Új kutatási-tudományos eredmények a Torinói Lepelről – interjú Pályi Gyula professzorral

Somogyi Viktória - Vatikán

Továbbra is élénk tudományos, szellemi és vallási aktivitást észlelhetünk a Torinoi Lepellel kapcsolatban. Most főként az első két szemponttal szeretnék foglalkozni - kezdte válaszát Pályi Gyula professzor.

Mindenekelőtt megemlítendő, hogy tavaly szeptemberben John P. Jackson nemzetközi hírnévnek örvendő, Egyesült Államok-beli Lepel kutató tett néhány napos látogatást Magyarországon. Dr. Jackson kilenc helyszínen előadásokat tartott a Lepel-kutatás általános kérdéseiről és saját kutatásairól. Előadásait sokan hallgatták, ami azt bizonyítja, hogy a téma továbbra is élénken érdekli a magyar közönséget. Jackson dr. az Egyesült Államokban egy Lepel-kutatással foglalkozó magán-intézetet (Turin Shroud Center of Colorado, Colorado Springs) is szervezett és ennek keretében igyekszik az általa fontosnak tartott témákat az ottani közönséggel megismertetni. Ez a kezdeményezés minden megbecsülést megérdemel – nem lehet könnyű dolga!

VR Milyen új kutatási-tudományos eredményeket tart említésre méltónak?

PGy Több érdekes kutatási eredmény is született. Ezek jelentős részben a rohamosan fejlődő különféle spektroszkópiai módszerek, valamint a lézer-technológia újabb eredményeinek a Lepellel kapcsolatos tudományos problémákra való alkalmazásának terméke.

Egy ilyen probléma például a Lepel vérfoltjainak emberi vérrel való azonosítása. E téren Paolo DiLazzaro professzor vezetésével az Olasz Energiaügyi Hatóság Frascati-ban működő ENEA intézetének kutatócsoportja, akik korábban is foglalkoztak e témával, ért el jelentős új eredményeket, amelyek az emberi vér jelenlétét a korábbinál is alaposabban alátámasztják. Eredményeik más, régészeti eredetű szövetminták vizsgálatára is alkalmasnak tűnnek.

Egy másik különlegesen fejlett optikai berendezésre, femtosecond, azaz tíz a mínusz tizenötödiken másodperces impulzusokkal dolgozó lézerre támaszkodó stúdium a franciaországi Lyon, Saint Étienne Egyeteméről a Lepel képe létrejöttének egy lehetséges mechanizmusát tanulmányozta emberi fantázia számára szinte elképzelhetetlenül fínom optikai berendezéssel. E technikával Christophe Donnet és munkatársai a Lepel arcához sokmindenben hasonló kétdimenziós képet tudtak előállítani.

Tavalyi összeállításomban említettem Luigi Garlaschelli Pavia-i professzor és Matteo Borrini hipotézisét arról, hogy a Lepel-en látható vérnyomok folyásiránya nincs összhangban a Lepel eredetiségével. Ennek a feltevésnek figyelemreméltó folytatása támadt. A hipotézist a közelmúltban Giulio Fanti Padova-i professzor és munkatársai egy igen alapos tanulmányban cáfolták, amit „sportszerűen” ugyanabban a folyóiratban, a tekintélyes bűnügyi-tudományos területen dolgozó Journal of Forensic Sciences-ben, publikáltak ahol Garlaschelli-ék cikke is megjelent. A folyóirat, ugyancsak „sportszerűen” közölte az eredeti cikk szerzőinek válaszát is. Az eszmecsere eredménye persze kölcsönös egyet-nem-értés lett, de e tanulmányok számos részlet többoldalú megvilágításával biztosan hozzájárultak a Torinoi Lepel tudományos vizsgálatának kiegészítéséhez. Elismerés illeti a Journal of Forensic Sciences szerkesztőit, hogy ezt az érdekes véleménycserét lehetővé tették.

VR Ez a tudomány világában természetesnek látszik. Vagy mégsincs így?

PGy Sajnos néha előfordul a tudományos viták kissé „rámenősebb” kezelése is. Ezalatt az említett „sportszerűség” hiányát, a másik fél véleményének negligálását értem. Erre, sajnos, éppen a Lepel-irodalom szolgáltatott a közelmúltban egy igencsak markáns példát.

Történt, hogy a Lepel-tudomány elismert kutatója, a már említett Padova-i Giulio Fanti professzor és munkatársai atomi fínomságú felbontással készült spektroszkópiai és elektronmikroszkópos méréseket, és ezek mértékletes értelmezését, publikálták az egyik jónevű természettudományos folyóiratban. Egyes olvasók tetszését e cikk olymértékben nem nyerte meg, hogy vélhetően nyomást gyakoroltak a folyóirat Szerkesztőbizottságára, amely teljesen szokatlan módon, 2018-ban utólagosan visszavonta a 2017-ben már megjelent dolgozat közlésére kiadott engedélyt. Jópár évtizedes természettudományos pályafutásom alatt ilyen kezelést csak egy ízben láttam, konkrét hamisítási bűnténnyel kapcsolatban, mikor egy német laboratóriumban egy doktorandusz tudatosan meghamisította eredményeit és ez azután derült ki, hogy ezek egy ugyancsak jónevű folyóiratban megjelentek. De Fanti-ék esetében erről szó sem volt, csak eredményeik értelmezésével nem értettek egyet – „egyesek”. Figyelemreméltó módon ez az egyet-nem-értés a Lepel hitelességének kétségbevonásával esett egybe. Csak remélhetjük, hogy ez a vita civilizáltabb formában, esetleg más fórumon rendeződik, ennek első lépéseként Fanti professzor egy részletes és tárgyszerű választ írt a „Visszavonás”-ra.

VR Reméljük mi is. Volna még egyéb említésre érdemes újdonság?

PGy Két igencsak különböző jellegű újabb eredményt még megemlítenék.

Az egyik a már említett Padova-i laboratóriumból származik. Textiltechnológusok közreműködésével Giulio Fanti egy olyan eljárást dolgozott ki, amelynek segítségével lenvászon fonalak mechanikai szakítószilárdsága kapcsolatba hozható ezen fonalak korával. Tehát így egy teljesen új alapokon álló kormeghatározás vált lehetővé, ami ismert életkorú minták esetében jó összefüggést mutatott a minták korával. E módszerrel a Torinoi Lepelből vett egy szál Kr. u. 1 század-i életkort mutatott, ami a más forrásból származó egyéb adatok többségével jó egyezésben van.

A másik eredmény az én családtörténeti búvárkodásomból került elő, még nem közöltem. Az a szakmai közhiedelem, hogy a Lepel 1204-1349 közötti „homályos” időszakának végén, mint tulajdonos megjelenő Geoffroy de Charny francia nemesúr, második felesége Jeanne de Vergy révén örökölhette a ma Torinoi Lepel néven ismert relikviát. Az újabb eredmények arra mutatnak, hogy az öröklés az első feleség, Jeanne de Toucy révén is lehetséges volt. A sok változat közül ez utóbbinak a kimunkálása még igényel némi kutatást, ezután tervezném közölni, esetleg könyvem egy újabb kiadásában.