A Vatikán jóváhagyta a Chandavilai Fájdalmas Szűzanya iránti tiszteletet

Somogyi Viktória – Vatikán

A Hittani dikasztérium „örömmel adja hozzájárulását” José Rodríguez Carballo, Mérida-Badajoz érsekének, hogy kihirdesse a „nihil obstat” (semmi akadálya) nyilatkozatot, miszerint „Chandavila kegyhelye – amely az egyszerűség, a szűkszavúság és mégis a nagy vallási odaadás gazdag történetének örököse – továbbra is felkínálja a hívőknek a belső béke, a vigasztalás és a megtérés helyét”. A dikasztérium prefektusa, Victor Manuel Fernández bíboros ezt egy levélben fogalmazta meg, amelyet Ferenc pápa augusztus 22-én hagyott jóvá. Ez válaszol a spanyol érseknek az 1945-ös eseményekről szóló július 28 -i levelére, amelyben leírja, hogy abban az évben két fiatal lánynak megjelent Szűz Mária a Fájdalmas Szűzanyaként a spanyolországi Chandavilában, az Extremadurában, a portugál határ közelében.

Vatikáni iránymutatások

A vatikáni dikasztérium által május 17-én közzétett iránymutatások szerint a „nihil obstat” elismeri „a Szentlélek művének számos jelét”, még akkor is, ha „nem állapítják meg bizonyossággal a jelenség természetfelettiségének hitelességét”. A lépés arra ösztönzi az egyházmegyei püspököt, hogy becsülje nagyra a lelkipásztori értéket, és segítse elő ennek a spirituális jelenségnek a terjedését, akár lehetséges zarándoklatok révén erre a szent helyre, míg a hívők felhatalmazást kapnak arra, hogy „körültekintően csatlakozzanak”.

Marcelina és Afra története

A Chandavilai Fájdalmas Szűzanya iránti áhítat a második világháború vége felé kezdődött két lány, a tízéves Marcelina Barroso Expóto és a tizenhét éves Afra Brígido Blanco spirituális élményeivel, akik egymástól függetlenül tapasztalták meg ezeket ugyanazon a helyen 1945 májusától kezdve. „Marcelina elmondja, hogy először egy sötét alakzatot látott az égen. Máskor nyilvánvalóbbá vált, hogy ez a forma a Fájdalmas Szűzanya volt, egy fekete köpennyel, ami tele volt csillagokkal, egy gesztenyefán. A látomáson túl a fiatal lány nagyon mély érzést is megélt, hogy a Szűzanya megöleli és csókot ad a homlokára. Ez a Miasszonyunk közelségének és szeretettel teli jelenlétének megerősítése talán a legszebb üzenet” - írta Fernández bíboros, a Hittani dikasztérium prefektusa. „Annak ellenére, hogy a napok elteltével, mind ő, mind Afra az alakot a Fájdalmas Szűzanyaként azonosították, ami a legszembetűnőbb a Szűz jelenléte, amely vigasztalást, bátorítást és bizalmat kelt. Amikor a Szűz megkéri Marcelinát, hogy térden állva sétáljon végig egy szakasz száraz, szúrós gesztenyeburkokon, töviseken és éles köveken, nem azért teszi, hogy szenvedést okozzon. Éppen ellenkezőleg, azt kéri, hogy bízzon benne e kihívás láttán: „Ne félj; Semmi sem fog történni veled”.

Szűz Mária gyengédsége

„Szűz Mária kérése, hogy bízzon a szeretetében - folytatta a prefektus bíboros -, reményt adott ennek a szegény és szenvedő lánynak, valamint a méltóság érzésének tapasztalatát. Ez az egyszerű köpeny, amely nádból és fűből készült, amelyekkel a Szűzanya védte a lány térdét, nem Szűz Mária gyengédségének gyönyörű kifejezése?” „Ugyanakkor - tette hozzá -, ez a szépség megtapasztalása volt, mert Szűz Mária ragyogó csillagképekkel körülvéve jelent meg, mint például azok, amelyeket éjszaka meg lehet csodálni a spanyolországi Extremadura kis falvai tiszta égboltján.”

A szolgálatnak szentelt diszkrét életek

Az állítólagos látomások után, Fernández bíboros szerint, a két lány „diszkrét és észrevétlen életet” élt, amely során a „jótékonysági tevékenységeknek szentelték magukat, különös tekintettel a betegek, az idősek és az árvák gondozására, ezáltal továbbadva azoknak, akik szenvednek a Szűzanya szeretetének édes vigasztalását, amelyet ők maguk is megtapasztaltak.”

Sok szempont, amely jelzi a Szentlélek művét

Mindezen okok miatt Fernández bíboros azt írta Rodríguez Carballo érseknek: „Semmi sem lehet kifogásolható ebben a gyönyörű ájtatosságban, amely ugyanazt az egyszerűséget jeleníti meg, amit a Názáreti Máriában, Áldott Édesanyánkban látunk. Sok pozitív szempont jelzi, hogy ez a Szentlélek műve a sok zarándokban, akik Spanyolországból és Portugáliából eljönnek ide, a megtérésekben, a gyógyulásokban és más értékes jelekben ezen a helyen.” A bíboros végül felidézte a 2020-as szentévet, amelyet Chandavilában tartottak. A jubileumi évet akkor Mérida-Badajoz érseke áldásként ismerte el az egyházmegye számára.