Közzétették az októberi szinódus munkadokumentumát
Isabella Piro / Gedő Ágnes - Vatikán
Hogyan legyünk szinodális, missziós egyház? Ezt az alapkérdést járja körül a püspöki szinódus őszi ülésének munkadokumentuma, az Instrumentum laboris. Az október 2-27-e között megrendezendő ülés témája: „Egy szinodális egyházért: szeretetközösség, részvétel és misszió”, mely a 2023-as ülést követi. A most megjelent munkadokumentum összegyűjti az előző év gyümölcseit, kiegészítve azt más találkozók eredményeivel, mint például a plébánosok nemzetközi találkozója (melyet Sacrofanóban tartottak április 29-től május 2-ig). Ezen túl tartalmazza annak a tíz tanulmányi csoportnak a munkáját, amellyel Ferenc pápa megbízásából elmélyítették a 2023-as szinóduson fölmerült bizonyos témákat.
Július 9-én, a Szentszék Sajtóközpontjában mutatták be a dokumentumot, mely nem kíván előregyártott válaszokat adni, sokkal inkább útmutatást és javaslatokat arra, hogy az egyház a maga egészében hogyan lehet szinodális a küldetésében, vagyis hogyan lehet közelebb az emberekhez? Miként legyen kevésbé bürokratikus, helyette Isten háza és családja, ahol minden megkeresztelt felelősnek érzi magát és részt vesz az egyház életében, a maga szerepének és szolgálatának megfelelően.
A dokumentum 5 részből áll
Az Instrumentum laboris öt nagy részre tagolódik: bevezetés, alapok és három központi rész. A bevezetés emlékeztet az eddig megtett útra, kiemeli az elért eredményeket, mint például a Lélekben való beszélgetés szinodális módszerének elterjedt használatát. Ezt követik az alapok, melyben a szinodalitás megértéséről van szó, melyet a megtérés és a reform folyamataként tekint. Megosztott és konfliktusoktól szenvedő világunkban az egyház arra hivatott, hogy az egység jele legyen, a kiengesztelődés és a meghallgatás eszköze mindenki számára, különösen a szegények, a kirekesztettek, a hatalomból kizárt kisebbségek számára. A szinodalitás nem értékeli le a tekintélyt és a feladatot, amit maga Krisztus bíz a pásztorokra. Nem öncélú, hanem szervesen kapcsolódik a küldetéshez – emlékeztet rá a dokumentum.
Értékelni a nők szerepét az egyházban
Az alaprész nagy teret szentel a nők szerepének, melyet az egyház életének minden területén játszanak, kiemelve, hogy jobban el kell ismerni karizmájukat és hivatásukat. Isten néhány nőt választott ki arra, hogy a feltámadás első tanúi és hirdetői legyenek. A keresztség erejében tehát teljesen egyenlők, ugyanazokat az ajándékokat árasztja ki rájuk a Lélek, és arra hivatottak, hogy szolgálják Krisztus küldetését – mutat rá a dokumentum. Mentalitásváltásra van szükség először is, aminek révén felismerik, hogy a nők és férfiak Krisztusban egymás testvérei, a közöttük lévő kapcsolat, kölcsönös függés a közös küldetést szolgálja.
A nők részvétele és felelőssége
Bizonyos kultúrákban továbbra is erőteljesen jelen van a férfiuralom, ezért a szinódus második ülésén kívánatos, hogy a nők nagyobb számban vegyenek részt az egyházról szóló döntési folyamatokban, és a döntések minden fázisában. Emellett szélesebb körben jussanak felelős pozíciókhoz az egyházmegyékben és az egyházi intézményekben, a szemináriumokban, intézetekben, teológiai karokon, és a kánoni eljárások bírói szerepében. Ezek a javaslatok a szerzetesnőket is érintik, akiknek nagyobb elismerést és határozottabb támogatást kell nyújtani életükhöz és karizmájukhoz, felelős pozíciókba is juttatva őket – folytatódik a szinódusi munkadokumentum.
Folytatódik a teológiai elmélkedés a női diakonátusról
Ami a nők diakónusi szolgálatának megnyitását illeti, az Instrumentum laboris leírja, hogy néhány helyi egyház kéri ezt, míg mások ellenzik. Az októberi szinódusi ülésen nem fogják tárgyalni ezt a témát, ezért jó, hogy folytatódnak az ezzel kapcsolatos teológiai megfontolások. Mindenesetre a nők szerepéről való gondolkodás egyértelművé teszi azt a vágyat, hogy erősítsék a világiak által folytatott minden szolgálati formát. Ezért kívánatos, hogy megfelelő formákat találjanak arra, hogy hozzájáruljanak Isten igéjének hirdetéséhez a szentmise ünneplése közben is.
