Comastri bíboros szombattól ismét imádkozza a rózsafüzért a Szent Péter bazilikában

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

Április 17-én szombaton Comastri bíboros ismét térdeplőre ereszkedett a Szent Péter bazilika szentélyében és déli tizenkét órakor elimádkozta a rózsafüzért, melyet a Vatican News közvetítésében a Vatikáni Rádió portálján élőben lehetett követni. A bazilika nyugalmazott főpapja a múlt év elején, a világjárvány kitörésekor kezdeményezte a déli rózsafüzér imát, hogy a világ katolikus hívő közössége onnét imádkozhasson, „hol Szent Péter sírba téve és Rómának dobog szíve”. A múlt év nyarán a szünidő során abbahagyták a közös imádságot, de ősszel újrakezdték, amit a harmadik hullám felfutásakor december végén ismét felfüggesztettek.                  

A Covid-járvány kellős közepén Mária oltalma alatt               

Az alapötlet rögtön az első hullám során született, Olaszországban, ahol maga a vírus is lábra kapott, múlt év március 11-én. Ősi katolikus hagyomány, hogy az egyház a nagy bajban az Anyjának a segítségét kéri, hogy járjon közben megváltó Fiánál és esdje ki a szükséges kegyelmet. A kezdeményezés nagy visszhangot váltott ki nemcsak olasz földön, ahol a Vatikáni Rádió olasz adásán keresztül is lehetett hallani is déli rózsafüzért, de a rádió portálján online kapcsolatban valójában bárki és bárhol követhette az eseményt.          

Világméretű imatalálkozó

A déli imádságba egyre többen kapcsolódtak be, olyannyira, hogy 2020 május végére a résztvevők száma elérte a másfél milliót. Emellett számos tanúságtétel érkezett, mely lelki megerősítésről és ima-meghallgatásról szólt. A déli rózsafüzér imádság hatására nem egyszer megtérés is történt, konkrét visszajelzések szerint. Mindez jórészt Comastri bíboros pásztori szívének köszönhető, akinek személyes jelenléte és mély hite átsugárzik a közös imádságon és valójában százezrek számára hoz lelki vigaszt. Egyik alkalommal a bíboros így nyilatkozott az együtt imádkozásról: „A problémák csak akkor oldódnak meg, ha megnyílunk a Mindenható előtt. Isten nélkül ugyanis az élet abszurd, értelmetlen”.

A hely szelleme

A Szent Péter bazilika magja, a galileai Halász sírja ékesszólóan tanúskodik az első századok hitéről a Megváltó Krisztusban és a Péter apostol és a Szűzanya iránti tiszteletről. Amikor XII. Piusz pápa utasítására a múlt század közepén feltárták az ősi bazilika alatti nekropoliszt és kibontották az eredeti sírhelyet, a közelében álló falakon megszámlálhatatlan sok feliratot, többnyire vakolatba vésett jeleket találtak. Ezek döntő többsége a Megváltó Krisztust hirdeti, leggyakrabban a jól ismert Christus monogram formájában, mely a Megváltó görög nevének első két betűjét - a chi és a rho betűket – illesztette egymásra. Ennek latin olvasata adja a P és X betűket, melyet utólagosan lehet Pax, a Krisztus által adott béke értelmében olvasni, jóllehet eredetileg a Messiás-Felkentet jelentette. A P betű alsó szárára illesztett nagy E betű egyszerre adta a Krisztusba „ojtott” Péter apostol nevét, ugyanakkor formailag a küldetésére is utalt, az oldás kötés hatalmát jelentő kulcsokra, ahogy Jézus neki és egyedül neki adta ezt a missziót: „Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt. Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva.” (Mt 16-18-19). Margarita Guarducci olasz professzorasszony, a paleográfia világhírű tudósa fejtette meg az egymásra karcolt tömör hitvallásokat és mutatott rá, hogy Krisztus neve mellett a második századtól kezdve megjelenik Mária neve is Péter mellett. Péter sírja önmagában hitvallás, mégpedig a vértanúság erejével, akinek a közbenjárását kérték az első századok keresztényei, miként Jézus Anyjának, Szűz Máriának az odavésett neve, akitől pedig anyai közbenjárást kértek. A szentek tisztelete és Mária közbenjárói szerepe az egyház kezdetétől fogva közös örökségünk.

Amikor napjainkban Szent Péter ősi sírja felett Szűz Máriához fohászkodik az egyház, valójában kétezer éves hagyomány folytatódik, többek között azzal az imádsággal, mellyel már az első századokban Szűz Máriához fohászkodtak: „Oltalmad alá futunk, Istennek szent Szülője, könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején. Hanem oltalmazz meg minket minden veszedelemtől, ó dicsőséges és áldott Szűz. Mi asszonyunk, mi közbenjárónk, mi szószólónk, engeszteld meg nekünk szent Fiadat, ajánlj minket szent Fiadnak, mutass be minket szent Fiadnak. Amen.”

És ha nagy volt a baj, akkor felhangzott a fohász: „Most segíts meg, Mária, ó irgalmas Szűzanya. Keservét a búnak-bajnak eloszlatni van hatalmad. Hol ember már nem segíthet, a Te erőd nem törik meg. Hő imáit gyermekidnek, nem, Te soha nem veted meg. Hol a szükség kínja nagy, mutasd meg, hogy anya vagy. Most segíts meg, Mária, ó irgalmas Szűzanya”.