A Vatikán belülről: Az Apostoli Könyvtár és az Apostoli Levéltár

Vertse Márta - Vatikán

Az egyes képekre rákattintva a YouTube csatornán virtuális látogatáson ismerkedhetünk meg a kiválasztott intézménnyel, amelyet minden esetben igazgatója, bíboros prefektusa, vezetője mutat be.

Mai adásunkban az Apostoli Könyvtárba és az Apostoli Levéltárba látogatunk el José Tolentino de Mendonça bíboros, a római Anyaszentegyház levél- és könyvtárosa vezetésével, aki a Vatican News munkatársának kérdéseire válaszolva mutatja be a két szentszéki intézményt.

„Csend, ami emlékezet, a tudás kincsesládája, a végtelen utáni vágyakozás. Ezt lélegezzük be a Vatikáni Apostoli Könyvtárban és a Vatikáni Apostoli Levéltárban, a két vatikáni intézményben, amelyek ma a jövőre tekintenek, megnyílnak a technológia újdonságainak, miközben tiszteletben tartják az egyház hagyományának ősi tanúbizonyságait” – olvassuk az ismertető bevezetőjében. José Tolentino Mendonça portugál bíboros, a Római Anyaszentegyház levéltárosa és könyvtárosa szerint az Apostoli Könyvtárban „a katolicizmus nem egy elvont fogalom”, mert „átölel mindent, ami emberi”. V. Pál pápa 1600-ban választotta külön a Könyvtárat, a „megőrzés és a kutatás intézményét” és a Levéltárat, amely az „intellektuális jótékony szeretet” tevékenységét végzi, mivel a tulajdonában lévő örökséget megosztja a világ minden tudósával, kutatójával.

Milyen konkrét, specifikus módon járult az évszázadok során – és járul ma is a Könyvtár és a Levéltár a Szentszék és Péter utódának küldetéséhez?

A Vatican News munkatársának erre a kérdésére a portugál bíboros egy olyan képpel kezdi válaszát, amely mélyen beleivódott emlékezetébe az évek során, amikor számos alkalommal vezetett tudósokat, látogatókat a Könyvtárban vagy a Levéltárban. Amikor a kutatók belépnek ezekbe a helyiségekbe és feltárul előttük az itt őrzött kulturális örökség végtelensége és minősége, elnémulnak. Az ő csendjük nem pusztán csend, valami ahhoz a remegéshez hasonló, amit Blaise Pascal, a XVII. században élt francia tudós, vallásfilozófus, teológus szerint a végtelenség gondolata vált ki az emberből.  Akkor értjük meg a legjobban ezeknek az évszázados intézményeknek a hivatását és a küldetését, ha visszatérünk a dimenzió és az emlékezet központúságához az egyház életében. Ez ugyanis létét a Jézus gesztusainak és szavainak történelmi és szakramentális emlékezetére alapítja. Az egyház annál inkább élő, minél inkább tudatában van az élő emlékezetnek, amely benne lüktet és amely biztosítja folytonosságát. Egy könyvtár és egy levéltár az amnézia, az emlékezetvesztés ellenszerei – hangsúlyozza Mendonça bíboros.

A kultúra és a tudás szolgálatában

Az Apostoli Könyvtár egyik legalapvetőbb küldetése például, hogy megőrizze a Szentírás kézzel írt hagyományának néhány legősibb tanúbizonyságát. Pusztán ez elég lenne ahhoz, hogy az egyház szívének tekintsük. De, amint Ferenc pápa emlékeztetett rá, az Apostoli Könyvtárban „két nagy folyó fut össze közös pontban, Isten szava és az emberek szava”. Itt valóban közelről érinthetjük, hogy mit jelent a katolicizmus. Itt a katolicizmus nem egy absztrakt fogalom. A katolicizmust Péter utódai életükben megvalósították, megélték, átölelve mindent, ami emberi, érvényre juttattak minden kultúrát és kifejezési formát.

