Erdő Péter bíboros homíliája a vatikáni magyar kápolnában: Bízzuk sorsunkat Jézusra!
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
A koncelebrálók közt jelen volt többek közt Tóth Tamás atya, a püspöki konferencia titkára és Németh Norbert atya, a Pápai Magyar Intézet rektora. A szentmisén részt vett Habsburg-Lotharingiai Eduard szentszéki nagykövet és Vörös Győző ókorkutató professzor, aki kedd délután a római Cancelleria – egykori pápai kancellária – dísztermében „kettős” kitüntetésben részesült, hiszen a Pápai Akadémiák Díjához Ferenc pápa ez alkalommal először hozzákapcsolta a Pápaság Aranyérme Díjat, melyet eddigi péteri szolgálata során most adott ki másodszor. A kedd esti ünnepi eseményről és a méltató beszédekről szerdai adásunkban tudósítunk.
A világ mostani tolongásában is hittel és bizalommal férjünk hozzá Jézus köntöséhez
Erdő Péter bíboros homíliájában a napi evangélium kettős csodatörténetét napjaink „tolongásaira” is alkalmazta:
Két hívő lélek: Jairus és a vérfolyásos asszony
„Két csodát együtt hallottunk egyetlen evangélium keretében. Az egyik Jairus leányának meggyógyítása…? Inkább feltámasztása, a másik a vérfolyásos asszony története. Mindkettőben van egy közös szál, ez pedig a hit és a bizalom. Mert a zsinagóga elöljárója hisz Jézusban akkor is, amikor a környezete azt mondja, hogy „meghalt a lánya”. Jézus mégis felmegy és bemegy a lány szobájába, bár a környezete már nevet, hogy mit akarnak még itt egy halottal. A másik nagy hívő személyiség a történetben az a vérfolyásos asszony, aki megérinti Jézus ruháját, Jézus pedig megérzi a hitét és meggyógyítja őt.
Isten képes bennünket magyarokat túlsegíteni a legnagyobb életveszélyeken is
Nagy a „tolongás” ma a történelem útján is, ahogy egykor Jézus körül volt ott a tömegben. Nemcsak egyes emberek és csoportok, de egész népek, egész etnikai közösségek igyekeznek egymást taposva boldogulni, menekülni, biztonságba kerülni, hogy egyszerűen jobb életre találjanak. Ezek között a népek között ott sodródik a magyar. Tehát valahogy különlegesen veszünk mi részt több mint ezer éve ebben a „tülekedésben”. Ezt fejezi ki ez a kápolna. Ezt fejezi ki Szent István országfelajánlása. Nekünk magyaroknak életfontosságú, hogy ne csak a magunk erejében bízva keressük a túlélésünket és a boldogulásunkat, hanem bízzunk a Szűzanyában, bízzunk az Istenben, aki képes bennünket túlsegíteni a legnagyobb életveszélyeken is.
A nagy tömegben is bízzuk rá sorsunkat és érezzük meg segítő szeretetét
Így még attól sem kell kétségbe esni, amit Trianon előtt egy francia szerző írt a magyarságról, hogy halott nemzet, „Nation morte”, múltidőben. Ahhoz képest én nem mondom, hogy az életünket ne fenyegetné ma is sok minden, de itt vagyunk és hálát adhatunk az Istennek, hogy magyarként itt a Szent Péter bazilikában együtt ünnepelhetünk. Azt kérem a Jóistentől a mai szentmisében, hogy közösségként, magyarságként is legyen bennünk annyi bizalom, hogy megérintsük Jézus ruháját, hogy a nagy tömegben, ha kell, egyetlenként rábízzuk sorsunkat és megérezzük segítő szeretetét. Ámen”.