Ferragostói ünnepnapok a Vatikánban – P. Vértesaljai László jegyzete

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán  

Egyhetes ünnepi szünet a Vatikánban

Ferenc pápa eheti tevékenységét illetően is szembeötlő az ünnepi jelleg, hiszen csak hétfőn reggel és délelőtt folytatta hivatalos tevékenységét. E napon a reggeli szentmiséjét követően nyolc órakor fogadta kihallgatáson Alfonso Amarante érseket, a Pápai Lateráni Egyetem rektorát, illetve Elena Beccalli professzorasszonyt, a Szent Szív Katolikus Egyetem rektorát. Ezt követően fél kilenckor találkozott az Apostoli Palota Kelemen-termében annak a négy rendi nagykáptalannak a tagjaival, akikhez intézett beszédét hétfői adásunkban ismertettük. Végül pedig még hétfőn délelőtt fogadta még Dom Mauro Maccarinelli bencés szerzetest, a cesenai Hegyi Boldogasszony monostor apátját.

Ezen aktív hétfői nyitány után a Vatikánban is általános ünnepnapokat tartanak, mely először is munkaszünetet jelent a hivatalok dolgozóinak. Természetesen a Szent Péter bazilika reggel héttől este hétig továbbra is várja és fogadja a zarándokokat és a turistákat, miként hasonló nyitva tartással működik a többi római pápai bazilika is.

Ferenc pápa a hivatalos előrejelzés szerint ezen a héten nem tart fogadásokat, ellenben augusztus 15-én, a Boldogságos Szűz Mária Mennybevételének főünnepén, csütörtökön délben Úrangyala imát mond a Szent Péter téren összegyűlt hívekkel. A csendes hétvégén, augusztus 18-án vasárnap ugyancsak elimádkozza a déli Úrangyala imádságot a vatikáni dolgozószobája ablakából.

De miért is ez a nagy ünnepi megállás?

Feriae Augusti, vagyis Augusztus ünnepe, ünnepei - innen ered a ferr-agosto kifejezés!

A válasz visszautal a római császárság idejébe, amikor éppen a hónap nevét adó Augusztus császár – nevének jelentése fenséges – Krisztus előtt 18-ban, tehát uralkodása 9. esztendejében elrendelte, hogy augusztus elsejét tartsák feria-nak, ünnepnapnak. A többes számban használt szó – feriae – valójában istenségnek szentelt ünnepet jelentett, melynek megtartására az uralkodó felszabadított a munka alól, így lett belőle a mai értelemben vett munkaszüneti nap. Az olasz nyelv hálásan őrzi ennek emlékét, amennyiben az andare in ferie azt jelenti, hogy „szabadságra menni”.

A hónap elejére tett augusztusi ünnepnap azonban az idők során egyre inkább összeolvadt a rákövetkező ünnepnapokkal és lett belőle többnapos ünnep. El is szakadt aztán a hónap elejétől és főként Nagyboldogasszony augusztus 15-i ünnepe köré koncentrálódott.

Ugyanis az első császár augusztus kalendájára, vagyis elsejére tett ünnepéhez hamar hozzákapcsolták a Vinalia rustica és a Nemoralia vagy másképpen Consualia ünnepeit. Valójában augusztusra már befejeződött az aratás és e nagy közösségi munkának a végén munkaszünettel egybekapcsolt ünnepeket tartottak, mint jól megérdemelt jutalmat. A Consualia szó őrzi még a termőföld és termékenység ősi latiumi Consus istenségének a nevét, akinek a tiszteletére az eredeti vallási szertatásokat tartották. Ezeket a feriae ünnepnapokat Augusztus császár nevéhez kapcsolták, Feriae Augusti, vagyis Augusztus ünnepe, ünnepei és innen ered tehát a ferr-agosto kifejezés – mert a császár a rá jellemző pragmatikus érzéssel elrendelte a szabadidős ünneplést az elvégzett fáradságos betakarítás után.  

A ferragosto közepe a Nagyboldogasszony napja

Amikor a keresztény középkor Keleten és Nyugaton megteremtette Mária elszenderedésének illetve Mennybevételének ünnepét, az Assumptio augusztus 15-i ünnepe Nyugaton valójában átvette e régi római pogány ünnepek helyét, de a ferragosto gyűjtőnév maradt, ha nem is a liturgia használatában, hanem a köznyelvben. A Vatikán heti előrejelzése is konzekvens, amennyiben az említett festività, ünnepnap kifejezést használja.

A ferragosto közepe tehát a Nagyboldogasszony napja, ahogy itt családiasan mondják, az Assunta, a Mennybe Fölvett ünnepe. Egészen jeles ünnep ez, elég csak a gótikus kor Sienájára  gondolni, ahol ekkortájt született meg a Palio nagyszerű ünnepségsorozata. A Palio valójában egy, a Nagyboldogasszony képét hordozó Szűz Máriás selyem- vagy szövet-zászló, melyet jeles művészek készítettek évről évre, hogy a város negyedeit, helyi szóval kontrádáit képviselő lovasok a város főterén, a híres Campo-n éppen augusztus 16-án, a liturgikus ünnep másnapján tartott lovasverseny során a szőrén megült lovaik hajmeresztő vágtája után elnyerjék a Szűzanya zászlaját. Más olasz tengerparti városok, mint például a szicíliai Cefalúban is, a kikötőkben tartott bárkás felvonulással köszöntik a Mennybe fölvett Szűzanyát, hasonlóképpen az adriai tengerparti Monopoli városában, ahol az Assuntának külön neve is van: Tutajos Madonna!

Dolce vita, specialmente in agosto!

A ferragosto, vagyis nagyjából az egész augusztus hónap igazi olasz jelenség. A derék olaszok ekkor mennek szabadságra, szinte az egész ország. Kiürülnek a városok, mint itt Rómában is, autók alig járnak, csak vakmerő turisták izzadgatnak az egyébként üres utcákon árnyékos oldalán.     

Valamilyen szinten kötelező is ez a ferragostói nagy exodus, kivonulás, legalábbis elvárásként, a rokonok, a barátok, a munkatársak részéről. Aki nem megy ferragosztóra, annak magyarázkodnia kell. Az okos külföldi turista – ha teheti – nem ilyenkor látogat Itáliába, mert ebben az időben minden szálloda, panzió és vendégszoba foglalt. Most csak azok dolgoznak, akik kiszolgálják a szabadságos, ferragosztós olaszokat. Ha érvényes a mondás, akkor aztán most különösen is: Dolce vita, specialmente in agosto! – Édes élet, főként augusztusban! Már azoknak, akik császári parancsra és a Nagyboldogasszony oltalma alatt megérdemelt pihenésüket töltik!