Első nagyböjti prédikáció a Vatikánban a kereszt alatt álló töprengő Máriáról

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán  

Mária a kereszten függő Fiától kapja meg a legfőbb bölcsességet 

A János evangélium „erős képet” hagyott az utókorra, amint az Anyát mutatja be saját Fia halálakor. Ebben a mindenki által ismert képben, éppen ennek ellenére van valami abszolút módon rendkívüli, mégpedig az, hogy ez a Fiú a Világ Megváltója – kezdte elmélkedését Rupnik atya. Érthető, hogy a keleti ikonográfia Máriát úgy ábrázolja, hogy egyik kezét arcához emeli. A bizánci felfogásban ez a gesztus máig menően ugyanazt jelzi: az adott személy nagy bizonytalanságban, sőt kétségben van. Ezek szerint a bizánci ikonok Máriája erős próbatételt él át, sőt szinte teljes bizonytalanságban van. Krisztus azonban rátekint, ő pedig Fiára néz és a keleti ikonográfia azt tanítja, hogy a Fiú ekkor adja át Anyjának a legmagasabb bölcsességet, mely képes meglátni a tévedés, az összeomlás, a szenvedés és végül a halál értelmét is.

Mária szíve a kereszt alatt nehéz gondolatokkal telik meg

Rupnik atya példákkal igazolta a keleti kereszténység ikonográfiai meglátását. A Márk evangéliumban a szenvedését első alkalommal megjövendölő Jézust Péter félrevonja és hatalmas szóval – epitimao – megfeddi: „Ez semmiképpen nem történhet meg veled!” A kifejezést egyébként Jézus a démonok elhallgattatására használja. Péter valóban démontól megszállottá válik, mert a jövendölést nem tudja összeegyeztetni saját győzedelmes Messiás-képével. Hasonló a helyzet az emmauszi tanítványokkal – folytatta a példákat Rupnik atya, utalva a két csalódott tanítvány szavára: „Azt reméltük pedig, hogy ő meg fogja váltani Izraelt. S már harmadnapja annak, hogy ezek történtek” (Lk 24, 21).

Mária szemlélődése a kereszt alatt egyáltalán nem békés meditáció

Olyan erős elvárás és reménység született emberi, nagyon is emberi szinten, mely kizárta a megváltást a szenvedés és a halál, pláne egy kegyetlen halál útján keresztül. Éppen ezért telik meg Mária szíve a kereszt alatt nehéz gondolatokkal. Hogyan lehetséges, hogy akit a Világ Megváltójaként hirdettek meg, most így végezze? Mária azonban arra is emlékezik, amit Lukács evangéliuma a Gyermek templomi bemutatásakor így említ: „Íme, ő sokak romlására és sokak feltámadására lesz Izraelben, jel lesz, amelynek ellene mondanak – a te lelkedet is tőr járja át –, hogy kiderüljenek sok szív titkos gondolatai.” (Lk 2,34-35). Az a tőr bibliai éles kardként vág, metsz és elkülönít. Ez fájdalmat okoz, Mária szemlélődése a kereszt alatt egyáltalán nem békés meditáció.

Mária szívében összeveti az angyali üdvözlet szavát a kereszt tapasztalatával

Mit hordoz Mária a szívében? Egy nagyon fontos evangéliumi szó fedi fel ezt, a szümballó, vagyis az egybevetés, két különálló rész összeillesztése. Mária a szívében összeveti az angyali üdvözlet szavát a kereszt tapasztalatával: „Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni. Nagy lesz ő és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége” (Lk 1,31-33). Mária örömmel megy Erzsébethez, méhében a jövendő Megváltóval és tőle is azt hallja, hogy „Urának az Anyja” érkezett. A fölséges szavak mellett azonban fölbukkan lelkében a Születés képe is: akinek országa el nem múlik, a ház utolsó helyén az állatok közt született meg.