Így épült fel az emberi gondolkodásnak ez a monumentális tárhelye, amely évszázadokon ível át, az ókortól napjainkig. Ez ugyanaz az egyetemesség, amely az Apostoli Levéltár dokumentumaiban tükröződik vissza, amely egyfajta meghosszabbítása az Apostolok Cselekedeteinek, mivel elbeszélik a kereszténység merész vállalkozását az idők folyamán és azt, hogy hogyan vezeti a Szentlélek az egyházat. Ezek világossá teszik XVI. Benedek állítását, miszerint az Apostoli Levéltár és Könyvtár „integráns részét alkotják azoknak az eszközöknek, amelyek szükségesek a péteri szolgálat elvégzéséhez” és nélkülözhetetlen eszközök az egyház kormányzásához.

A következő kérdés a jelenre vonatkozik: „Ebben az időszakban a Könyvtár és a Levéltár tevékenységét is erőteljesen befolyásolja az egészségügyi világválság, amely főleg a tudósokkal és a tudományos közösséggel való kapcsolatokat sújtotta. Hogyan tudnak megbirkózni a vészhelyzettel és milyen intézkedéseket hoztak, hogy garantálják a biztonságot, anélkül, hogy károsítanák a kutatási munkát?”

Az Apostoli Levéltár és Könyvtár igazgatója elmondja, hogy mindent megtettek e nagyon súlyos egészségügyi válság hatásainak az enyhítésére. „Valójában soha nem zártuk be intézményünket, még akkor sem, ha néhány hónapig nem tudtuk fogadni a tudósokat. Munkatársaink tovább dolgoztak home office-ban, távmunkában, a vezetőség pedig egy kis csapat segítségével folytatta állandó tevékenységét két székhelyén. Eleget tettünk mindazok kéréseinek, akik nem tudtak fizikailag eljönni a Könyvtár és a Levéltár történelmi székhelyére, amely Vatikánváros „Cortile del Belvedere” „Belvedere Udvarán” található, és tájékoztatást vagy anyagmásolatokat kértek tőlünk. Amint ez lehetséges volt, mi is a legelsők között nyitottuk meg a helyiségeket a tudósok számára, a hagyományos nyári zárási időszak csökkentésének köszönhetően is. Természetesen az összes egészségvédelmi szabály szigorú betartása érdekében ma tudunk fogadni kisebb számú kutatót.

Mindenesetre az általunk tett erőfeszítéseket a tudósok széles körben elismerték, és dicsérik azt a magasfokú szolgáltatást, amelyet a Szentszék nyújt a nemzetközi tudományos közösség számára”.
A technológiai újítások olyan kihívást jelentenek, amely folyamatos frissítést igényel, hogy lépést tarthassunk az idővel. Milyen jövőt képzelhetünk el a két intézmény számára, amelyek azért jöttek létre, hogy megóvják és megőrizzék a múlt tanúbizonyságait?

José Tolentino de Mendonça bíboros itt emlékeztet Ferenc pápa gyakori mondására: „nemcsak a változások korszakát, hanem a korszak változását éljük”. Ez valóban így van: egy nagy horderejű korszakváltás tanúi vagyunk, amely minden bizonnyal visszafordíthatatlan hatást gyakorol a könyvtárak és levéltárak világára. Azonban máris leszögezhetünk egy pozitív dolgot: a jövő társadalmai egyre inkább értékelik a tudást, az ismereteket. Ez azt jelenti, hogy az általunk képviselt örökség a jövő elmaradhatatlan alkotórésze. Jelenleg azonban sok kérdés továbbra is nyitott marad, mind az emberi kommunikáció új módjainak megóvását, mind a tudás felépítésének formáit illetően. Illuzórikus azt hinni, hogy az analógról a digitálisra való áttérés egyetlen kattintással történik. Hosszú utat és együttműködést igényel.

