Távoktatás az egyházi egyetemeken – a Katolikus Nevelésügyi Kongregáció Instrukciója
Vertse Márta - Vatikán
Az Instrukció a következő három részre oszlik: preambulum, előzetes megfontolások, valamint szabályok. A szöveget kísérő függelék felsorolja a dikasztérium által igényelt dokumentumokat, amelyek szükségesek a távoktatási módszer jóváhagyásához.
A digitális kommunikáció széleskörű hatásai
A preambulum elmagyarázza, hogy a digitális kommunikáció hatása a képzésre és az oktatásra már a 2000-es évek elejétől kezdve világossá tette, hogy nem pusztán a technológiai innováció egy tényezőjéről van szó, hanem egyben olyan alkotóelem is, amely képes mélyrehatóan átalakítani az akadémiai kultúrát és újraírni az oktatási folyamatok logikáját, valamint a képzés célkitűzéseit.
Az oktatás szerves részét alkotják a közösségi kapcsolatok is
Ezért a Szentszék már Ferenc pápa egyházi egyetemekkel és fakultásokkal foglalkozó Veritatis gaudium k. Apostoli Konstitúcióját megelőzően kinyilvánította érdeklődését a távoktatás módozata iránt és a Nevelésügyi Kongregáció már több éve megadta a lehetőséget néhány Vallástudományi Felsőoktatási Intézménynek, hogy egyes tudományágakat ilyen formában oktassanak, bizonyos feltételek kielégítése mellett, mivel nem pusztán az ismeretek átadásának egyszerű folyamatáról van szó, hanem arról, hogy hozzá kell járulni a személy átfogó képzéséhez, figyelembe véve annak különböző dimenzióit, mint az intellektuális, kulturális és spirituális dimenzió, beleértve a közösségben megélt kapcsolatokat, szoros összefüggésben a tantestülettel, az adminisztratív és kiszolgáló személyzettel, valamint a többi diákkal. A széleskörű konzultáció gyümölcsként megszületett Instrukció célja, hogy irányelveket és szabályokat kínáljon fel a távoktatás módozataihoz.
Új eszközök kidolgozása az evangélium hirdetéséhez
A második rész pontosítja azokat az okfejtéseket, amelyeket a Veritatis gaudium jelölt meg a témával kapcsolatban, mint az információs technológiák fejlődése, a legújabb pedagógiai módszerek, a hálózati együttműködés, a terminológiák tisztázása. Az Instrukció hangsúlyozza: minden fakultás kötelessége, hogy kövesse a Veritatis gaudium által javasolt irányvonalakat, nem feledve, hogy az egyházi tanulmányok nem korlátozódhatnak ismeretek, szaktudások, tapasztalatok átadására. Sürgető feladatuk olyan intellektuális eszközök kidolgozása, amelyek képesek a cselekvés és gondolkozás paradigmáivá válni, amelyek szükségesek az evangélium hirdetéséhez. Egy egyházi fakultás diákjának tudományos munkája nem szorítkozhat pusztán a tanulmányok befejezésére – mutat rá a Katolikus Nevelésügyi Kongregáció Instrukciója. Fontos, hogy a diákok kitágítsák a képzés látókörét, járjanak az előadásokra és a szemináriumokra, vegyenek részt a gyakorlatokon, folytassanak magántanulmányokat, végezzenek személyes munkát, készítsenek dolgozatokat, aktívan vegyenek részt a kutatómunkában, a lelkipásztori tevékenységben. A Nevelésügyi Kongregáció ezért felhív minden egyházi egyetemet és fakultást, hogy egyre jobban mélyítsék el Ferenc pápa Veritatis gaudium k. Apostoli Konstitúciójának újdonságait és megfelelő módon szereljék fel magukat új technológiákkal, fejlesszék az együttműködés formáit, a közös kutatást és fordítsanak gondot a műszaki/pedagógiai minőségre. A dikasztérium ugyanakkor azt is ajánlja, hogy jobban kötelezzék el magukat a tanárok és oktatók sajátos felkészítésében az új pedagógiai módszerek és didaktikus eszközök helyes használatát illetően.
A dokumentum rámutat a képzés három tényezőjére: tanítás, elkísérés és értékelés. Az oktatás lehet „jelenléti” vagy „közvetlen”. Ez utóbbi magába foglalja a tanár és a diák, valamint a diákok közötti közvetlen interakciót. Lehet „közvetített”, amelyben a fent említett három tényező telematikai platformon valósul meg; valamint lehet „vegyes” (Blended Learning), amelyben a tanítási, tanulási és értékelési folyamat együttesen használja a közvetlen és a közvetített oktatás módszereit.
Az intézmények a távoktatással érjék el Isten népe minden tagját
A távoktatás feltételezi a diák „akadémiai kapcsolatait” a közösség különböző alanyaival: a tanárral, a tutorral, a többi diákkal és az akadémiai intézmények igazgatóságával. Ezeket az intézményeket általában papok és olyan világiak látogatják, akik lelkipásztori tevékenységre vagy bizonyos egyházi feladatok elvégzésére készülnek. A távoktatás alkalmazásával az intézmények kiterjeszthetnék akadémiai képzésüket Isten népe minden alanyára, akik részt vesznek az evangelizáló tevékenységében, mint a lelkipásztori munkatársak, a szemlélődő élet tagjai, valamint elérhetnék az „emberi perifériákat”, amelyek magukba foglalják a szegényeket, a betegeket, a migránsokat, az úton lévőket, a cirkuszvilág képviselőit, a hontalanokat, börtönfoglyokat, magányos személyeket, mindazokat, akik a tengeren vagy az utakon élnek és dolgoznak. A második rész azzal a kéréssel zárul, hogy biztosítsák a távoktatást követő diákok számára a könyvtárhoz és az adatbankokhoz való hozzáférést, valamint azonosítja az értékelés két kritériumát, amelyek egymással összeegyeztethetők és egymást kiegészítik: az egyik a „folyamatos”, amely a kurzus idejére vonatkozik, valamint a „záró”, amely igazolja a tudás és a szakértelem megszerzését.
Végül az Instrukció harmadik, kifejezetten normatív része tartalmazza a tanulmányi rendszer programjaiba való felvétel kritériumait, a Szentszék képesítései körébe való felvételt, továbbá a kánoni fokozatokat és egyéb címeket, amelyeket a program végén adományoznak.
