Az amszterdami „Minden Népek Asszonya” jelenések – VI. Pál jóváhagyta a negatív ítéletet
Somogyi Viktória – Vatikán
A Hittani Dikasztérium nyilvánosságra hozta a bíboros tagok negatív és végleges ítéletét, akik 1974-ben egyhangúlag kinyilvánították, hogy a „Minden Népek Asszonya” állítólagos amszterdami jelenései nem természetfelettiek. A döntést VI. Pál pápa jóváhagyta. «A korábbi években a Dikasztérium – olvashatjuk a július 11-én, csütörtökön kiadott sajtóközleményben – általában nem hozta nyilvánosságra az állítólagos természetfeletti jelenségekkel kapcsolatos döntéseket, de a felmerült tartós kételyek láttán, amelyek az 1945-1959 közötti amszterdami állítólagos jelenésekhez és kinyilatkoztatásokhoz, illetve a „Minden Népek Asszonya” iránti tisztelethez kapcsolódnak, a Hittani Dikasztérium közzéteszi az akkori Szent Kongregáció rendes ülésének eredményét, amelyet 1974. március 27-én tartottak».
Íme az ítéletek:
«1. Ami a doktrinális ítéletet illeti: OMNES „constat de non supernaturalitate”.
2. Ami a jelenség további vizsgálatát illeti: OMNES: „negative”.»
Ezeket a döntéseket – olvasható a sajtóközleményben – «VI. Pál pápa hagyta jóvá a Szent Kongregáció prefektusa, F. Šeper bíboros 1974. április 5-i audienciáján. Azért teszik közzé, hogy Isten szent népe és pásztorai levonhassák a szükséges következtetéseket» - zárul a Hittani Dikasztérium sajtóközleménye.
A májusban életbe lépett új előírások előtt a Dikasztérium csak a püspökkel közölte a hivatalos döntéseket, és legfeljebb csak egy általánosabb hírt adott ki. Most azonban az esetleges félreértések tisztázása érdekében nyilvánosságra hozzák a pápa által jóváhagyott ítéletet, amely jelen esetben a legnegatívabb ítélet, amely megállapítja a nem természetfeletti jelleget, amelyet az új előírások továbbra is előirányoznak. Ez egy olyan ítélet, amelynek „konkrét és bizonyított tényeken és bizonyítékokon kell alapulnia”, amelyek igazolják az állítólagos jelenség nem hiteles mivoltát.
1945. március 25-én, az amszterdami eucharisztikus csoda 600. évfordulóján Ida Peederman elmondta, hogy látta a Szűzanyát, aki „Minden Népek Asszonya” címmel mutatkozott be neki. Ida 1905-ben született Alkmaarban, a család öt gyermeke közül a legfiatalabb volt. Ida 8 éves korában elvesztette édesanyját, és röviddel ezután családjával Amszterdamba költözött, ahol 1996-ban bekövetkezett haláláig élt. Az állítólagos március 25-i jelenést további 55 követte 1959-ig. A 14 év leforgása alatt a Szűzanya – Ida elbeszélése szerint – előre felfedett neki különféle eseményeket, köztük XII. Pius halálát, és megmutatta saját magát, amelyet később Heinrich Repke festő festett meg az állítólagos látnok leírása alapján. Ma ezt a képet egy 1973-ban épült kápolnában őrzik a Diepenbrockstraat 3. szám alatt, egy Amszterdam déli részén található lakónegyedben.
1956-ban Haarlem-Amszterdam akkori püspöke, Johannes Petrus Huibers a Mária-jelenések kapcsán kijelentette, hogy „non constat de supernaturalitate”. Az akkori Hittani Kongregáció 1974 májusában súlyosabb ítéletet hozott, amely VI. Pál pápa személyes jóváhagyásával meghozta a „constat de non supernaturalitate” végleges elutasító ítéletét. 1996-ban Huibers püspök utódja, Henny Bomers püspök a Szentszékkel konzultálva lehetővé tette a „Minden Népek Asszonya” tiszteletét, de nem ismerte el az állítólagos jelenéseket. Ezzel ellentétben, utódja, Jos Punt püspök 2002-ben elismerte annak hitelességét, anélkül azonban, hogy konzultált volna a Szentszékkel. Három évvel később, 2005-ben a Hittani Kongregáció eltávolított néhány szót abból az imából, amelyet Szűz Mária Ida Peerdemannak hagyott, mivel azok nem feleltek meg a katolikus tanításnak. Végül 2020. december 30-án Haarlem új püspöke, Johannes Hendriks, «miután konzultált a Hittani Kongregációval, és egyetértésben azzal», kijelentette, hogy «a Minden Népek Asszonya cím használata Szűz Máriára önmagában teológiailag megengedhető»; «ennek a címnek az elismerése azonban még csak burkoltan sem értelmezhető egyes jelenségek természetfölötti voltának elismeréseként», hiszen a Kongregáció ezzel kapcsolatban «negatív ítéletet» hozott, amelyet 1974-ben „VI. Pál jóváhagyott”.
A különféle üzenetek között, amelyeket a Szűzanya hagyott Idának, az a kérés is szerepel, hogy az egyház ismerje el Mária „társmegváltó” dogmáját. A kérés 1952. december 8-ra nyúlik vissza. Ezzel kapcsolatban emlékeztethetünk arra, amit Ferenc pápa legalább két alkalommal mondott: 2020. április 3-án, a Szent Márta-házban bemutatott reggeli szentmiséje homíliájában a pápa a következőket mondta: „A Szűzanya nem akart semmiféle címet elvenni Jézustól... Nem kérte, hogy kvázi megváltónak vagy társmegváltónak hívják: nem. Csak egy Megváltó van, és ezt a címet nem lehet megduplázni”. A 2021. március 24-i általános kihallgatáson megismételte ezt a kijelentését: „Krisztus az egyetlen Megváltó: Krisztussal nincsenek társmegváltók”.
A jelenések előzményei
Ida rendszeresen látogatta a Domonkos-rendi spuilstraati templomot és szokása szerint egyedül ment hazafelé az utcán. Egyszer csak eltűntek a falak, egy nagy fényességet látott és egy szép keleties vonású nő állt előtte. Nem tudta mennyi ideig tartott a jelenés, de amikor eltűnt, azonnal hazaszaladt. Otthon elmondta apjának, aki azt tanácsolta, hogy senkinek ne mondja el, mert ki fogják nevetni, és azt fogják gondolni megbolondult. Kezdetben nővére jegyzetelte le szóról-szóra látomásait, mert ő is jelen volt az eseményeknél. Ida rendszeresen gyónt, a jelenések idején gyóntatópapja kísérte figyelemmel a jelenés-sorozatot. Ida Peerdeman egész életét a Minden Népek Asszonyának szentelte. Heinricks Bomers haarlemi püspök maga tartotta a temetési szertartását. Beszédében megemlítette, hogy Ida sohasem vált beképzelté, és irtózott attól, hogy megkülönböztetett figyelmet szenteljenek személyének. Szerény maradt haláláig, ami jó jel. A püspök szerint nem volt kétséges, hogy Ida az igazat mondta egész életében, és életét alárendelte a Minden Népek Asszonya tiszteletének. (forrás: Wikipédia)
