Keresztény Egység Pápai Tanácsának dokumentuma: ökumenizmus és járvány

Jean Charles Putzolu / P. Vértesaljai László – Vatikáni Rádió          

2021 januárjában 142 sor kérdőívet küldött ki a Vatikánból az ökumenizmusért felelős Pápai Tanács valamennyi helyi püspöki konferencia és a keleti katolikus egyházak szinódusai ökumenikus kapcsolatvezetőinek. A beérkezett válaszokat egy ötven oldalas tanulmányban foglalták össze „Ökumenizmus a világjárvány idején. A válságtól a lehetőségig” címmel, amely Ferenc pápa „mindnyájan egy bárkában vagyunk” kijelentésén alapul. „Úgy tűnik, hogy Róma püspökének e szavai nemcsak korunk embereire vonatkoznak, hanem a különféle egyházakra is”. Hyacinthe Destivelle atya, a Keresztény Egység Előmozdítása Pápai Tanácsa keleti részlegének tisztviselője szerint „a világjárvány első ökumenikus gyümölcse az egy keresztény család és a közös sors tapasztalatában gyökerező tudat. Mindannyian egy közös sors, mégpedig a Feltámadás felé haladunk”.

Egy új szolidaritás

A világjárvány két éve alatt, de főként 2021-ben, amelyre ez a kiterjedt felmérés vonatkozik, az emberek új kapcsolatokat és újfajta szolidaritást fedeztek fel. És bár ez az időszak sok százmillió ember számára nagyon bonyolult volt és sokféle megpróbáltatást hozott, így többek között megfosztották őket érzelmi kötelékeiktől és fizikai kapcsolataiktól, de éppen mivel alkalmazkodni kényszerültek a korlátozott mozgásokhoz, a bezártság gyakorta lehetőséggé alakult át. A dokumentum számos példát idéz a lelki ökumenizmusra, főként az online folytatott közös ima révén.

A járvány pozitív hozadéka 

Egyes püspökök a válaszokban arra is felhívják a figyelmet, hogy a keresztények egységéért folytatott imahét soha nem volt olyan népszerű, mint tavaly. „Számos közös kezdeményezés, közös nyilatkozat, közös fellépés született, akár kormányokkal is együtt, továbbá konkrét ökumenikus programok valósultak meg, melyekkel a válság sújtotta lakosság egy-egy csoportjának a megsegítésére siettek” – jegyzi meg Destivelle atya. A sok példa közt kettőt is megemlít, az egyik egy Indiában kifejlesztett ökumenikus program elszigetelt idősek gondozására, míg a másik Hollandiában különféle felekezetű diákok közt teremtett kapcsolatot. Ráadásul mindkét országban a katolikus egyház kisebbségben van. Emellett még sok olyan egyéb kezdeményezés született a világjárvány idején, amelyek valószínűleg soha nem láttak volna napvilágot a koronavírus nélkül.

A közös programok összetartó erejűek 

A  keresztény egyházak is tudatában vannak annak a nagyobb erőnek, mely az együttlétből fakad. Ezért összejöttek, hogy közös programokat szervezzenek, főként a szeretetszolgálat terén, a legszegényebbek és legkiszolgáltatottabbak megsegítésére. A keresztények közös hangot találtak a beszélgetésben, és nagyobb súllyal tudtak fellépni a kormányok felé. Könyörögtek, lobbiztak, néha nyomást gyakoroltak még a kormányok felé is, hogy biztosítsák a vallásszabadság tiszteletben tartását, amelyet nem mindig tekintettek prioritásnak a megszorítások idején.

Egymás mélyebb kölcsönös megismerése 

A világjárvány révén újra felfedezett és elősegített szolidaritás ténylegesen lehetővé tette a találkozás és a párbeszéd tereinek gyarapodását. Az egyházi vezetők gyakran az internet útján találkoztak, például a Keresztény Egység Előmozdítása Pápai Tanácsának teológai párbeszédei  révén, amelyek végül gyakran egységes álláspontra jutottak a közös dokumentumok megfogalmazásában. A felmérés összefoglalójában is megjelenik, hogy helyi szinten az emberek sokkal nagyobb figyelemmel tekintettek egymásra. „Minthogy számos eseményt közvetítettek az interneten – jegyzi meg Destivelle atya – így a protestáns keresztények részt vehettek katolikus miséken, a katolikusok pedig részt vehettek a protestáns istentiszteleteken, ez pedig egymás jobb megértéséhez és egymás iránti nagyobb fogékonysághoz vezetett.

A különbségek azért megmaradnak 

Ha a járvány kedvezett és elő is segítette az ökumenikus kapcsolatokat, a teljes és átfogó egység még nem valósult meg. Az állásfoglalás kiemeli és elemzi a három legnehezebb pontot, melyeket a járvány során figyeltek meg. A teológiai és liturgikus eltérések nem újkeletűek, a világjárvány ezeket csak felerősítette, különösen a szakrális tér értelmezésében. Az ortodoxoknak, katolikusoknak és protestánsoknak más és más a kapcsolata a liturgikus szent térrel, de más a szentségek értelmezése, a testi jelenlét igénye a szentségek felvétele során és végül eltérő az egyházról alkotott felfogás is. Ezek azonban nem új viták eredményei, hanem a múltban gyökereznek.

A különféle vallások a hitben eltérően értelmezik a járványt

Talán még meglepőbb, hogy a különböző vallások a hitben eltérően értelmezik a járványt. „Vannak kereszténynek, akik azt gondviselésszerűnek látják, mások a végidők eszkatológikus távlataiban értelmezik, sőt adódnak a végítélet apokaliptikus értelmezései is. Ez könnyen teremthetett feszültséget a keresztények között” – magyarázza Destivelle atya.

A helyi kulturális és politikai sajátosságok befolyásoló szerepe  

Végül az egészségügyi korlátozásokkal kapcsolatos eltérő hozzáállásokat figyeltek meg. Ezek leggyakrabban a helyi kultúrához kötődő magatartások, különös tekintettel a hatóságokhoz való viszonyra, amelyek megnyilatkozásai nem egyformák a nyugati, a keleti és a déli  országokban, de maguknak az egyházaknak is eltérőek a járványügyi véleményei. A helyi püspöki konferencia és a keleti katolikus egyházak szinódusai foglalkoztak a kérdőív vakcinára vonatkozó kérdésével is. A válaszok hangsúlyozzák a különböző ökumenikus kezdeményezéseket az oltás és a megszorítások tiszteletben tartása érdekében.

Fordulópont az ökumenikus kapcsolatokban

A modern ökumenikus párbeszéd mindig is szorosan összefüggött a politikai, társadalmi és kulturális fejleményekkel. Destivelle atya számára a világjárvány az egyik ilyen fejlemény. „Úgy vélem, hogy ez pozitív fordulópontot jelent majd az ökumenikus kapcsolatokban” – mondta az atya.

Ferenc pápa is további lendületet adott. A kérdőívre adott válaszok közül több is rámutat arra, hogy a közös imára való felhívását a járvány legelején nagyon jól fogadták. A Keresztény Egység Előmozdításának Pápai Tanácsa ezt a felhívást az Egyház összes vezetőjéhez intézte és  túlnyomó többségben pozitívan fogadták a Miatyánk közös elimádkozására vonatkozó kérést, amelyet Krisztus minden tanítványa együtt és egyidejűleg mondhatott immár közel két éve 2020. március 25-én délben.