennybevétel dogmáival hirdetett ki), hanem jóval tovább lépve ebben az irányban, arra gondolt, hogy Mária mentes lett volna a szülési fájdalmaktól, a fáradtságtól, a kétségtől, a megkísértéstől, a tudatlanságtól és legvégül, ami a legsúlyosabb, mentes lett volna magától a haláltól.
Úgy vélték akkor, hogy mindezek a bűn következményei, Mária pedig nem vétkezett. Nem számoltak azzal, hogy ezáltal Máriát nemhogy Jézushoz „társítanák”, hanem éppen ellenkezőleg, teljesen „elszakították” Tőle, aki jóllehet bűn nélkül volt, mégis meg akarta tapasztalni a mi javunkra mindezen dolgokat, vagyis a fáradtságot, a fájdalmat, a félelmet, a megkísértést és a halált.
Mária hitben járt, sőt abban előrehaladt
Most pedig a II. Vatikáni Zsinat nyomán a legfontosabb kategóriával szeretnék megmagyarázni, hogy Szűz Mária szentsége nem annyira privilégium, hanem inkább a hit szentsége. Mária hitben járt, sőt abban „előrehaladt” (LG 58). Egy teremtmény nagysága Isten előtt ebben az életben, nem annyira abból mérhető le, amit az Isten ad neki, hanem amit az Isten kér tőle. Látni fogjuk, hogy az Isten Máriától milyen sokat kért, sokkal többet, mint bárki más teremtménytől, többet, mint magától Ábrahámtól.
Mária Jézus nyilvános életében
Az evangéliumok Máriáról többször említést tesznek, ami a múltban a privilégium-eszme légkörében nehézséget okozott a hívek között, most ellenben úgy tűnnek, mint Mária hitbéli útjának mérföldkövei. Semmi okunk nincs arra, hogy sietve elkendőzzük azokat vagy éppen elsimítsuk kényelmes magyarázatokkal. Vegyük sorra most ezeket a szövegeket! – ajánlotta a Pápai Ház szónoka.
Ez első esemény a tizenkét éves Jézus elvesztése a Templomban (vö Lk 2,41-52), mely az Anya húsvéti kiüresedésének a kezdetét jelentette. Mit érezhetett, amikor rátalált Jézusra? Amikor ezt hallotta: „De miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?” Ezek a szavak Jézus és az Anyja közé egy másfajta akaratot helyeztek, mely végtelenül fontosabb, és ami másodrangúvá tett minden más kapcsolatot, beleértve a hozzá fűződő gyermeki kapcsolatot is.
A második epizód János evangéliumában: „Harmadnap menyegzőt tartottak a galileai Kánában, amelyen Jézus anyja is ott volt”. Ezzel kezdődik Jézus nyilvános működése. Mit érezhetett Mária Jézus válasza hallatán, amikor tapintatosan kérte a segítségét: „Az én gondom ez, vagy a tiéd, asszony?”. Mindenesetre, ha meg akarjuk magyarázni ezeket a szavakat, ezek nagyon keményen, megszégyenítően hangzottak, s látszólag újra távolságot vesznek Jézus és Anyja között.
Harmadjára a szinoptikus evangéliumok elmondanak egy eseményt Jézus nyilvános működése során, amikor övéi ki akarják menteni őt a tömegből. Jézus prédikálni akar, közben Anyja és néhány rokona beszélni szeretne vele. Talán Mária aggódott fia egészségéért, ami a legtermészetesebb egy anya részéről, minthogy korábban az evangélium azt jelzi, hogy Jézusnak még evésre sem maradt ideje a nagy tömeg miatt. A szónok itt egy részletre hívja fel a figyelmet. Mária, az Anya annak a jognak a koldulására kényszerül, hogy lássa a Fiát és beszéljen vele. Nem furakodik a tömegben, érvényre juttatva azt, hogy ő az anya. Várakozóan kívül maradnak és mások mennek a hírrel: „Íme, anyád és testvéreid odakint állnak, és beszélni akarnak veled!”(Mt 12,22). Ám, itt a legfontosabb Jézus szava, ami ugyanabban a vonalban van: „Ki az én anyám és kik az én testvéreim?” (Mk 3,33).
