A Szentszék válasza püspökök kérdéseire a régi szentmise celebrálásával kapcsolatban

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán       

Minden normatív előírásnak egyetlen célja, hogy megőrizze az egyházi egységet

Az Istentiszteleti és Szentségfegyelmi Kongregáció a helyi egyházak püspökeitől a közelmúltban olyan kérdéseket kapott, melyek a Ferenc pápa által Motu proprio formájában 2021. július 16-án közzétett „Traditionis custodes”, a „Hagyomány őrzői” című apostolai levele kapcsán fogalmazták meg tizenegy pontban a kételyeiket a II. Vatikáni Zsinat liturgikus reformja előtti régi misekönyvek használata terén. A dokumentum a kérdésekre válaszolva pontosítja a Motu proprio néhány pontját, világosan megjelölve a beleegyező és elutasító válaszokat. Roche érsek kísérő levelének központi magja így fogalmaz: „Minden normatív előírásnak egyetlen célja, hogy együtt haladva, az elme és a szív meggyőződésével megőrizze az egyházi egységet, a Szentatya által megjelölt irányvonalnak megfelelően”.                  

A plébániatemplomok

Az első kérdés arra vonatkozik, hogy a zsinat előtti rítussal szabad-e misézni olyan plébániatemplomban, ahol nem lehet erre a célra egy imatermet vagy kápolnát felszabadítani azon hívek számára, akik az 1962-es Misszálét használják. Ferenc pápa Motu proprio-ja ezt kizárta, hangsúlyozva, hogy a megelőző rítussal bemutatott szentmise egy korlátozott engedmény és nem része a plébániaközösség mindennapi életének. Most a dokumentum válasza ezzel szemben beleegyező, de csak abban az esetben, ha bebizonyosodik, hogy nem lehetséges másik templom használata, továbbá hogy a misebemutatást nem illesztik be a plébániai szentmise rendjébe, elkerülve ezáltal az egyházközség lelkipásztori tevékenységével való egybeesést. E jelzések – magyarázza a válasz – nem a régi rítushoz kötődő hívek marginalizálását, peremre szorítását célozzák, hanem inkább arra emlékeztetnek, hogy ez csak egy „javukra szóló engedmény”, nem pedig annak a régebbi rítusnak az előmozdítása, mely nincs már többé érvényben.

A szentségek kiszolgáltatása a régi rítusban

A második „dubium”, vagyis kétely nemcsak a szentmise régi rítusú celebrálásának a lehetőségét érinti az 1962-es Missale Romanum használatával, hanem a Római Szertartáskönyv (az 1952-es editio typica kiadású Rituale Romanum) által használt többi szentséggel is. Mindenekelőtt ne feledjük, hogy a Rituale Romanum a keresztség, a gyónás, a házasság és a betegek kenete szentségeire és a temetés szentelményére vonatkozik, míg a Pontificale Romanum a püspök által végzett szentségekről, tehát a bérmálásról és a papszentelésről szól. A kérdésre a válasz nemleges: a Szentszék saját tekintélyével úgy tartja, hogy a Ferenc pápa által jelölt irány követése érdekében nem szabad megadni a hatályon kívül helyezett liturgikus könyvek használatának lehetőségét, de a híveket el kell kísérni a rítus formájának teljes megértése felé, mely a liturgikus reformból fakad. Van azonban néhány fontos különbség. A „responsum” kimondja, hogy a korábbi szertartást csak „az egyházjogi előírás szerint felállított személyi plébániákon” lehet majd használni, vagyis kizárólag a püspök által alapított és a régi rítushoz kötődő hívek számára felállított plébániákon. Azonban még ezeken a plébániákon sem használhatják a Pontificale Romanumot bérmálásra vagy papszentelésre. E tilalom oka a bérmálás esetében azzal magyarázható, hogy a bérmálás szentségének formuláját Szent VI. Pál pápa módosította, ezért nem tartják helyénvalónak, hogy a már érvényét vesztett rítushoz folyamodjanak, minthogy az már jelentős változásokon ment keresztül.

