Közel a szabadulás: A Pápai Ház új szónokának elmélkedése Advent első vasárnapjára

Gedő Ágnes - Vatikán

Advent időszakában megújul bennünk a várakozás, hogy az Úr, aki már belépett a történelembe, eljöjjön és beteljesítse azt. Rövid, de intenzív időszak ez, amelyben virrasztani nem azt jelenti, hogy nem csinálunk semmit, elalszunk, leheverünk valahova. Éppen ellenkezőleg: föl kell ébreszteni éberségünket, rácsodálkozásunkat a valóságra, arra, amit az Isten a valóságban beteljesít – kezdte elmélkedését Pasolini atya.

Megrémiszt a valóság

Még akkor is, ha a valóság – ahogy erre az evangélium emlékeztet – gyakran félelemmel tölt el: szörnyű jelek, aggodalmak, félelmek, háborúk, földrengések, természeti csapások... Az evangélium egyesen azt mondja, hogy mind meghalunk a félelemtől a valósággal szemben, és ez több okból igaz. És mégis Jézus azt mondja ezekben a pillanatokban: „Emeljétek fel a fejeteket, és vegyétek észre, hogy nemsokára eljövök, közel a szabadulásotok”. Jó lenne, ha meglenne ez a képességünk. Hogy lehet ezt elérni? Jézus két fő támpontot ad hozzá.

Ne nehezítsük el a szívünket

Az első az, hogy ne nehezítsük el a szívünket. Vannak hibás vágyak a szívünkben, olyan dolgok, amik lelassítják az életritmusunkat, mert olyasmit keresünk a valóságban, ami nincs. Ha nem akarjuk elnehezíteni a szívünket, akkor újra rá kell találnunk vágyaink megfelelő mélységére, megérteni, hogy mi az, amire igazán vágyunk, és hogy a valóság mit kínálhat nekünk.

Nyitott szemmel imádkozzunk

Aztán Jézus azt mondja: „Virrasszatok imádkozva”. Nem elég imádkozni, előbb jól ki kell nyitni a szemünket és virrasztani. Ez nagyon fontos útmutatás, mert sokszor mondunk imákat, de nem történik velünk semmi, mert még csukva a szemünk, vagyis nincs meg bennünk a bizalom és a figyelem tekintete, amivel a valóságra nézünk. Advent időszaka pedig éppen így kezdődik, hogy kinyitjuk a szemünket, belépünk a szívünkbe, és elkezdünk imádkozni – zárta Advent első vasárnapi elmélkedését a Pápai Ház szónoka.