I. rész: Kapcsolat Istennel, a testvérekkel és a többi egyházzal
A bevezetés és az alapok után a dokumentum azokat a kapcsolatokat vizsgálja meg, amelyek révén az egyház szinodális lehet küldetésében, vagyis az Atyaistennel, a testvérekkel és az egyházakkal való kapcsolatokat. A karizmák, a szolgálatok és a papi szolgálat elengedhetetlen tehát egy olyan világban és világért, mely a sok ellentmondás közepette keresi az igazságosságot, a békét és a reményt. A helyi egyházakból kapott visszajelzések alapján a fiatalok olyan egyházat szeretnének, ami nem a struktúrák és a bürokrácia egyháza, hanem kapcsolatokra épül, dinamikus és fejlődik. Az októberi ülésen megvizsgálhatják új szolgálati formák létrehozásának lehetőségét, melyek a meghallgatást és az elkísérést segítik. Nyitva kell tartanunk a közösség ajtaját, hogy az emberek beléphessenek rajta anélkül, hogy fenyegetve vagy megítélve éreznék magukat.
II. rész: Képzési folyamatok és közösségi megkülönböztetés
Az Instrumentum laboris második része a képzési folyamatokról és a közösségi megkülönböztetésről szól, mely lehetővé teszi, hogy az egyházak megfelelő döntéseket hozzanak, meghatározva mindenki felelősségét és részvételét. A család, mint az élet és a szeretet közössége kiemelt helyet kap a hitre és a keresztény gyakorlatra való nevelésben. A nemzedékek közötti összekapcsolódás a szinodalitás iskolája. Mindenki, gyengék és erősek, gyermekek, fiatalok és idősek nagyon sokat kaphatnak egymástól és adhatnak egymásnak.
Fontos az elszámolhatóság
Fontos az is a különböző folyamatok között, hogy a felelős beosztású egyháziak átlátható módon számot adjanak munkájukról, melyet az egyház javára és küldetésére folytatnak – szögezi le a dokumentum. Egy szinodális egyháznak szüksége van az átláthatóság és elszámolhatóság kultúrájára és gyakorlatára. Ezek ugyanis nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy meglegyen az a kölcsönös bizalom, amellyel együtt haladhatunk és gyakorolhatjuk kölcsönös felelősségünket a közös küldetésért.
A hiteles egyháznak átláthatónak kell lennie
Az Instrumentum laboris arra is emlékeztet, hogy a végzett szolgálatról már az apostoli egyházban is el kellett számolni a közösség felé, tehát egy régi hagyományról van szó. Ma azért várják el az egyháztól az átláthatóságot és az elszámolást, mert az elmúlt években rontották a hitelét a pénzügyi botrányok, és főként a kiskorúak és kiszolgáltatott személyek elleni szexuális abúzusok. Az átláthatóság és az elszámolás hiánya növeli a klerikalizmust, amely tévesen arra épül, hogy a felszentelt papok nem kötelesek elszámolni senki felé tekintélyük gyakorlásáról.
Értékelési struktúrákra van szükség
Ez az elvárás az egyház minden szintjére igaz, a lelkipásztori tervekre, az evangelizálási módszerekre, és azokra a módozatokra, amelyekkel az egyház tiszteli az emberi személy méltóságát, például az intézményein belüli munkakörülményekkel. Olyan struktúrákra és értékelési formákra van szükség – nem moralista értelemben -, amelyek megvizsgálják a szolgálati felelősség gyakorlásának módját. Garantálni kell az egyháznak többek között egy éves elszámolás közzétételét a javak és erőforrások használatáról, küldetése teljesítéséről, beleértve a kiskorúak és sérülékeny személyek védelméért tett kezdeményezések bemutatását, a nők vezetői pozíciókhoz segítését, részvételük előmozdítását a döntési folyamatokban.
III. rész: Ökumenikus és vallásközi párbeszéd
A szinódusi munkadokumentum harmadik része azokkal a helyekkel foglalkozik, ahol a kapcsolatok és folyamatok testet öltenek. Ezek nem feltétlenül térbeli helyszínek, hanem inkább konkrét helyzetek, amelyeket a kultúrák és az emberi körülmények dinamikái jellemeznek. Tanácsos túllépni az egyházi kapcsolatok és tapasztalatok statikus és piramisszerű látásmódján, ehelyett a sokszínűség és a pluralitás az, ami lehetővé teszi az – egy és egyetemes – egyház számára, hogy dinamikus körforgásban éljen, ne essen az egyénieskedés vagy az ellaposodás csapdájába. Ellenkezőleg, éppen ebbe a távlatba kell helyezni a más felekezetekkel, vallásokkal, kultúrákkal való párbeszédet is. Ebbe illeszkedik az is, hogy a péteri szolgálat gyakorlásának olyan formáit keresik, amelyek nyitva állnak az ökumenikus folyamat új helyzete előtt, a keresztények látható egysége felé.
A remény zarándokai
Végezetül az októberi szinódus dokumentuma emlékeztet rá, hogy valamennyi kérdés az egyházat kívánja szolgálni és azt, hogy begyógyíthassa korunk legmélyebb sebeit. Az Instrumentum laboris egy felhívással zárul: Folyassuk utunkat mint a „remény zarándokai”, készülve a 2025-ös szentévre!