Mária „összerakja” a nem összeillő részeket is 

Mária joggal gondolhatott Fia születésének megígért királyi nagyszerűségére, amit most egy teljes nyomorúsággal kellett összevetnie. Máriát, Rupnik atya szerint, a Biblia folyamatosan ábrázolja ennek a kettősségnek az állandó összevetésében, melynek eredménye  a szívében az ő megtérése, conversiója lesz az összeillesztett felé, aki az ő Fia. Mária, mint Isten Anyja lesz az a Bölcsesség, mely önmagán túllép és képes lesz Istent egészen, teljes elmével, a „szünballó összeillesztésével” szeretni. A kezdetek kereszténységének kulturális teremtőképessége éppen ezért pontosan Mária személye körül fejlődött ki – állapította meg a nagyböjti szónok.    

Mária a valóság tapasztalatából indulva ismeri fel az Ígéret teljességét 

Márai és Egyszülöttje első látogatói a pásztorok, akik a közhiedelemmel szemben abban a korban korántsem voltak megbecsült emberek. Ők mégis közvetlen Istentől kapnak intést az angyalokon keresztül, így tehát az újszülött Király első hódolói ezek a lenézettek. Kezdetben van az eszme, aztán jön a valóság, mint a mai racionalizmus korában: eszméhez illő valóságot szeretnénk teremteni! Mária azonban épp ellenkező utat követ: nem a valóság megy a szó, az eszme után, hanem a valóság válik olyanná benne, hogy annak révén kijavítja magában a Szó, Isten Szava megértését, hisz mindig új módon kell megértenie az Igét, mert az események, melyek megtörténnek, maga a Történelem.

A mai világ az alapeszmét korrigálja, Mária a megértés lehetőségét  

Ma ennek óriási a jelentősége – szögezte le Rupnik atya –, hiszen a tömegek megdöbbennek a valóság láttán, ami nem olyan, mint amilyennek elgondolták és aztán össze is törnek. Mária ellenben egy folyamatos megtérés, vagyis átértelmezés révén új módon érti meg a Szót: „A mindenható Isten a mindenható Szaván keresztül nemde így akarta..? – gondolkodik. Ilyen új és váratlan helyzettel találkozik például, amikor nyilvános fellépése után a Fiáról megdöbbentő híreket hoznak, hogy „eszét vesztette”.     

Mária életének legnagyobb újdonság a kereszt, mint „fordított kép”

Ám a legnagyobb újdonság maga a kereszt lesz, mely tényleg egy „fordított kép”. Hogyan lehet most a kettőt összeilleszteni? Akit szült, és akit keresztre feszítenek, az ő Fia, ugyanaz! A személy változatlan, csak a körülmények mások! A személy pedig viszonyt, kapcsolatot jelent. Így tehát az anyát, aki maga egy kapcsolat, nem lehet elszakítani sohasem a Fiától. Sem  a születésétől, sem az életétől, a történetétől, sem a halálától. Szó, esemény, történelem, Anya, emberség – kapcsolta össze a kulcsfogalmakat  a szónok az elmélkedésében. Krisztus a kereszten nyitott oldalából szüli, az Atyja erejével az új emberiséget.

A szeretet titka az önmagát odaajándékozás titka

Mária nehézsége a kereszt alatt abban áll, hogy Fia feje fölött olvassa az Írást: Király! Hol van akkor az ígért dávidi trón? Mária tovább töpreng, és összeilleszt, mint Pál apostol: „Elhatároztam ugyanis, hogy nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettről... Nekünk azonban feltárta Isten a titkot a Lélek által. A Lélek ugyanis mindent átlát, még Isten mélységeit is” (1Kor 2,2.10) Amit Mária a Szentlélek erejében megsejt és felfedez, az valójában a szeretet titka, mint adomány titka, mint az önmagát odaajándékozás titka. Pontosan úgy, ahogy a Fia tette a kereszten. Nem dávidi trón, hanem a feláldozott ajándék Bárány: Isten a történelmet a Bárányon keresztül kormányozza és a Bárány pedig az önmagát odaajándékozás.

A Nagyböjt valójában arra készít fel bennünket, hogy Jézus keresztáldozatában önmaga értünk tett felajánlását ismerjük fel, hogy mi készek legyünk önmagunk odaajándékozására is. Mária ott a kereszt alatt a szívében összeillesztette a Szót és a történelmet, felismerte és elfogadta Fia áldozatát – zárta az első nagyböjti elmélkedést Marko Ivan Rupnik jezsuita teológus, mozaikművész.