Interjú Ignatius Suharyo jakartai érsekkel: Mi indonéz katolikusok szeretjük a hazánkat
P. Vértesaljai László SJ - Vatikán
Mint ismeretes, Ferenc pápa másfél hét múlva, szeptember 2-án hétfőn az eddigi leghosszabb, összesen tizenegy napos apostoli útjára kel, melynek során felkeresi Indonézia, Pápua Új-Guinea, Kelet-Timor és Szingapúr országait. Elsőként a térség legnagyobb országát, Indonéziát látogatja meg szeptember 3-a és 6-a között. Indonézia több mint 275 millió lakosával a világ negyedik legnépesebb országa, egyben a legnépesebb muszlim többségű ország. Ázsia egyetlen olyan országa, melynek területe átnyúlik a déli féltekére. A szigetvilágból álló Indonézia lakosságának 8 százaléka keresztény, közülük a katolikusok száma meghaladja a 10 milliót, vagyis a lakosság 3,6 százalékát. A pápalátogatás eseményének előkészítésére a Fides olasz katolikus missziós hírügynökség interjút készített Ignatius Suharyo jakartai érsekkel.
Az indonéz főváros katolikus székesegyházában a belépőket egy hatalmas kivetítő köszönti Ferenc pápa képével, a látogatás mottójával, alul pedig egy számláló mindig frissítve jelzi, hogy még hány nap van hátra a pápalátogatásig. A Fides hírügynökség riportját Paolo Affatato újságíró készítette a jakartai érsekkel, aki először egy általános képet kért az Indonéziában élő katolikus egyházról.
Általános kép az Indonéziában élő katolikus egyházról
Indonézia nagyon nagy ország, és a helyzet szigetenként nagyon változó, minden szinten: földrajzi, társadalmi, kulturális és vallási tekintetben, miként a fejlettségi szint és az oktatás terén is. Ez az erős sokszínűség minden bizonnyal érték, de valójában egyúttal egy nagy kihívást is jelent a nemzet egysége érdekében. Általánosságban elmondható, hogy az indonéziai katolikusok harmóniában élnek a nemzet többi részével, a társadalom különböző összetevőivel, amelyek nagy többsége az iszlámot vallja. Már a katolikus egyház kiterjedtségében és jelenlétében is nagy különbségek figyelhetők meg a szigetországban: Keleten Floresben, a Nusa Tenngara tartományban találunk egy szigetet, ahol a lakosság többsége katolikus, ellenben például Nyugat-Szumátrában alig találunk katolikus hívőt. Ebben a nagyon összetett helyzetben azonban közös vonásunk, hogy egyszerűen és szelíden teszünk tanúságot a hitünkről, és jó viszonyt próbálunk ápolni a többi emberrel. Az Indonéz Püspöki Konferencia adatai szerint a több mint 275 millió lakosból hozzávetőleg 10,5 millió a katolikus hívő szerte az ország 34 tartományában.
Melyek a katolikus jelenlét legfontosabb mozzanatai az ország történetében?
A 14. században néhány ferences misszionáriussal történt első kapcsolatfelvétel után az első portugál misszionáriusok 1500 elején érkeztek a Molukkák szigetére és hirdették az evangéliumot. Xavéri Szent Ferenc, a missziók védőszentje az 1500-as évek közepén szállt itt partra és folytatott missziós tevékenységet. Ezt követően kálvinista holland gyarmatosítók érkeztek és maradtak itt 350 éven át, akiknek a jelenléte gátolta a katolikus hit elterjedését, ezért a katolikus hitélet visszaesett. Csak a 19. században adott a Holland Kelet-indiai Társaság a katolikusoknak missziós szabadságot. Itt Jáván hálával emlékezünk Frans Van Lith holland missziós atya jelenlétére, aki a 20. század elején evangelizálta a sziget központját és megalapította az első katolikus szemináriumot. Ez egy nagyon hosszú történet, melynek utolsó szakasza Indonézia függetlenségének 1947-es kikiáltásától kezdődik. Emlékezetes, hogy akkor a Szentszék az elsők között ismerte el az új nemzetet és így 1947 óta a Vatikán képviselője már hivatalosan is működött Jakartában. Általánosságban érvényes, hogy az itt szolgáló katolikus misszionáriusok közel álltak a helyi lakossághoz, és osztoztak az önálló nemzetté válás iránti vágyukban.
Miben nyilvánult meg ez a közelség?
A holland majd japán gyarmati időszakban a misszionáriusok nagyon egyértelműen kifejezték Indonézia függetlenségének támogatását, főként XV. Benedek pápa Maximum Illud apostoli levele után. A misszionáriusok közül kiemelkedik Alberto Soejapranata jezsuita atya alakja, aki 1940-ben az első helyi indonéz püspök lett, és aki a Van Lith Szeminárium tanulójaként ma az állam által is elismert nemzeti hősök egyike.
