Egyperces lelkigyakorlat a Pápai Ház szónokával. Első elmélkedés: Mit akartok?

Gedő Ágnes – Vatikán

Kevés olyan szó van, ami egy percben elég, hogy megtöltse a napunkat, sőt az életünket is: ezek Jézus szavai. Raniero Cantalamessa kapucinus bíboros ezekből gyűjtött egy csokorral, minden napra „megrágni valót”, akár egy lelki rágógumi, amin elgondolkodhatunk. Az első elmélkedés János evangéliumából merít, amikor Jézus az őt követőktől megkérdezi: „Mit akartok?”

Cantalamessa bíboros elmélkedése az élet céljáról

Elmélkedése a kérdésre összpontosít: „Mit akartok?”. Mit akartok? Emlékeztek az őt kísérőkre, akik így feleltek: Mester, hol lakol?”. Mire ő: “Gyertek, nézzétek meg!”. (vö. Jn 1, 38-39) Most azonban csak Jézus kérdése érdekel bennünket: “Mit akartok?” Fivérem vagy nővérem, aki hallgatsz engem, föltetted-e már valaha magadnak a kérdést: „Mi keresek én az életben”? Ha nem találod meg rögtön a választ, megsúgom neked. Azt keresed, amit mindenki: a boldogságot! Freud előtt megértette ezt Szent Ágoston: „Mindannyian – mondta – boldogok akarunk lenni!” Csak Freudhoz képest ő megadta ennek az egyetemes késztetésnek az okát is: „Te magadnak teremtettél minket” – mondja Isten a Vallomások elején, és „a mi szívünk nyugtalan, míg csak el nem pihen benned”. Vizsgáld meg magad, fivérem vagy nővérem, és meglátod, hogy nem éppen itt rejtőzik-e sok szomorúságod és nyugtalanságod magyarázata, vagyis, hogy repedezett falú víztartóban kerested a vizet ahelyett, hogy az élő víz forrásában kerested volna, aki Isten (vö. Jer 2,13) – zárta első napi villám-elmélkedését Cantalamessa bíboros.