„Közös küldetésünk”: regionális találkozó Varsóban a kiskorúak védelméről
Vertse Márta - Vatikán
Mai adásunkban ismertetjük Hanna Suchocka professzornak a konferenciát előkészítő értekezését, amely többek között megállapítja, hogy a konferencia nem vég, hanem kezdet, amelynek a gyakorlati életben a régió egyházai és világi joghatóságai közötti rendszeres és széleskörű együttműködésében, tapasztalatcseréjében kell megvalósulnia. Mivel a világ egyetlen részén sem létezik olyan helyi egyház, amely mentes lenne a kiskorúak ellen elkövetett szexuális visszaélés tragédiájának következményeitől, tanulni kell más joghatóságoktól az átláthatóság és a felelősség felvállalásának leckéiből.
Hanna Suchocka, alkotmányjogi professzor és a poznańi egyetemen az emberi jogok szakértője, 1992-93 között a Lengyel Köztársaság miniszterelnöki tisztségét töltötte be. 2001-től 2013-ig Lengyelország szentszéki nagykövete volt. 2018-ban Ferenc pápa megerősítette tagságát a Kiskorúak Védelmének Pápai Bizottságában.
Az önvédelmi magatartás veszélye
A Kiskorúak Védelmének Pápai Bizottságát 2014-ben hozták létre, mint a Szentatya szolgálatában álló tanácsadó testületet. A Bizottság feladata a statútum első cikkelye szerint, hogy kezdeményezéseket javasoljon a Szentatyának a helyi egyházak felelősségének előmozdítására a kiskorúak és a sebezhető felnőttek védelme terén. A Bizottság legnagyobb gondja kezdettől fogva az volt, hogy fellelje a gyermekek védelmének legjobb módját és segítse a pápát és az egyházat ennek a célnak az elérésében. A Bizottság szerepe egyébként soha nem az volt, hogy magára vállalja a felelősséget a visszaélések egyes eseteit illetően, mivel ez az igazságügyi hatóságok vagy egy bíróság illetékessége.
Hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy önvédelmi magatartása sok esetben egyre inkább veszélyes helyzetbe sodorta az egyházat, további károkat okozva. A legmélyebb ellenszenvet azok okozták, akik tekintélyes pozíciójukból védeni próbálták egyesek hírnevét és megkísérelték a botrányok elkerülését, takargatva, áthelyezve a visszaélőket és ezáltal ahelyett, hogy védelmezték volna a gyermekeket, lehetőséget adtak újabb bántalmazásukra. A Bizottság osztozott olyan általános alapelvekben, mint a hihetőség, az átláthatóság, a felelősség és az elszámoltathatóság [“accountability”]. Bárkinek, aki felelős másokért, átlátható módon számot kell adnia arról, hogy hogyan használja tekintélyét; nem engedhető meg semmiféle zárt ajtók mögötti önszabályozási kritérium, beleértve a lelkipásztori, tanári, tanácsadói, közösségi szerepek szakmai szempontjainak a kezelését.
Pápai titoktartás és jelentési kötelezettség
Az első időszakban a Pápai Bizottság különféle tevékenységeket és kezdeményezéseket indított el, amelyek olyan általános problémákat érintettek, mint a pápai titoktartás és a jelentési kötelezettség. Ezzel egyidejűleg helyi szinten is különféle kezdeményezések látnak napvilágot. A figyelmet alapvetően olyan térségekre összpontosítják, ahol már sok szó esett a visszaélésekről, mint például Chilében. A Bizottság részt vesz egyes projektek és konferenciák szervezésében, mint a Latin-Amerikai Konferencia a kiskorúak védelmében 2017-ben, amelyet a Pápai Bizottság közösen szervezett a Bogotà-i főegyházmegyével, valamint a Latin-Amerikai Szerzetesek Konföderációja (CLAR), a Latin-Amerikai Püspöki Tanács (Celam), katolikus iskolák, kormányzati szervek, nemzetközi és helyi civil szervezetek, nemzetközi média és más keresztény felekezetek egyházainak a részvételével; vagy kísérleti projektek indítása Dél-Afrikában, Kolumbiában, Indiában, a Fülöp-szigeteken és Tongában annak a megállapítására, hogy meg vannak-e a kiskorúak védelmének megfelelő feltételei a katolikus iskolákban.
