Közzétették az amazóniai szinódus munkadokumentumát: Új utak az egyház számára az átfogó ökológiai fejlődésért

Gedő Ágnes / Cristine Murray – Vatikán

„Amazónia, új utak az egyház számára és egy átfogó ökológiai fejlődésért” – ez a címe az ún. instrumentum laboris-nak, amelyet hétfőn mutattak be a Szentszék sajtótermében. A dokumentum annak a folyamatnak a gyümölcse, amelyet Ferenc pápa 2018. januári látogatása indított el a perui Puerto Maldonadóban. Ezt követte az Isten népével való konzultáció, amely az egész amazóniai térségre kiterjedt és májusban zárult le a II. elő-szinódusi tanács ülésével.

Istennel együtt hallgassuk meg a nép kiáltását

Az Amazonas-medence földrajzilag a következő dél-amerikai országok területén fekszik mintegy 7,8 millió négyzetkilométeren: Brazília, Bolívia, Peru, Ecuador, Kolumbia, Venezuela, Guayana, Suriname és Francia Guayana. Az amazóniai őserdő kiterjedése 5,3 millió négyzetkilométer, mely így földünk trópusi erdeinek 40%-át teszi ki. A püspöki szinódus dokumentuma elsőként „Amazónia hangjával” foglalkozik, vagyis bemutatja a térséget és lakosságát. Az itt lakó emberek élete szorosan összefonódik a természettel, akik a folyók mentén több ezer őslakos kultúra részeit alkotják.

Az Amazonas-medence élete veszélyben forog

Mi fenyegeti ma az életet Amazóniában? Az erdőirtás és a környezet kizsákmányolása, az alapvető emberi jogok módszeres megsértése valamint az őslakos népek területhez, önmeghatározáshoz való jogának semmibe vétele. E mögött gazdasági és politikai érdekek húzódnak, főként a bányászati vállalatok részéről. Jelenleg a klímaváltozás és az emberi beavatkozás (erdőirtás, égetés és a talajhasználat megváltozása), a lakosság erőszakos áttelepítése, valamint a környezetszennyezés kockára teszik az ökoszisztémát és nyomást gyakorolnak a helyi kultúrákra.

Amazóniai táj

Az átfogó ökológia kihívásai

A dokumentum második része megvizsgálja az átfogó ökológia kérdését. Az Amazonas-medence ma egy sebzett és elcsúfított szépség, a fájdalom és az erőszak helyszíne, amint arról a helyi egyházak jelentései ékesszólóan beszámolnak. Terjeng az erőszak, a káosz és a korrupció. A területen összecsapások folynak, népeket, kultúrákat és generációkat irtanak ki. Sokan vannak, akik kénytelenek elhagyni szülőföldjüket, aztán sok esetben a bűnszervezetek, a kábítószer- és emberkereskedelem áldozatává válnak (főként a nők). Munkaerejüket kizsákmányolják vagy gyermekprostitúcióra kényszerítik őket. Tragikus és összetett valóság ez, amely kívül van törvényen és jogon egyaránt.

Az őslakos amazóniai népektől sokat tanulhatunk. Évezredekig gondját viselték a földnek, a víznek és az őserdőnek, és képesek voltak megőrizni azt napjainkig, hogy az emberiség örülhessen az Isten által teremtett világ ingyenes ajándékainak.  Az evangelizálás új útjait ezzel az ősi tudással párbeszédben kell kialakítani, amelyekben megnyilvánulnak az Ige magvai. Az amazóniai szinódus így a remény jele lehet az ott lakó népeknek és az egész emberiségnek.

Az elszigetelt törzsek és a városlakók

A szindódust előkészítő munkadokumentum megvizsgálja azoknak az őslakosoknak a helyzetét is, akik önkéntes izolációban élnek. 110-130-ra teszik az elszigetelt törzsek számát az Amazonas-medencében, akik a társadalommal egyáltalán nem, vagy csak elvétve kerülnek kapcsolatba. Ők ki vannak szolgáltatva a kábítószer-kereskedelem fenyegetéseinek, az óriási infrastrukturális beruházásoknak és az illegális kitermeléseknek. Amazónia a legnagyobb belső és nemzetközi mobilitású régió Latin-Amerikában. A statisztikák szerint a városi lakosság ugrásszerűen megemelkedett. Jelenleg a lakosság 70-80%-a él városon, és nagyon sokan igyekeznek még oda annak ellenére, hogy nem állnak rendelkezésre azok az alapvető szolgáltatások, amire szükségük lenne. Az egyház igyekszik követni a migrációs folyamatot, de az Amazonas-medencén belül még megoldásra váró lelkipásztori problémákkal kell szembenéznie.

Claudio Hummes: A szinódus Amazóniáért

Kreatív és jelenlévő egyház

Az instrumentum laboris utolsó része az egyházi irányvonalak kidolgozását sürgeti.  A helyi közösségeknek egy aktívan közreműködő egyházra van szüksége, amelyik jelen van a társadalomban, a politikában, a gazdaságban, a kultúra és az ökológia terén egyaránt. Olyan egyházra, amelyik befogadó a kulturális, szociális és ökológiai különbözőség iránt, hogy diszkrimináció nélkül szolgáljon mindenkit. Kreatív egyházra, amelyik együtt dolgozza ki a néppel a sürgető válaszokat a kihívásokra, és amelyik harmóniában él, előmozdítja a békét, az irgalmasságot és a szeretetközösséget.