Ismerjük a válasz következményét. Próbáljuk Mária helyébe képzelni magunkat és megérezzük a megaláztatást és a szenvedést, amit e szavak okoztak neki. Ma már nem tudjuk, hogy azok a szavak az anyának dicséretet jelentettek, vagy inkább szemrehányást, ám ezt ő nem tudta, legalábbis abban a pillanatban nem. Marad neki az elutasítás fájdalma. Nem mondja a szöveg, hogy Jézus kiment volna beszélni vele, valószínűleg Máriának haza kellett indulnia, anélkül, hogy látta volna a fiát és beszélt volna vele.
A negyedik történetet Lukács mondja el, amikor egy asszony lelkesen felkiált a tömegből Jézus felé: „Boldog az anyaméh, amely téged hordozott, és boldogok az emlők, amelyek tápláltak!” (Lk 11,28). Ezek a dicsérő szavak önmagukban elégségesek ahhoz, hogy egy anyát boldoggá tegyenek, de Mária, akár jelen volt, akár nem, valójában nem sokáig élvezhette a szavak adta örömet, mert Jézus gyorsan kijavítja a lelkes szót: „Még boldogabbak azok, akik Isten szavát hallgatják és megtartják!”.
Az utolsó, az ötödik részlet szintén Lukács evangéliumában beszél Jézus „kíséretéről”, vagyis azokról a jámbor asszonyokról, meg is nevezve őket, akik gondoskodtak róla és „akik javaikkal segítették őt” (vö Lk 8,2-3) és az apostolokat, enni adtak nekik és kimosták ruháikat. Mi az, ami ebből Máriát illeti? – kérdezhetjük. Az anya nincs ezen asszonyok között, márpedig mindnyájan tudjuk, hogy egy anya mennyire óhajtaná, hogy ő maga vegye gondjába ezt a sok apró gondoskodást a fia szolgálatában. Ez a szív teljes áldozata!
Mária önkiüresítése abban áll, hogy nem érvényesíti jogait, mint a Messiás anyja
De mit is jelent mindez? Tények és szavak olyan sorozatát jelenti, melyek annyira következetesek, hogy az egész nem lehet véletlen. Ha nem véletlen, akkor pedig Máriának át kellet haladnia a saját önkiüresedésén! Jézus kiüresedése abban állt, hogy saját isteni jogai és kiváltságai érvényre juttatása helyett, kivetkőzött önmagából, magára véve a szolga alakját, miközben külsőleg embernek látszott a többiek számára. Mária önkiüresítése abban állt, hogy nem érvényesítette jogait, mint a Messiás anyja, levetette ezeket és egynek tűnt a többi asszony között.
Mária úgy követte a Fiát, mintha nem is volna az ő Fia
Mária anyasága mindenekelőtt emberi anyaság, egy testi vonatkozással, a szó pozitív értelmében. Az a Fiú az ő testi fia volt, egyetlen kincse, életének egyetlen támasza. Mégis le kellett mondania arról, ami a hivatásában emberileg a legmagasztosabb volt. Elvétetett a Fiától és egy olyan helyzetbe került, melyben anyaságából semmi földi előnyt nem nyerhetett. Jézust úgy követte, mintha nem is volna az ő Fia. Amint megkezdte a szolgálatát és elhagyta Názáretet, Jézusnak nem volt hová lehajtani a fejét. Máriának pedig nem maradt hely a szíve számára!
Mária egyedül Isten felé fordulva, csupán csak reményből él
Anyagi szegénységéhez, mely pedig oly nagy volt, Mária hozzákapcsolta még a lelki szegénységet, annak legnagyobb mértékében. Ez a lelki szegénység abban áll, hogy hagyja magát megfosztani minden privilégiumától, hogy nem tud befolyással lenni semmire, sem múltra, sem jövőre, sem kinyilatkoztatásra, sem ígéretekre. Az emlékezet sötét éjszakája ez! Ez a lelki szegénység lemond az emlékezésről, pontosabban nem tud emlékezni, jóllehet szeretne, lemond tehát a múltról, hogy egyedül csak előre forduljon, egyedül Isten felé, csupán csak reményből élve.
