Vatikáni képviselő Genfben a béranyaságról: sürgősen betiltandó „piac”
Somogyi Viktória – Vatikán
A béranyaság „a nők és a gyermekek méltóságának és jogainak súlyos megsértését jelenti”, és a nemzetközi közösség „gondolkodjon el e gyakorlat teljes betiltásának sürgősségén”. Így fogalmazott Ferenc pápa idén januári beszédében, amelyet a Szentszékhez akkreditált diplomáciai testülethez intézett. Terjedőben van az ezzel a gyakorlattal kapcsolatos „erős negatív megítélés iránti konszenzus” globális szinten, „még a különböző politikai, etikai és vallási álláspontokból kiindulva is”. Ezeket a következtetéseket állapította meg Gabriella Gambino, a Világiak, a Család és az Élet vatikáni dikasztérium titkár-helyettese, aki a „Milyen áron? A béranyaság eltörlése felé: a nők és a gyermekek kizsákmányolásának és áruvá tételének megakadályozása” címmel tartott találkozót moderálta. A konferenciát a Szentszék genfi állandó ENSZ-képviselete és a „Caritas in Veritate” Alapítvány szervezte.
„Reprodukciós turizmus”
A találkozó célja – fejtette ki bevezetőjében a moderátor – „hogy elgondolkodjunk a béranyaság jelenségére adott nemzetközi válasz sürgősségéről”. Tudatában annak a ténynek, hogy a béranyaságra vonatkozó állami szabályozás eltérései által kialakult „reprodukciós turizmus” „még mindig a nők és a gyermekek e gyakorlat általi transznacionális kizsákmányolásának az oka”, a vatikáni képviselő szerint szükség van „egy közös elkötelezettség előmozdítására, hogy biztosítsuk az érintett alanyok méltóságának és alapvető emberi jogainak egyetemes védelmét”.
A méltósághoz való jog
Gabriella Gambino idézte a Hittani Dikasztérium legutóbbi (2024. április) „Dignitas Infinita” (Végtelen méltóság) című nyilatkozatát, amikor kiemelte, hogy minden gyermeknek joga van „teljesen emberi származáshoz és [...] ahhoz, hogy kapja meg egy olyan élet ajándékát, amely megmutatja annak a méltóságát, aki adja és akik kapja azt”. A vatikáni Világiak, a Család és az Élet dikasztériumának képviselője megismételte, hogy „nem minden reprodukciós mód törvényes, és szigorúan jogi értelemben nem létezik olyan, hogy „gyermekhez való jog”, amely igazolhatna bármilyen reprodukciós gyakorlatot”. Majd felidézte a béranyasággal kapcsolatos problémákat, a „születés elszemélytelenítésétől és eljárássá tételétől”, egyrészt a „nők kereskedelmi áruvá tételéig és kizsákmányolásáig”, másrészt a „gyermek tárgyasításáig”. Ez egyúttal „az alapvető emberi kapcsolatok szerződéssé tételének egyik formája, amelynek célja, hogy örökre befolyásolja az érintett alanyok identitását és életét”.
A felszólalók
Gabriella Gambino vatikáni képviselő bevezetője után Eugenia Roccella, olasz családügyi, születési és esélyegyenlőségi miniszter vette át a szót, hogy az olasz jogalkotás szemszögéből mutassa be a béranyaság témáját. Majd beszédet mondott Olivia Maurel, a Casablancai Nyilatkozat szóvivője, a béranyaság egyetemes eltörlését célzó kampány vezetője, aki a témát a gyermek jogai szempontjából elemezte. A mozgalom az Egyesült Államokban, Kentuckyban született meg egy béranya által. A harmadik előadó Eva Maria Bachinger újságíró és író volt, aki 2015-ben társalapítója volt Bécsben a „Stop Surrogacy” (Állítsuk le a béranyaságot) elnevezésű kezdeményezésnek, és három könyv szerzője ebben a témában, amelyek a béranyaság kérdését a nők jogai szempontjából értékelik. Végül Bettina Roska, a genfi ADF International, egy nemzetközi keresztény jogvédő szervezet jogi felelőse elemezte a téma jogi dimenzióit, bemutatva a nemzetközi jogi körképet és rávilágítva a hiányosságokra és kihívásokra.