Szentségek és népi ájtatosság

Az amazóniai közösségek a paphiány miatt ritkán vehetnek részt szentmisén. Az egyház az eucharisztiából él, és az eucharisztia építi az egyházat. Ezért, hogy ne hagyják eucharisztia nélkül a közösségeket, a dokumentum azt javasolja, hogy vizsgálják felül a szentmise bemutatására felhatalmazott személyek kiválasztásának és felkészítésének szempontjait. A közösségeket jobban érvényre kell juttatni, előmozdítani a népi ájtatosság képi, tradicionális, rituális és szentségi formáit. A szegény népek bölcsességének és lelkiségének megnyilvánulása hiteles teológiai hellyé válik, amelynek nagy evangelizációs ereje van. Célszerű volna újragondolni azt az elképzelést, miszerint a joghatóság gyakorlatát összevonják állandó módon a papi szentség minden területével, legyen az szentségi, egyházjogi vagy adminisztrációs terület.

Idős, családos őslakosokat pappá szentelni

Az Amazonas-medence kulturális sokszínűsége és az óriási távolságok egy-egy közösség között súlyos lelkipásztori problémát jelentenek az egyháznak, melyet nem lehet pusztán gyakorlati vagy technikai eszközökkel orvosolni. Helyi hivatásokat kell elősegíteni a férfiak és nők körében, akik az őslakos kultúra és szokások ismeretében döntő módon hozzájárulhatnak az evangelizáláshoz. A látogató egyház helyett ottmaradó egyházra van szükség, amelyik az emberek mellett áll, és amelynek papjai a lakosság soraiból kerülnek ki.

Leszögezve azt, hogy a cölibátus (papi nőtlenség) ajándék az egyház számára, a dokumentum kérése az, hogy a régió legtávolabbi pontjain tanulmányozzák az idős, lehetőleg őslakos férfiak pappá szentelésének lehetőségét, akiket tisztel és elfogad a közösség, még ha már stabil családjuk is van. A cél az, hogy biztosítsák ezáltal a szentségeket, melyek a keresztény élet támaszai.

A nők szerepe az egyházban

Meg kell határozni továbbá azt, hogy a nők milyen hivatalos szolgálatot végezhetnek, tekintettel arra, hogy jelenleg központi szerepet játszanak az amazóniai egyház életében. El kell ismerni a nőket, karizmájukkal és talentumaikkal együtt. Ismét el akarják foglalni azt a helyet, amelyet Jézus a nőknek adott. Biztosítani kell vezető szerepüket, és azt, hogy egyre növekvő teret kaphassanak a képzésben: a teológia, a katekézis, a liturgia, a hit és a politika oktatásában.

Imádkozó nők

Megszentelt élet új módon, ökumenizmus

Az amazóniai szinódus munkadokumentuma azt javasolja, hogy egy alternatív és prófétai módot találjanak a megszentelt életre, amelyik kongregáció- és intézményközi, abban az értelemben, hogy kész ott lenni, ahol senki nem akar, és együtt lenni azzal, akivel senki nem akar lenni. A szerzetesi életre való felkészítés foglalja magába a kultúraköziség, az inkulturáció, a lelkiségek közötti párbeszéd és az amazóniai „kozmovíziók” tematikáit is. A dokumentum felhívja a figyelmet a pünkösdista eredetű evangéliumi egyházak gyors növekedésére, főként a peremvidékeken. Olyan egyházi modellt kínálnak föl, ahol a nép főszereplőnek érzi magát, és a hívek cenzúra, dogmatizmus és szertartásbeli fegyelem nélkül, szabadon kifejezhetik magukat.

Az egyház és a hatalom kapcsolata: kereszt és vértanúság

Az egyháznak Amazóniában szembe kell néznie a hatalommal, mert itt az embereknek nincs lehetőségük élni jogaikkal, a nagyvállalatokkal és a politikai intézményekkel szemben. Ma az, aki számon kéri a hatalmon lévőktől a terület védelmét és az emberi jogokat, saját életével játszik, megnyitja az utat a kereszt és a vértanúság előtt. Ijesztő mértéket öltött az Amazonas-medence vértanúinak száma. Csak Brazíliában 2003 és 2017 között 1119 őslakost öltek meg, amiért védték területüket. Az egyház nem maradhat közömbös ennek láttán. Ellenkezőleg, támogatnia kell az emberi jogvédőket, és meg kell emlékeznie vértanúiról, mint amilyen a női vezető, Dorothy Stang nővér volt.

A szinódusi munkadokumentum kidolgozása során a hit fényében hallgatták meg Amazónia hangját. Igyekeztek válaszolni az amazóniai lakosság és terület kiáltására egy átfogó ökológia és új utak nyitása érdekében. Ezek a hangok azt kérik a szinódusi atyáktól, hogy új választ adjanak a különböző helyzetekre, és új utakat keressenek, melyek lehetővé teszik a kairoszt (megfelelő, helyes pillanat) az egyház és a világ számára.

A közel lévő egyház