A varsói felkelés 76. évfordulója: küzdelem a méltóságért, a közjóért és az igazságosságért
Gedő Ágnes – Vatikán
„Rójuk le tiszteletünket mindazok előtt, akik részt vettek a felkelésben, valamint a varsói lakosság előtt, akik támogatták a hadsereget a méltóságért, a jóért és az igazságosságért való küzdelemben” – írja az üzenetben Józef Guzdek püspök. A felkelés 63 napja csodálatot váltott ki minden európai államból, és erősen visszhangozta a megszállt Európa szabadság és függetlenség utáni kiáltását. A múlt eseményeire emlékezve arra figyelmeztetjük magunkat és másokat, hogy nemcsak szóval, hanem főként tettekkel kell tanúskodnunk a hazaszeretetről”.
Harangzúgással emlékeznek a felkelésre
Július 31-én, az évforduló előestéjén 18 órakor Józef Guzdek tábori püspök szentmisét mutat be a varsói székesegyházban, a Covid-ellenes egészségügyi intézkedések betartásával. A szertartást ezért élőben közvetítik a lengyel tábori püspökség honlapján. Augusztus elsején, szombaton délután 5 órakor megkondulnak a harangok a templomokban és a tábori kápolnákban egész Lengyelországban. „Azt akarom, hogy a harangok zúgása felhívás legyen az imára, az elgondolkodásra és a kölcsönös tiszteletre” – zárja üzenetét a főpásztor.
Történelmi napok 65 évvel ezelőtt
A varsói felkelés a náci Németország által megszállt lengyel fővárosban 1944. augusztus 1-jén kitört általános felkelés volt, melyet az Armia Krajowa (Honi Hadsereg) irányított a német megszálló csapatok ellen. A felkelés kirobbantását arra az időpontra időzítették, amikor a szovjet csapatok megközelítették Varsót. A Honi Hadsereg célja az volt, hogy még a szovjetek előtt felszabadítsák a fővárost és megerősítsék a lengyel függetlenséget a háború végéig működő Lengyel Földalatti Állam kormányának hatalomra juttatásával.
A fegyveres felkelés azonban kudarcot vallott, bukásában számos tényező játszott szerepet. A szovjet csapatok elérték ugyan a Visztulát, a fővárostól 30 kilométerre azonban hadtesteik megálltak, és tétlenül szemlélték a városban folyó harcokat. A várakozásnak kettős oka volt: egyrészről a soron következő támadó hadművelet előkészítése érdekében teljesen feltöltötték készleteiket, másrészt a szovjet vezetés úgy ítélte meg, hogy a felkelés sikertelensége esetén a háború után csekélyebb erőfeszítések árán sikerülhet hatalmi pozícióba juttatni Lengyelországban a szovjetbarát politikai erőket. A Vörös Hadsereg parancsnoksága azt sem engedélyezte, hogy a segélycsomagokat szállító szövetséges repülőgépek a visszaútra üzemanyagot vételezzenek a szovjetek által megszállt repülőtereken.
A lengyel megadást követően a németek az egész várost kiürítették. Mintegy 550 ezer főt a pruszkówi átmeneti táborba internáltak, 150 ezer főt pedig németországi kényszermunkára vagy koncentrációs táborokba hurcoltak. Német tűzszerész-alakulatok módszeresen felrobbantották a városban épen maradt összes, még álló házat. A Vörös Hadsereg majd csak 1945. január 17-én vonult be a teljesen elnéptelenedett romvárosba. (Forrás: Wikipédia)