Közép- és Kelet-Európa térsége
Ebben az első szakaszban Közép- és Kelet-Európa kívül maradt a Bizottság fő érdeklődési körén, mivel kezdetben úgy tűnt, hogy ennek a régiónak a helyi egyházait megkímélték ezek a problémák, a továbbiakban sajnos nyilvánvalóvá vált, hogy ez nem így volt. Annak a gondolata, illetve inkább a szükségessége, hogy konferenciát szervezzenek ennek a földrajzi térségnek a számára is, 2017 végén született meg, a Vatikánban megrendezett nemzetközi csúcstalálkozó előtt. A „Közös küldetésünk Isten gyermekeinek védelme” (“Our common mission of safeguarding God’s children”) Konferenciát kezdetben 2019 februárjára tervezték, majd 2020-ra elhalasztották, a Ferenc pápa által kívánt vatikáni találkozó miatt, amelyet 2019 februárjában tartottak. Sajnos a Covid-19 világjárvány tavaly nem tette lehetővé a szervezést, a Bizottság ezért végül 2021 szeptemberének időpontját hagyta jóvá ennek a Konferenciának a megtartására. Már 2017-ben nyilvánvalóvá vált, hogy a szexuális visszaélések jelensége sokkal szélesebb körű Közép- és Kelet-Európa országaiban, mint ahogy azt korábban gondolták és nem csupán egy országra korlátozódik. Ezért a Pápai Bizottság felismerte annak a jelentőségét, hogy ezt a Konferenciát egy szélesebb regionális szinten szervezze meg. Tekintettel a lengyel helyi egyház jelentőségére, valamint az országban napvilágra került esetek számára, elhatározták, hogy a Konferenciát Varsóban tartják meg, azonban nem kizárólag a lengyelországi helyzetre összpontosítva.
Az egyház legyen biztos hely a fiatalok számára
Ebben a régióban különböző országok, különböző vallási helyzetek és különböző egyházi közösségek vannak. E különbözőségek ellenére a kiskorúak ellen elkövetett szexuális visszaélés problémája különféle szinteken jelen van az egész térségben. A kihívásokkal való szembenézés érdekében szükség van az egész régió helyi egyházai közötti tapasztalatcserére. A kiskorúak ellen elkövetett szexuális visszaélés csapása elleni küzdelemben, valamint a helyi egyházak felelősségének előmozdítása érdekében, a Pápai Bizottság szolidaritását fejezi ki a közép-kelet-európai egyházaknak elkötelezettségükért, amely arra irányul, hogy megelőzzék a rosszat, amely térségükben a fiatalok elárulásából származik és szembe nézzenek vele. A szolidaritás kifejezésének egyik módja, hogy lehetőséget adjanak az egyházi vezetőknek, hogy a szeretetközösség lelkiségében találkozzanak egymással és tanuljanak egymástól és azoktól, akik sajátos tapasztalatokkal rendelkeznek, vagy már szembesültek a válság valóságával, továbbá az az elhatározás vezesse őket, hogy garantálják: az egyház legyen biztos hely a fiatalok számára. A Konferencia másik célja a jelenség megelőzése.
„Vos estis lux mundi” - „Ti vagytok a világ világossága” – Ferenc pápa apostoli levele
A „Közös küldetésünk” (“Our Common Mission”) Konferencián részt vett a közép-kelet-európai térség csaknem minden országa, nevezetesen: Lengyelország, Szlovákia, a Cseh Köztársaság, Ukrajna, Románia, Horvátország, Fehéroroszország, Magyarország, Szlovénia, Litvánia, Lettország, Észtország, Oroszország, Szerbia, Montenegró, Koszovó, Észak-Macedónia, Moldova, Albánia, Bulgária, Németország (a közép-kelet-európai országok számára létrehozott Renovabis katolikus segélyszervezettel). A résztvevőket minden országban Püspöki Konferenciájuk jelölte ki, beleértve a Konferencia koordinátorait vagy küldötteit és a szerzetesi kongregációk képviselőit. A varsói Konferencia alapját képezi Ferenc pápa 2019-ben közzétett „Vos estis lux mundi” k. Motu proprio-ja, amely meghatározza az egyházi hatóságok bevonásának eljárását.
