A pápa jóvá hagyott dekrétumokat vértanúság és hősies erénygyakorlás elismeréséről
Somogyi Viktória – Vatikán
A közzétett dokumentumok elismerik Isten szolgája Rosario Angelo Livatino világi hívő vértanúságát, aki 1952-ben született Szicíliában és akit a hit elleni gyűlöletből öltek meg a Canicattiból Agrigentóba vezető úton 1990-ben.
Elismerik Isten szolgája Vasco de Quiroga, Michoacán püspökének hősies erényeit, aki 1470 körül született Spanyolországban és Mexikóban hunyt el 1565-ben.
Elismerik Isten szolgája Bernardino Piccinelli hősies erényeit, aki a Mária szolgálói rend tagja, Gaudiaba püspöke és Ancona segédpüspöke volt. 1905-ben született Olaszországban és 1984-ben hunyt el Anconában.
Elismerik Isten szolgája Antonio Vincenzo González Suárez egyházmegyés pap hősies erényeit, aki 1817-ben született Spanyolországban és 1851-ben halt meg.
Elismerik Isten szolgája Antonio Seghezzi egyházmegyés pap hősies erényeit, aki 1906-ban született Olaszországban és Dachauban hunyt el 1945. május 21-én.
Elismerik Isten szolgája Bernardo Antonini egyházmegyés pap hősies erényeit, aki 1932-ben született Olaszországban és 2002-ben hunyt el Kazahsztánban.
Elismerik Isten szolgája Ignác Stuchlý szalézi szerzetes hősies erényeit, aki 1869-ben született a jelenleg Lengyelországhoz tartozó Bolesław-ban és a csehországi Lukovban halt meg 1953-ban.
Elismerik Isten szolgálója Rosa Staltari nővér hősies erényeit, aki a Társmegváltó Szűz Mária leányai kongregáció tagja. 1951-ben született Olaszországban és 1974-ben halt meg.
Ignác Stuchlý élete
Ignác Stuchlý Felső-Szilézia területén született 1869-ben. 1895-ben lépett be a szalézi rendbe az olaszországi Ivreában, Don Bosco utóda, Don Rua meghívására. 1901-ben szentelték pappá, majd Goriziában és 1910-től Ljubljanában végzett papi szolgálatot. Nehéz idők voltak, amikor sok fiatalnak kellett élelmet biztosítani, miközben támogatta a radnai noviciátust is. Ezt követően Torinóba került lelki vezetőnek, majd a Bohémiából és Morvaországból érkező szalézi jelöltek nevelését bízták rá. Innen indult a csehországi Fryštákba, ahol a Szeplőtelen Fogantatás nővérei által működtett otthon igazgatója lett. Csehszlovákia létrejötte után ő lett az országban létrehozott autonóm szalézi provincia első felügyelője 1935-ben. Négy év munka után már 400 társa lett a rendben. A cseh és a szlovák szalézi provincia szétválása után a cseh rész vezetője lett. A II. világháború idején a szalézieket kényszermunkára ítélték, Ignác atya tartotta bennünk a hitet és a reményt. A háborút követően újjászülettek a szalézi missziók. 1950-ben Ignác atya visszavonult fryštáki otthonába, ahol a gyóntatásnak szentelte életét. Agyvérzést szenvedett. Az orosz hatalomátvétellel a szeme láttára pusztítottak el mindent, amit addig felépített, társait deportálták, ő pedig idős otthonban végezte Lukovban. A nehéz idők ellenére mindig megőrizte lelki nyugalmát. 1953-ban hunyt el. Sírját töretlenül látogatják rendtársai és a hívők. Boldoggá avatási eljárása 1989-ben kezdődött meg.
Antonio Seghezzi olasz pap és partizán
Antonio Elia Giuseppe Seghezzi olasz pap és partizán Bergamo környékén született egy tíz gyermekes családban. 1929-ben szentelték pappá, majd szemináriumban tanított. 1935-ben az etiópiai háború kitörése után Eritreába küldték tábori lelkésznek. 1937-ben Bergamóba visszatérve püspöke a Katolikus Akció fiataljainak vezetőjévé nevezte ki. 1943-tól támogatta az ellenállást. Amikor a nácifasiszták tudomására jutott, önként feladta magát, hogy elkerülje az egyház a Katolikus Akció elleni bosszút. Letartóztatták és 3 évi kényszermunkára ítélték. 1944 elején a müncheni börtönbe vitték át, majd Kaisheim közelében egy bűnözők számára fenntartott kényszermunkatáborba szállították. TBC-fertőzést kapott, de a szövetségesek előrenyomulása miatt átvitték a dachaui koncentrációs táborba. Miután az amerikaiak felszabadították a tábort, kórházba szállították, de már nem tudták megmenteni. A dachaui temetőben temették el, de sírja helyének nyoma veszett. 1952-ben a dachaui plébános lelt nyomára, amelyet követően még abban az évben földi maradványait áthelyezték Bergamóba. Boldoggá avatási eljárásának egyházmegyei szakasza 1999-ben zárult le.