Egyébként megállapítható, hogy a helyi katolikus egyház a kezdetek óta szerves részét képezi az indonéz társadalomnak. Ma is valljuk Alberto Soejapranata püspök mottóját: „Legyünk száz százalékban katolikusok és száz százalékban indonézek!” Elmondhatjuk, hogy Indonézia-szerte a katolikusok az összetartozás szellemében élnek. A püspök szerint a katolikusok annak a tudatában élnek, hogy szentek legyenek, hogy Krisztus nyomdokait kövessék, hogy tanúságot tegyenek róla ott, ahol élnek. Mi indonéz katolikusok – folytatja – szeretjük a hazánkat, tisztelettel tekintünk rá és hitünk ihletésével élünk benne. Ez konkrétan azt jelenti, törekszünk arra, hogy nagylelkűek, jótékonykodóak, könyörületesek legyünk országunk, az egész hatalmas indonéz lakosság iránt.
Hogyan ölt konkrétan testet napjaikban ez a hozzáállás a sajátosan összetett indonéz kontextusban?
A Pátria, a szülőföld iránti szeretetnek ez a mai magatartása az Alkotmány alapját képező „Pancasila”, az „öt alapelv chartája” értékeinek mindennapi gyakorlása során fejeződik ki és válik érthetővé. A jakartai érsek példaként említi, hogy az egyházmegye 2016-tól 2020-ig tartó ötéves időszakában minden évben közösségben együtt reflektáltak a Pancasila egy-egy alapelvére, átültetve azt a mindennapi életbe, figyelembe véve hitük sajátos szempontjait, ami megerősítette mind a hitüket, mind pedig az Indonéziához való tartozásukat.
Az első alapelv az „egy Istenbe vetett hit”, melyet mi katolikusok XVI. Benedek pápa 2005-ben megjelent első enciklikája, a „Deus Caritas est” tükrében tanulmányoztunk, és egyúttal abban az évben, 2016-ban ünnepeltük az Irgalmasság Jubileumát az egész egyházzal együtt ezzel a mottóval: Isten szeret minket és irgalmas hozzánk. A második alapelv az emberség. A kérdés, amit feltettünk magunknak, az evangéliumra vonatkozott: Ki a felebarátom? Ha arra gondolunk, hogy Indonézia több mint hétezer etnikai csoportból áll, különböző kultúrával, történelemmel és hagyományokkal. A szomszédom mindegyike az én felebarátom, ebből a hatalmas indonéz mozaikból.
A harmadik elv az egység. Indonézia egységének aktualizálása során azt láttuk, hogy ennek egyenes következménye van, mert ugyan különbözőek vagyunk, de mindannyiunkat ugyanaz az emberség köt össze, és ez építi meg az ország egységét. Indonézia mottója: „egység a sokféleségben”. Mindezt egészen különös módon juttatjuk kifejezésre a Mária-tiszteletünkben, mert Szűz Máriában közös édesanyánkat szeretjük, és így született meg „Mária, a minden etnikai csoport anyja”, akinek ikonja a nemzeti fehér piros színekkel, fölötte az ország-szimbólum, a sas alakjával, valójában mindenki számára közös anya. Így látjuk a jakartai katedrálisban is, és amikor őhozzá folyamodtunk, akkor piros és fehér gyöngyökből készített rózsafüzért osztottunk szét és így imádkoztunk.
A negyedik alapelv, a bölcsesség vezette „demokrácia”, melynek átelmélkedéséhez a keresztény sapientiát, Krisztus bölcsességét hívtuk segítségül, főként a közösségi megkülönböztetés és a szinodális út megtapasztalása által. Mindeközben tekintettel voltunk az indonéz nemzet eredetére, ami arra késztet bennünket, hogy ne egyénileg, hanem együtt gondoljunk a jövőnkre, az egész nemzet keretén belül. Számunkra az egyházi hierarchia egy olyan szolgálat, mely meghallgatja a Szentlélek szavát, aki az egyház közösségeihez szól. Így lép be a demokrácia elve az egyházi közösség életébe a szinodalitás gyakorlatával.
Végül az ötödik alapelv, a társadalmi igazságosság megfontolása során fellépett a világjárvány, ami által még jobban megtapasztalhattuk a szegényekre és betegekre, és a leginkább rászorulókra és kiszolgáltatottakra irányuló figyelmet, hitbéli, etnikai vagy kulturális különbségtétel nélkül. Ennek a különleges helyzetnek a hatására készítettük és helyeztük el a székesegyházunkban a „hajléktalan Jézus” szobrát, hogy emlékeztessen mindnyájunkat: Krisztus jelen van a szegényekben, a peremre szorultakban és a kisemmizettekben – zárul a Fides olasz katolikus hírügynökség riportja, melyet a Szentatya közeli apostoli útja számára előzetesként készített Ignatius Suharyo jakartai érsekkel.