Jézus úgy viselkedett Édesanyjával, mint egy kiváló és igényes lelkivezető, aki jóllehet látja kivételes lelkületét, időt nem veszteget, és nem várakoztatja meg őt természetes érzések és vigasztalások közt, hanem megállás nélkül ösztönzi őt olyan haladásra, mely az Istennel való egység várakozásában a teljes kiüresedés felé tart. Megtanította Máriát az önmegtagadásra. Jézus minden korban az összes követőjét az evangéliummal vezeti, de az Anyját saját élő szavával, személyesen vezeti. Jézus hagyta, hogy egyik kezénél fogva az Atya vezesse őt a Szentlélek által, de a másik kezével az Anyját vezette ugyanazon az úton, hogy megtegye az Atya akaratát.
Mária – Krisztus tanítványa
Elmélkedése utolsó fejezetében Cantalamessa atya felvetette a kérdést: Hogyan fogadta Mária ezt az isteni elvárást? Összegzésképpen megállapítható, hogy a legkisebb jelét sem adja annak, hogy az akarata ellenezné ezt, nem magyarázkodik, és nyoma sincs annak, hogy megpróbálná megváltoztatni Jézus eltökélt döntését. Abszolút engedelmesség! Ellenben kitűnik Isten Anyja egyedülálló személyes szentsége, a kegyelem legmagasabb csodája. Elég csak Péterrel összevetni! Amikor Jézus próbálja megértetni Péterrel, hogy Jeruzsálemben elutasítás, szenvedés és halál vár rá, akkor Péter protestál, tiltakozik: „Uram, ez nem történhet meg veled!” (Mt 16,22). Péter Jézusért aggódott, de önmagáért is. Mária nem! Mária hallgatott. Válasza minderre a csend volt. De nem önmagába forduló, szomorú csend. Mária csendje jófajta csend! Mint Kánában, ahol nem érzi sértve magát, hanem talán Fia pillantásától is bátorítva szól: „Tegyétek, amit mond!”. Tizenkét éves fiának a kérdésére – „Hát nem tudjátok…?” – Mária válaszként „mindezeket a szavakat felvette és őrizgette a szívében”.
Mária küzdelme hitben való fáradozás
Mária hallgatása azonban korántsem jelenti azt, hogy mindez könnyű lenne neki. Mária ugyan mentes volt a bűntől, de neki is küzdeni kellett a hitben a sötétség és a nehézségek ellen. Szent II. János Pál pápa a Szűzanya e küzdelmét „hitben való fáradozásnak nevezi”. Meglehet neki is éppúgy küzdenie kellett a kereszt tövében, mint ahogy Fiának fönn a fán! Egy dolog biztos! A Szűzanya soha nem hátrált volna meg, semmiképpen sem! Szent Ágoston egyik beszédében így tanít: „Nemde betöltötte Szűz Mária az Atya akaratát, aki hittel hitt, hitben fogant és arra választatott, hogy az üdvösség tőle szülessen az emberek közé; akit Krisztus előbb teremtett, minthogy Krisztus a méhében megteremtődjön. Mária teljesen megtette az Atya akaratát, ezért még inkább elmondhatjuk róla, hogy ő Krisztus tanítványa, mint hogy Isten Anyja. Mielőtt még megszülte volna, már hordta a testében a Mesterét: Mária boldog, mert hallgatta Isten Igéjét, aztán a valóságba ültette. Testileg Mária csak Krisztus anyja, de lelkileg neki nővér és anya!
Cantalamessa atya második nagyböjti elmélkedése az „Oltalmad alá futunk” ősi Mária himnusszal zárul: Oltalmad alá futunk, Istennek Szent Anyja, könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején, hanem oltalmazz meg minket minden veszedelemtől, mindenkoron dicsőséges és áldott Szűz, Mi Asszonyunk, mi Közbenjárónk, mi Szószólónk, engeszteld meg nekünk Szent Fiadat, ajánlj minket Szent Fiadnak, mutass be minket Szent Fiadnak. Ámen.
