Parolin bíboros Abu Dzabiban: a klímaválság életmódváltással kezelhető
Christopher Wells / Somogyi Viktória – Vatikán
Egy aláírás, amely megerősíti a vallások elkötelezettségét az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. A világ fő vallási közösségeit és hagyományait képviselő mintegy harminc vallási vezető látta el kézjegyével azt a nyilatkozatot, amelyet az Abu-Dzabiban november 6-án, hétfőn megrendezett Globális vallási csúcstalálkozó (Global Faith Summit) alkalmával állítottak össze. Az aláírt vallásközi nyilatkozat szerint a vallási vezetők elkötelezik magukat, hogy mozgósítják közösségeiket a klímaválság leküzdésére, és konkrét lépéseket kérnek a politikai vezetőktől a november 30-tól december 12-ig tartó dubaji ENSZ éghajlatváltozási csúcstalálkozón (COP28), amelyen Ferenc pápa is részt vesz. Az Egyesült Arab Emirátusok fővárosában tartott aláírási ceremónián Pietro Parolin bíboros államtitkár is részt vett. A Vatikáni Rádió helyszíni tudósítójának adott interjújában a bíboros hangsúlyozta, hogy a vallások szerepe elengedhetetlen a klímaváltozás elleni globális fellépésben.
Bíboros úr, milyen szerepet játszhatnak a vallási vezetők abban, amit sokan inkább világi kérdésnek tartanak?
Parolin bíboros: Igen, szerintem a klímaváltozás világi probléma. Valóban a politikusok és a politika világa, a tudósok és mások foglalkoznak vele. De azt gondolom, hogy a vallási vezetők érintettsége abból adódik, hogy van egy etikai dimenziója is, egy etikai és erkölcsi dimenziója, amit a Szentszék erősen hangsúlyoz. Ezért úgy gondolom, hogy ebben a kérdésben egy vallási vezetőnek van hangja, hogy mondjon valamit, és motiválja a világ jelenlegi erőfeszítéseit a probléma megoldására.
Ha konkrétan a Szentszékről beszélünk, egyedülálló szerepe van a vallások között, mivel diplomáciai képviselettel rendelkezik szerte a világon. Hogyan látja a pápa és a Szentszék szerepét az olyan kérdések kezelésében, mint az éghajlatváltozás?
Parolin bíboros: Tudja, hogy a pápát nagyon érdekli [az éghajlatváltozás kérdése]. Ennek bizonyítéka az általa készített két dokumentum: a Laudato si' kezdetű enciklika, amely valóban hivatkozási pontot jelentett a világ számos vezetőjének és számos kormánynak az ENSZ éghajlatváltozási csúcstalálkozóján Párizsban, amikor aláírták az éghajlatváltozásról szóló megállapodást; és a mostani Laudate Deum (Dícsérjétek Istent) apostoli buzdítás, amely a Laudato si' naprakész változata.
Természetesen a Szentszéket a probléma minden aspektusa érdekli, a gázkibocsátás csökkentése, a tengerszint emelkedésének problémája és így tovább. Figyelmünk azonban mindenekelőtt két dologra, két konkrét kérdésre összpontosul. Az első az életmód. Nem elég több pénzt ráfordítani, ami nem jelenti azt, hogy nem fontos pénzt befektetni, de ez nem elég. Valóban meg kell változtatnunk életmódunkat, hogy ne károsítsuk a teremtett világot, a természetet, hanem felelős gazdái legyünk, ahogy a pápa mondta. Ezt a feladatot bízta Isten az emberiségre, amikor megteremtette.
A másik szempont az oktatás. Fontos szempont az új nemzedékek oktatása, hogy e világ erőforrásait más módon használják fel. Ez pedig a Szentszék egyetemes, világméretű elkötelezettsége. A Párizsi Megállapodás aláírásával ismét felvállaltuk ezt. Éppen ezt a pontot emelte ki a Szentszék, mert mi is kivesszük a részünket ebből az elkötelezettségből, ami Vatikánvárost illeti, és ebben a szakaszban mi is konkrét intézkedéseket tehetünk. A miénk természetesen egy nagyon kicsi állam, jelentős hatást nem gyakorolhatunk a jelenségre, de hisszük, hogy nagyban hozzájárulhatunk az új nemzedékek nevelése terén ahhoz, hogy e világ erőforrásait helyesen használják.
