A horvátországi nuncius a pápánál: az ország szenved, de a jövőbe tekint
Gedő Ágnes / Alessandro Di Bussolo – Vatikán
Ferenc pápának egy meggyötört horvát egyház hangját vitte el az apostoli nuncius, aki 2019 júliusa óta tölti be ezt a tisztséget Horvátországban. Előtte, 2010-től öt éven át iraki és jordániai, majd kubai diplomáciai szolgálatban állt a Szentszéknél. Ferenc pápa közelgő iraki útjával kapcsolatban bizakodó, a kétségek és kockázatok ellenére is nagy reményt, erőt ad majd a keresztényeknek, és hozzájárul az iszlámmal való testvéri kapcsolatok erősítéséhez.
A hatvanéves olasz diplomata érsek a balkáni migránsútvonal drámájáról beszélt, amellyel kapcsolatban nem bűnösöket, hanem megoldásokat kell keresni. Döntéseket kell hozni, vállalva a hibázás lehetőségét, de inkább a nagylelkűség, mint a szigorúság jegyében. Az érsek lelkes szavakkal ecsetelte a horvát egyház szeretetét Boldog Stepinac bíboros iránt, aki igazán „nyájszagú” püspök volt.
Mária-tisztelet és pápahűség
A horvát nép ragaszkodik gyökereihez, ugyanakkor a jövőbe tekint, Európára. Kétségek mellett remény és optimizmus jellemzi hozzáállásukat, az egyház a problémák ellenére is élő. Fogalmazása szerint talán kissé klerikális. Nagyon meghatározó a Szűzanya-tisztelet, a pápához, a római egyházhoz való ragaszkodás. A nuncius ezért úgy érzi, hogy mindenütt szeretettel fogadják, az emberek kimutatják szeretetüket a pápa képviselője felé, vagyis a Szentatya irányába. Ami a balkáni útvonalon kialakult migránsválságot illeti, a helyzet nagyon nehéz és bonyolult. Láthatóan humanitárius válság zajlik a szemünk előtt. Sok fiatal, felnőtt, de bizonyos esetekben gyerekek is szörnyű körülmények között kell, hogy átvészeljék a kemény telet. Lingua érsek szerint most nem felelősöket kell keresni, hogy miért vannak ott és miért vannak ilyen körülmények között, hanem összefogva megoldást találni. Nem tesz jót a kormányok és az ngo-k között kialakult feszültség, sőt tovább rontja a helyzetet. Meggyőződése szerint inkább nagylelkűnek kellene lenni, hogy ne ábrándítsuk ki azokat, akik útra keltek egy jobb jövő reményében. Senki nem hagyja ott szívesen a szülőföldjét, és így kétszeresen is csalódhat, aminek súlyosan negatív következményei lehetnek.
Boldog Stepinac bíboros szentté avatását remélik
Bármerre is jár Horvátországban a pápai nuncius, mindenütt fölteszik neki a kérdést, egyre sürgetőbben: mikor avatják szentté Stepinac bíborost? Személy szerint nagy hatással van rá a boldog alakja, akire a horvátok atyjukként tekintenek, ezért érthető, hogy türelmetlenül szeretnék látni őt az oltár dicsőségére emelve. Múlt héten szentmisét mutatott be Stepinac bíboros születési plébániáján, ahol elmondta, hogy diplomataként közel 30 év leforgása alatt a világ egyetlen pontján sem találkozott ekkora szeretettel és csodálattal, amivel egy nép egy szent felé fordul, mint ahogy a horvát nép lelkesedik Boldog Stepinac bíboros iránt. Lingua érsek szerint érhető ez a nagy szeretet, hiszen éppen olyan főpásztor volt, mint amilyennek Ferenc pápa az ideális püspököt leírja. Minél jobban megismerem, annál inkább értékelem – mondta el a Vatikáni Rádiónak az érsek. „Nyájszagú” püspök volt, aki tényleg a népe mellett állt, úgy tekintett az egyházra, mint tábori kórházra, és feltűrte az ingujját, hogy megtegyen mindent a szegények, a menekültek befogadásáért a második világháború idején. Rengetek szociális művet és templomot indított el. „Amerre csak járok, azt hallom: „Ezt Stepinac akarta, ezt ő csinálta, ezt ő tervezte, de nem tudta megvalósítani”. Vagy „azért jöttünk ide, mert ő akarta, hogy itt legyünk”.” Lingua érsek szerint a nuncius egyik fő feladata a püspökjelöltek keresése, amihez könnyen talál eszményképet Stepinac bíborosban. „Ez nem azt jelenti, hogy holnap lesz a szentté avatása Sokat adott nekem és remélem, hogy továbbra is sokat ad majd a horvát egyháznak, főként sok követőre talál.”