P. Spadaro a Dilexit nos-k. enciklikáról: az irgalmasság dobbanása az erőszak és az algoritmusok között

Alessandro Di Bussolo / Gedő Ágnes - Vatikán

Ferenc pápa mindig úgy érezte magát, mint egy bűnös ember, akit üdvözített az Úr szeretete, a Dilexit nos-k. enciklika pedig arra szólít minket, hogy újra fedezzük föl irgalmasságát, értsük meg, hogy az Úr a belső érzéseinken keresztül szól hozzánk. Így nyilatkozott a vatikáni médiának P. Antonio Spadaro szicíliai származású jezsuita, aki 2011 és 2023 között a rangos olasz folyóirat, a La Civiltà Cattolica igazgatója volt, ma pedig a Kultúra és Nevelés Dikasztérium altitkára. Ez a dokumentum tulajdonképpen a foglalata Ferenc pápa lelkiségének, mely megadja a kulcsot egész pápasága megértéséhez. Spadaro atya emlékeztet arra is, hogy ő adta a pápa kezébe a Szent Szívről szóló írásokat, melyeket Diego Fares atya, Jorge Mario Bergoglio lelki gyermeke írt halála előtt, és ami az első fejezetet ihlette. Ezzel az enciklikával a pápa azt kéri a világtól, mely kezdi elveszíteni a szívét és minden emberi érzékenységét, hogy találjon vissza az alapvető értékekhez.

Ferenc pápa lelkiségének kulcsa ez az enciklika

A Dilexit nos-k. enciklika közelebb hozza Ferenc pápa spiritualitását, ezért segít rátekinteni egész pápaságára. Azt se felejtsük el, hogy ő hirdette meg az Irgalmasság szentévét. Az irgalmasság témája, a mélyen szerető szív, az érzések, belső érzelmek alkotják Ferenc pápa kormányzásának középpontját, mely a megkülönböztetéssel halad előre. Megkülönböztetni, mit akar az Úr mondani a belső érzéseken keresztül, melyek egyértelműen a szívnek szólnak. Spadaro atya szerint tehát ez az enciklika, de a Gaudete et Exsultate-k. apostoli buzdítás is Ferenc pápa lelkiségét fejezi ki, és megvilágítja egész pápaságát.

Belépni Krisztus szívének szeretetébe

Ferenc pápa mindig is úgy érezte magát, mint bűnös ember, akit megmentett az Úr szeretete. Megválasztása után nem sokkal P. Spadarónak adott interjújában így definiálta önmagát. A legfontosabb tehát Isten szeretete, a megtérés pedig ennek a szeretetnek a gyümölcse. A szívről enciklikát írni azt jelenti, hogy belépve Krisztus szívébe megérezhetjük egy emberi szív szeretetét, mely tele van olyan szeretettel és érzelmekkel, mint a miénk. Ferenc pápa lelkisége ebben az értelemben távol áll a testetlen és rigorista formáktól. Ő azt tartja, hogy a spiritualitás mélyen az emberi lélekbe hatol, megérinti az érzelmeket és a testi dimenziót egyaránt.

Ez a spiritualitás aztán konkrét gesztusokban fejeződik ki. Itt kapcsolódik össze Ferenc pápa tanításának szociális dimenziója és Krisztus szívének szeretete. Ebben az enciklikában rámutat: meg kell szánnunk a sebzett földet. Jézus kinyújtja a kezét és gyógyít. A Fratelli tutti-k. előző enciklikában szereplő testvéri kötelékeket az teszi lehetővé, hogy az Úr szeretetéből táplálkozunk.

Jezsuita író gondolatai az enciklikában

Az első fejezetet ihlető Diego Fares atya erősen kötődött a Szent Szív tiszteletéhez. Jó barát, a La Civiltà Cattolica neves írója volt, aki Ferenc pápa megválasztása után jött Rómába, hátrahagyva munkáit, melyeket Argentínában végzett. Egyfelől filozófiát tanított az egyetemen, másfelől pedig végső stádiumban lévő betegek és hajléktalanok számára létesült befogadó intézményekkel foglalkozott. Élete utolsó hónapjaiban írt Krisztus szívéről, mely tevékenységét és lelkiségét meghatározta. Ezt a nagyon szép szöveget adta át Spadaro atya Ferenc pápának, aki ismerte Diego atya szép munkáját, és úgy gondolta, hogy érdemes teret adni szavainak. Diego Fares akkor lépett be a Jézus Társaságába (1975.), amikor Bergoglio volt az argentin provinciális. Tehát ismeretségük igen mély volt és évtizedekig tartott.

Válasz korunk sürgető kérdéseire

Az enciklika két fő mozgatórugójáról szólva P. Spadaro elmondta: a világ kezdi elveszíteni szívét: gondoljunk a síró nagymamákra, akikkel senki nem foglalkozik, a háborúkra, a meghalt katonákra, a megosztott világra, melyet nyílt seb szakít ketté. Mindezek mögött pedig ott áll az érzéketlenség, a problémamegoldásra való akarat hiánya. Ezt a társadalmat vissza kell vezetni az alapvető értékekhez. Másfelől pedig az a célja az enciklikának, hogy újra visszataláljunk egy központi egyesítő erőhöz, ami értelmet ad annak, amit élünk: a szívhez. Ma ugyanis egyre inkább a piac, az algoritmusok, a haszonelvűség rabszolgái leszünk, és ezzel egyidőben egy ösztönösebb, teljesen szabad és féktelen dimenzió áldozatai.

Népi ájtatosság mint forrás

Ferenc pápa gyakran utal a népi ájtatosság formáira, ami azért különösen fontos, mert az egyszerű, népi hit az ájtatosságon, a képi világ rendszerén keresztül fejeződik ki. A kereszténység azért is lehet válságban, mert nem talál megfelelő szavakat és képeket arra, hogy kifejezze magát. Ebben ad óriási erőt a népi ájtatosság, a maga képi és verbális forrásával, ami mélyen kapcsolódik az emberi érzésekhez. A népi lelkiség tehát szorosan összefonódik a történelemmel, az emberi érzékenységgel. A túlságosan értelmiségi, racionális érzékenység félő, hogy kivonja az embert saját valóságából. Fennáll a veszély, hogy a hit gnózissá válik, csupán kevés kiválasztott számára. A népben viszont ott dobog a hit melengető szíve – mondta még P. Antonio Spadaro a Kultúra és Nevelés Dikasztérium jezsuita altitkára Ferenc pápa most megjelent Dilexit nos-k. enciklikájáról.