A helyzet dinamikusan fejlődik
A körülmények megváltoztak a Bizottság létrehozása óta. A helyi egyházak nagy többségében két szakaszt különböztethetünk meg: az első, hogy egyre növekszik annak a ténynek a tudatosítása, hogy egyes papok szexuálisan bántalmazták a kiskorúakat; a második pedig, amikor nyilvánvalóvá válik, hogy az egyházi hierarchia súlyos mulasztást követett el a kapott feljelentések megválaszolásában. A 2018-ban történt események szoros egymásutánisága, a vádak, amelyek az egyház magasrangú vezetőit is érintették, mint Theodore McCarrick bíborost, és az egyházi hatóságok hanyagsága a feljelentések kezelésében, erősen negatív hatást gyakoroltak a közvéleményre az egyházi vezetés hitelességét és a vezetőkbe vetett bizalmat illetően. Megváltozott a törvény, amely egy felettes felelősségére vonatkozik egy alárendeltje cselekedetét illetően: ez azt jelenti, hogy ma felelősnek lehet tekinteni egy egyházi jogi személyt azért a kárért, amelyet egy pap részéről elkövetett szexuális visszaélés okoz, akkor is, ha ez nem akkor történt, amikor a pap egy kánonjogi megbízatásának tett eleget, mint a hitoktatás vagy a szentségek kiszolgáltatása. Az egyházi joghatósággal összefüggésben, Ferenc pápa döntése értelmében, ha a püspökök kudarcot vallanak feladatuk teljesítésében, erről számot kell adniuk. Ez a válság teológiai és kánonjogi reflexiót igényel egy egyházmegyés püspök felelősségére vonatkozóan, ami a megelőzés biztosítását, a közbelépést, az igazságosságot és a jóvátételt illeti.
A közép-kelet-európai országokban növekszik a kiskorúakkal szemben elkövetett szexuális visszaélésekből adódó problémák tudatosítása szociális és intézményes szinten. A helyi egyház is tudatára ébred ennek a problémának. Még fennáll a titoktartás és a bizalmatlanság mélyen gyökerező mentalitása a kommunista múlt maradványaként. Nagyon fontos, hogy a Konferencián figyelembe vegyék ezt a szempontot.
A Konferencia főbb kitűzéseit Hanna Suchocka a következőkben határozta meg:
- A tapasztalatok megosztása és megfontolás arra vonatkozóan, hogy megismerjék, hogyan néznek szembe a kiskorúak ellen elkövetett szexuális visszaélés jelenségével a közép-kelet-európai egyházak;
- arra ösztönözni az egyházi hatóságokat, hogy vállalják a szükséges felelősséget, hogy megfelelő módon nézzenek szembe a kiskorúak bántalmazásával, megfelelő választ adjanak a klérus tagjai által elkövetett bűncselekményekre és az egyházi hatóságok súlyos hibáira, erőteljes elkötelezettséggel a megelőzés érdekében;
- mozdítsák elő a közép-kelet-európai országokban a Szentszék álláspontjának jobb megértését a klérus által kiskorúak ellen elkövetett szexuális visszaélésekre vonatkozóan;
- mozdítsák elő a Szentszék intézményeiben a közép-kelet-európai országok szükségleteinek jobb megértését arra vonatkozóan, hogy különleges segítségre van szükségük ahhoz, hogy szembenézzenek a papok által elkövetetett szexuális bántalmazások jelenségével;
- hozzák létre a rendszeres együttműködés és tapasztalatcsere platformját a közép-kelet-európai országok között;
- mozdítsák elő a közép-kelet-európai országokban az egyházi hatóságok, a világi hívek és civil társadalom közötti kommunikációt;
- hozzanak létre egy munkacsoportot, amely egy platformot képvisel a jövőbeni rendszeres és együttműködő eszmecseréhez a kiskorúak számára biztonságos környezet kialakításában;
Ez a kezdet, nem a vég
Kezdettől fogva a Bizottság minden tagja osztozott abban a határozott meggyőződésben, hogy szükség van képzési és tanítási programokra. Az egyik legfontosabb aspektus az információhoz való jog biztosítása. A jelenlegi információ nem elegendő: különösen sok a hiányosság jogi téren. A sok kezdeményezés között rendkívül jelentős annak az elismerése, hogy az áldozatoknak joguk van az igazsághoz és az igazságossághoz, és ezért szükséges, hogy elismerjék az információhoz való jog minimumkövetelményeit. A világ egyetlen részén sem létezik olyan helyi egyház, amely mentes lenne a kiskorúak ellen elkövetett szexuális visszaélés tragédiájának következményeitől. Tanulni kell más joghatóságoktól az átláthatóság és a felelősség felvállalásának leckéiből. Az információhoz való jog témája kezdeti szakaszában van és szükség lesz egy hosszú és elmélyült tanulmányozásra, amely elemzi működését, de egyben tapasztalatcserét is jelent. Mindez világosan bebizonyítja, hogy ez a Konferencia ennek a tevékenységnek a kezdetét és nem a végét képviseli, valamint közös kezdeményezések és cselekedetek kiindulópontja kíván lenni – fejtette ki a kelet-közép-európai regionális összejövetelt előkészítő részletes elemzésében Hanna Suchocka lengyel alkotmányjogi professzor.
