Római megemlékezés az I. Világháború halottairól - Érszegi Márk Aurél beszámolója
Érszegi Márk Aurél, Magyarország szentszéki nagykövetségének első beosztottja részt vett a hétfő esti szertartáson és beszámolt műsorunknak a megemlékezésről.
A Nagy Háború végének centenáriuma alkalmából a templom rektora, Mons. Franz Xaver Brandmayr szentmisét mutatott be november 5-én este a háború minden áldozatáért, s különösen az ott nyugvó 456 katona lelki üdvéért. A különböző nemzetiségű római papok sorában koncelebráltak a magyar és a szlovák papi kollégium papjai is. A szertartáson részt vett többek között Ausztria, Magyarország, Németország, Olaszország, Csehország, Szlovénia, Hollandia és Svájc nagykövete, valamint Horvátország, Szerbia, Portugália és Georgia képviselője, akik a mise végén a papsággal együtt vonultak az osszárium-kápolnába az elhunytakért mondott imádságra.
Szentbeszédében Mons. Brandmayr arról beszélt, hogy manapság magától értetődőnek vesszük, hogy béke van, s nem tudjuk elképzelni, hogy Európa népei egymás ellen háborúzzanak. Mégis, ma is nagy az elégedetlenség az emberek között, ami figyelmeztetésül szolgálhat, hogy folyamatosan cselekedni kell a békéért. Mindent meg kell tenni, hogy megteremtsük az emberek közötti béke feltételeit, máskülönben a háborúk ismét elérnek minket. Ehhez Pál apostol nehéz, de szép iránymutatással szolgál: „senki ne keresse csak a maga javát, hanem a másét is”, illetve „mindenki alázatosan a másikat tartsa magánál kiválóbbnak” (Fil 2,3-4). Ez azt jelenti, hogy törekednünk kell megérteni a másikat, a másik gondolkozását, s ez különösen is feladata a diplomatáknak – fordult Mons. Brandmayr a jelen levő nagykövetekhez. Mert az nem segít, ha lebecsüljük, megvetjük azt, aki másként gondolkozik, hanem mindenki iránt megbecsüléssel kell viseltetni. A megbecsülés nagyon is számít: aki nem érzi, hogy becsülik, hajlamos agresszívvá válni, míg a megbecsülés megteremti a béke légkörét, ami az együttéléshez szükséges.