Azonban lépést tartani az idővel nem opció, hanem kötelesség. És a Szentszék valóban nem állt meg. A Virtuális Könyvtár építése több mint egy évtizede kezdődött, és folyamatosan halad tovább. Mondhatnánk azt, hogy jelenleg két könyvtárunk van: egy valóságos és egy virtuális. Ez utóbbi egy nyílt hozzáférésű (open access) rendszerben tartalmazza a valóságos könyvtárunk tulajdonában lévő kéziratok mintegy húsz százalékát. Szándékunk, hogy tovább haladjunk ezen az úton. Egyértelmű, hogy mindez hatalmas erőfeszítést jelent, ami bizonyítja a Szentszéknek a kultúra, mint az emberi fejlődés és a béke eszköze iránti szeretetét. De szükségünk van minden keresztény és jóakaratú ember támogatására, akik tisztában vannak a kultúra jelentőségével. Ugyanez vonatkozik az Apostoli Levéltárra, amelyben továbbra is fontos digitalizálási projekteket hajtunk végre, mind a dokumentumok, mind a leltárak tekintetében. Felelősen reagálunk a jövő kihívásaira.

José Tolentino de Mendonça bíboros, a római Anyaszentegyház levél- és könyvtárosa ismertetőjét most kiegészítjük a Vatikáni Apostoli Levéltár honlapján olvasható további információkkal.

A Vatikáni Apostoli Levéltár honlapján olvassuk

A Vatikáni Apostoli Archívum tevékenysége két fő irányban halad: egyrészt a dokumentációs örökség megőrzése olyan körülmények között, amelyek megóvják az okmányok integritását, másrészt érvényre juttatása, mint az egyház évezredes tevékenységének emlékezete, biztosítva olyan kutatási eszközöket, amelyek hozzáférhetővé teszik a dokumentációs anyagot a tudósok számára.

Transitus Domini – az Úr világban való áthaladása

Ennek a kettős elkötelezettségnek az okait világosan kifejezik VI. Pál szavai, amelyeket 1963. szeptember 26-án mondott az egyházi levéltárosokhoz intézett híres beszédében: „Papírtöredékeink visszhangjai és emlékei [...] annak, hogy Jézus a világban járt. És íme, ezeknek a papíroknak, dokumentumoknak, levéltáraknak a kultusza következésképpen Krisztus kultuszát, az egyházi érzéket jelenti, azt, hogy magunknak, és akik utánunk jönnek, adjunk a transitus Domini, az Úr világban való áthaladásának történelméből.

Restaurációs és megőrző laboratórium, könyvkötészet

Az 1958-ban létrehozott és 1982-ben tovább fejlesztett Restaurációs és Megőrző Laboratórium a Vatikáni Apostoli Levéltár dokumentációs örökségének védelmével foglalkozik szemben a kémiai, fizikai és biológiai lebomlást okozó tényezőkkel. Ebből a célból gondosan ellenőrzi a levéltári gyűjtemények elhelyezésére szolgáló helyiségeket, értékelve a klíma-paramétereket, a biológiai összetevők jelenlétét, a levegő és a világítás minőségét, és kiválasztja az állagmegóvásra alkalmas megfelelő bútorokat és tárolókat. A laboratórium a Levéltár birtokában lévő tárgyak integritásának megőrzése érdekében restaurálási és könyvkötészeti beavatkozásokat is végez, a legfontosabb olasz és külföldi kutatóintézetek által megvizsgált és kipróbált technikák és anyagok felhasználásával.

A Pecsétek restaurálására és megőrzésére létrehozott laboratórium 1980 óta működik. Célja, hogy hogy megvédjék a Vatikáni Apostoli Levéltár rendkívül értékes, aranyból készült pecsétéinek gyűjteményét.  Jelenleg a Levéltár óriási méretű szfragisztikai, pecséttani örökségének a megőrzésével és értékmentésével foglalkozik. A Levéltár tulajdonában van ugyanis több százezer viasz, pecsétviasz, papír és viasz papír, arany és ólom lenyomat.  A restaurálási műveleteket a legkorszerűbb módszerekkel hajtják végre azzal a konkrét szándékkal, hogy a viaszpecsétek olvadását a lehető legnagyobb mértékben korlátozzák. A laboratórium mélyreható tanulmányokat is végez a szfragisztikai, pecséttani örökség helyes védelme érdekében.