Sako bíboros levele az irakiakhoz: A keresztények teljes jogú állampolgárok

L’Osservatore Romano/Szabó Ferenc SJ

 Sako bíboros levelet intézett az iraki néphez az elmúlt napokban, miután hazatért Bariból, ahol július 7-én részt vett Ferenc pápával és a keleti pátriárkákkal a közel-keleti békéért végzett ökumenikus imanapon. „Megígérem minden irakinak, amint öt évvel ezelőtt tettem, amikor pátriárkává választottak, hogy becsületes és őszinte leszek, testvér és mindenki szolgája; tőlem telhetően Isten áldására bízom magam és együttműködöm minden jó emberrel, hogy erősítsük az egységet és az együttműködést. Feladatunk: előmozdítani a harmonikus együttélést, bátorítani a párbeszéd és megértés kultúráját, igyekezni megteremteni a szeretetre, az igazságosságra, az egyenlőségre, a szabadságra, az emberméltóságra és a békére alapozott jobb légkört”.

Ezeket olvassuk az iraki káld pátriárka levelében, akit a pápa nemrég kinevezett az ifjúsággal foglalkozó őszi szinódus delegált elnökévé.  Utalva bíborosi piros ruhájára és birétumára így tanúskodik az iraki néphez való vértanúságig menő hűségéről: „A piros ruházat a vértanúságot jelképezi, főleg a mi országunkban, amely nem egyszer ezt a megpróbáltatást szenvedte. Jelképezi annyi vértanú vérét, amelyet kiontottak ezen a földön.” Majd lelkipásztori küldetésére hivatkozva hozzáfűzte: „A piros a szeretetnek is szimbóluma, amelynek lángra kellene lobbantania annak szívét, aki a piros birétumot viseli.” – Sako bíboros levelében közvetíti Ferenc pápa üdvözletét és szolidaritását az egész iraki népnek; a Szentatya állandóan imádkozik a régió békéjéért, biztonságáért és fejlődéséért.

Végül Sako bíboros pátriárka a politikusokhoz fordul felhívással: kötelezzék el magukat a háború megállításáért, mert nincs jövő a béke és biztonság nélkül; a muzulmán, keresztény és más vallású vezetőket szintén arra szólítja fel, működjenek közre a kiengesztelődés, a béke és a biztonság megteremtésben, legyőzve a végletes és erőszakos tetteket, mert a vallás és az erőszak kizárják egymást.

Beszélgetés Sako bíborossal 

Előmozdítani a párbeszéd, a tisztelet, a béke és az élet kultúráját: ezt a küldetést bízta Ferenc pápa Sako bíborosra, a káldok babiloni pátriárkájára és rajta keresztül az egész iraki egyházra, amikor a június 28-i konzisztóriumon bíborossá kreálta.

Most néhány bekezdést közlünk a bíborossal készített interjúból, amely az Osservatore Romanóban jelent meg.

Mit jelent bíborosnak lenni Közel-Keleten?

A helyzet nagyon bonyolult és nehéz e régióban a belső problémák miatt: harc a hatalomért és pénzért, a szektás mentalitás és főleg a közeli és távolabbi országok beavatkozása miatt: mindegyik a saját érdekeit keresi. Most, hogy Ferenc pápa kinevezett bíborossá, azt a megbízatást adta, hogy mozdítsam elő a párbeszéd, a tisztelet, a béke és az élet kultúrájának megteremtését.

Milyennek látja Irak jövőjét?

Mintegy 15 éve tartó drámai és sok szenvedéssel tele tapasztalatok után, számtalan halott és pusztítás után az ország megtanulta a leckét. Ma a választások után egységes polgári és nem szektás kormányról beszélnek, amely hazafiságra, az igazságosságra és az egyenlőségre épül. Ez az eszmény, hosszú időre van szükség, hogy e célt elérjük. Mindannyiunknak hozzá kell járulnunk, hogy megvalósuljon. Remélem, hogy jobb jövő elé tekintünk mi, keresztények is.

Hogyan lehet megállítani az elvándorlást?

Ki kell dolgozni egy átfogó tervet a társadalmi, kulturális és gazdasági tevékenységhez modern minták szerint, figyelembe véve a mai követelményeket. Csak így tudunk kilábalni a reménytelenségből és megállítani a kivándorlást, belendíteni országunk életerejét. A keresztények a só, a kovász és a fény szerepét töltik be, ahogy ezt Krisztus ma is elvárja tőlünk.

Az országban ott vannak a kitelepítettek…

Igen, főleg Moszul környékén és a ninivei síkságon. Biztosítani kell nekik az emberhez méltó életet. Újra kell építeni házaikat, munkalehetőséget teremteni, mert erre a népességre hosszú évekig nem fordítottak kellő figyelmet. Közbenjárni jogaik védelmében. Feladatunk az, hogy mindezt kérjük az iraki kormánytól, mert mi, keresztények ugyanolyan állampolgárok vagyunk, mint mások, ugyanúgy jogaink vannak, mint másoknak ezen a földön, amely történelmileg a miénk.

A szomszédos Szíriában romlott a helyzet. Mi lehet tenni azért, hogy a nemzetközi közösség megállítsa a konfliktust?

A katonai megoldások nem megoldások, sőt rosszabbá teszik a helyzetet. A polgári és bátor párbeszédre van szükség, segíteni a szíriaiakat, tárgyaló asztalhoz ülni és így előkészíteni a jobb jövőt.