Péterrel, mindig - Tizenegy éves pápaság az irgalom és a béke útján

Andrea Tornielli / Somogyi Viktória – Vatikán

A diplomácia fülsüketítő csendjében, egy olyan helyzetben, amelyet a politikai kezdeményezés és a békére törekvő vezetés egyre nyilvánvalóbb hiánya jellemez, miközben a világ őrült fegyverkezési versenybe kezdett és a halál kifinomult eszközeire olyan összegeket fordít, amelyek kétszeresen elegendőek lennének az alapvető egészségügyi ellátás biztosítására a Föld minden lakójának, és jelentősen csökkentené az üvegházhatású gázok kibocsátását – Ferenc pápa magányos hangja továbbra is a fegyverek elhallgattatására és bátorságra buzdít, hogy a béke ösvényeit keressük. Továbbra is tűzszünetet kér a Szentföldön, ahol a Hamász terroristái által október 7-én végrehajtott irgalmatlan mészárlást követően továbbra is folytatódik a tragikus gázai vérengzés. A pápa továbbra is kéri, hogy hallgattassák el a fegyvereket abban a tragikus konfliktusban, amely a keresztény Európa szívében, az orosz agresszor hadsereg bombázásai által elpusztított és meggyötört Ukrajnában robbant ki. Továbbra is békére szólít fel a világ más részein, ahol kimondhatatlan erőszakkal vívják az elfeledett konfliktusokat, amelyek egy globális konfliktus egyre nagyobb darabjait alkotják.

Róma püspöke egy sötét órában lép pápaságának tizenkettedik évébe, amikor az emberiség sorsa olyan főszereplő kormányzóknak van kitéve, akik képtelenek felmérni döntéseik következményeit, és úgy tűnik, megadják magukat a háború elkerülhetetlenségének. A pápa világosan és realizmussal azt mondja, hogy „aki látja a helyzetet, aki az emberekre gondol, az erősebb”, vagyis „akinek van bátorsága tárgyalni”, mert „a tárgyalás a bátorság szava”, ami miatt nem kell szégyenkezni. Ferenc pápa, a közel és távol állók félreértéseit megkérdőjelezve, továbbra is az élet szentségét helyezi a középpontba, közel áll az ártatlan áldozatokhoz, és elítéli azoknak a képmutatásba burkolózó erőknek a piszkos gazdasági érdekeit, akik a háborúk fonalait mozgatják.

Ha egy gyors pillantást vetünk a történelem elmúlt tizenegy évére, megértjük Péter hangjának prófétai értékét. Először fújt vészriadót a darabokban vívott harmadik világháborút illetően. A Laudato si' (2015) kezdetű társadalmi enciklika bemutatta, hogy az éghajlatváltozás, a migráció, a háborúk és a pusztító gazdaság egymással összefüggő jelenségek, és csak úgy nézhetünk szembe velük, ha globális tekintettel fordulunk feléjük. Az emberi testvériségről szóló nagy enciklika (Fratelli tutti, 2020) kijelölte a testvériségen alapuló új világ építésének útját, ismételten felszámolva bármilyen alibit arra, hogy Isten nevével visszaéljenek a terrorizmus, a gyűlölet és az erőszak igazolására. Továbbá tanításában állandóan utal az irgalmasságra, amely átszövi a missziós pápaság teljes szövetét.

A bizonyosság nélküli szekularizált és „folyékony” társadalmakban semmit sem lehet magától értetődőnek venni, és az evangelizáció – ahogy Ferenc pápa tanítja – a lényegből indul újra, ahogy az Evangelii gaudiumban (2013) olvashatjuk: „Újra felfedeztük, hogy még a katekézisben is alapvető szerepet játszik az első igehirdetés vagy „kerygma”, amelynek az evangelizáló tevékenység és az egyházi megújulás minden kísérlete középpontjában kell állnia. [...] A kerygma középpontba állítása megkívánja az igehirdetés néhány jellemzőjét, amelyek ma mindenhol szükségesek: hogy Isten üdvözítő szeretetét fejezze ki az erkölcsi és vallási kötelezettség előtt, hogy ne kényszerítse rá az emberekre az igazságot és a szabadságra hívja fel a figyelmet, hogy rendelkezzen némi örömmel, ösztönzéssel, életerővel és harmonikus teljességgel, amely nem redukálja le a prédikációt néhány olyan tanra, amelyek néha inkább filozófiaiak, mint evangéliumiak. Ez az evangéliumhirdetőjétől megkövetel bizonyos hajlandóságokat, amelyek segítenek az igehirdetés jobb befogadásában: közelség, nyitottság a párbeszédre, türelem, szívélyes befogadás, amely nem elítélő”.

A tanúságtétel az irgalmasságról tehát alapvető eleme „Isten üdvözítő szeretetének”, amely „megelőzi az erkölcsi és vallási kötelezettséget”. Más szóval, akik még nem kerültek kapcsolatba a kereszténységgel, amint azt XVI. Benedek már 2010 májusában világosan kifejtette, azokat valószínűleg nem fogja megérinteni és lenyűgözni az erkölcsi normák és kötelezettségek hangsúlyozása, a tilalmak nyomatékosítása, a bűnök részletes felsorolása, az ítéletek vagy a múlt értékei iránti nosztalgikus felhívások.

A befogadás, a közelség, a gyengédség, az elkísérés, az átölelni és meghallgatni képes keresztény közösség kezdetén ott van a megtapasztalt irgalmasság és az ezer korlát és bukás ellenére is keresett viszonzásának visszhangja. Ha ilyen tekintettel értelmezzük a pápa gesztusait, még azokat is, amelyek némelyekben ugyanazokat a botrányos reakciókat váltották ki, mint Jézus gesztusai kétezer évvel ezelőtt, felfedezzük mély evangelizáló és missziós erejüket – zárja vezércikkét Andrea Tornielli, a Vatikáni Rádió műsorigazgatója Ferenc pápa megválasztásának 11. évforulóján.