A koncelebrálás

Egy további kérdés a régi misekönyv további használata azon papok esetében, akik nem ismerik el a koncelebrálás érvényességét és törvényességét, illetve nem hajlandók együtt misézni a püspökkel főként Nagycsütörtökön a krizmaszentelési misén. A válasz nemleges, de az engedmény visszavonása előtt arra kéri a kongregáció a püspököt, hogy testvéri módon találkozzon az illető pappal, hogy „a hozzáállása ne zárja ki a liturgikus reform, a II. Vatikáni Zsinat és a pápák tanítótevékenységének érvényességét és törvényességét”. A püspök az engedmény visszavonása előtt ajánljon fel a papnak „elegendő időt az őszinte szembenézésre és kérje őt a koncelebrálás elfogadására.

Az olvasmányok hivatalos fordításban

Arra a kérdésre, hogy a régi rítusú szentmisékben felhasználható-e a Biblia teljes szövege, abból választva ki a Misekönyvben megjelölt részeket, a Szentszék igennel válaszol. A régi misekönyv a szertartás mellett a napi olvasmányokat is tartalmazta, míg a liturgikus reform után a Misekönyvet a szabályokkal és a miseimádságokkal együtt elválasztották a szentmiseolvasmányoktól. Mivel Ferenc pápa Motu proprio-ja előírja, hogy a régi misekönyv latin nyelvű olvasmányait mindig az egyes országok saját nyelvén kell felolvasni, ezért a Szentírást az egyes Püspöki Konferenciák által jóváhagyott hivatalos fordításban lehet használni. Másrészt a dokumentum nem engedélyezi saját Olvasmányos Könyv kiadását a helyi nyelven, a régi rítus által előírt olvasmányok rendjével.

A Szentszék „igenje” a papok felhatalmazására

Az ötödik kérdés a püspököt arra kötelezi, hogy a Szentszékkel előzetesen folytasson konzultációt a 2021. július 16. után felszentelt papok kérése nyomán, akik a régi rítus szerint miséznének. A válasz kifejti, hogy ezen engedmények megadása a Szentszék hatáskörébe tartozik. Erre a pontosításra azért volt szükség, mert Ferenc pápa Motu propriójának olasz változatában az szerepelt, hogy a püspök a felhatalmazás megadása előtt „konzultál az Apostoli Szentszékkel”. A hivatkozásként szolgáló eredeti dokumentum latin szövegében egyértelműen szerepel, hogy az újonnan szentelt pap engedményéhez a püspöknek Rómától kell felhatalmazást kell nyernie. Az Istentiszteleti Kongregáció arra bíztat minden szemináriumi elöljárót, hogy segítse a leendő diakónusokat és papokat a liturgikus reform gazdagságának megértésében és megtapasztalásában.

Idő, terület és meghatalmazások 

Arra a kérdésre, hogy a régi Misekönyv használatának engedélyezését a püspök megadhatja-e meghatározott időre úgy, hogy fenntartja magának a hitelesítés lehetőségét, a Szentszék igennel válaszol. Továbbá igennel válaszol arra a kérdésre is, ami szerint a régi szertartás engedélyezése  csak a pap saját egyházmegyéje területére vonatkozik. Újabb kérdésre szintén megengedő választ adott a kongregáció, ami szerint az engedéllyel rendelkező pap távolléte vagy akadályoztatása esetén az őt helyettesítő papnak is hivatalos felhatalmazással kell rendelkeznie a régi misekönyv használatához. Felhatalmazásra van szükség azoknak a diakónusoknak és ministránsoknak is, akik zsinati előtti szentmisén tejesítenek szolgálatot.

Nemleges válasz a binálásra, a kettős misézésre

A tízedik és tizenegyedik kérdés a „binálás” lehetőségére vonatkozik. Az első esetben az a plébános vagy káplán, aki hétköznaponként már misézett a híveinek az új szertartással, nem jogosult arra, hogy újból misézzen a régi szertartással, sem csoportosan, sem magánmise esetében. A hétköznapi kettős misézést csak lelkipásztori okok indokolják, amelyek ebben az esetben nem állnak, hiszen a hívőknek már volt alkalmuk részt venni a zsinat utáni reform szentmiséjével. Végül arra a kérdésre, hogy a régi misekönyv használatára feljogosított pap, aki ezzel a szertartással már misézett a hívek egy csoportjának, mondhat-e egy második misét ugyanazzal a szertartással, egy másik csoport számára, a válasz nemleges. Valójában nem áll fönn „valódi ok” vagy „lelkipásztori szükség”, tekintve, hogy a híveknek lehetőségük van az Eucharisztiában részesülni az új szertartás szerint.